Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. téré az idézett rendelet 32. §-a alapján vala­mely korlátozott árverési jogú hitelező kért zárlatot, az érdekelteket az előbb említett 1925-iki törvény értelmében a bíróságnak hiva­talból kell meghívnia, meghallgatnia, és hiva­talból kell elbírálnia minden egyes esetben, vájjon a zárlat tényleg a hitelezők jogos igé­nyeinek kielégítésére szolgál-e, és nem szolgál-e esetleg csak a költségek szaporítására. . Minthogy úgy látom, hogy ebben a tekin­tetben, a gyakorlat nem lát egészen tisztán, el­határoztam, hogy nemcsak ezeket a rendelkezé­seket fogom az összes adósvédelmi intézkedé­sek kapesán népszerűsítve újból közhírré tenni, hanem a fennálló rendelkezések kiegészítése céljából rendeletet szándékozom kibocsátani. Nem azon az alapon, mint azt t. képviselőtár­sam mondotta, vagy nemcsak azon az alapon, hanem a jelzálogról szóló törvény végrehajtá­sára vonatkozó külön igazságügyminiszteri fel­hatalmazás alapján. Abban a íriszemben va­gyok, hogy ezek a rendelkezések egészen vilá­gosak lesznek aibban a tekintetben, hogy min­den költségszaporítást megelőzzünk. Mert két dolog egészen világos. Az egyik az, hogy költ­ségszaporítással a megszorult embernek lehe­tetlen helyzetét kihasználni, ha ma nincs is tör­vénytárunkban erre külön eset, egy tekintet alá esik a legundokabb uzsorával. (Elénk taps.) A másik az, hogy tisztességes ember egy meg­szorult ember^ megszorultságából, keservesen szerzett krajcárai'ból vagyont becsülettel nem gyűjthet, (Ügy t van! Ügy van!) mert azon nincs Isten áldása, tehát kell, ihogy rajta le­gyen a törvény keze. Ez a. válaszom. (Elénk he­lyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Szakács Andor: T. Ház! Miután a minisz­ter úr válaszából megállapíthatom, hogy ab­ból teljes jóindulat és a szóban forgó érdekelt gazdaközönség jogos igényeinek megvédésére irányuló szándék csendül ki, a választ köszö­nettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Mielőtt a kérdést feltenném, kérdem az igazságügyminiszter urat, hogy a fÖldmíve­lésügyi miniszter úr nevében is válaszolt-e? Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Kérem, hogy válaszomat a földmívelés­ügyi miniszter úr nevében is méltóztassanak tudomásul venni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az igazságügyminiszter úr válaszát, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr nevében is adott, tudomásul venni', igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Tárgysorozatunk szerint következik báró Tnkey Pál képviselő úr interpellációja az össz­kormányhoz a 3600/1931. számú M. E. rendelet ügyében. A jegyző úr az interpellációt felolvassa. Takách Géza jegyző (olvassa): «Interpellá­ció az összkormányhoz a 3600/1931. számú M. E. rendelet ügyében.» 1. A gazdaközönség azon része, mely a kedvezőtlen termés folytán abba a helyzetbe került, hogy termése szükségletét nem fedez­vén, gabonát kénytelen ^ vásárolni, a gabona ára mesterséges felemelése folytán kedvezőtle­nebb helyzetbe került, mintha a beavatkozás nem történt volna. Hajlandó-e gondoskodni a kormány arról, hogy a termelő javát célzó in­tézkedés ne a termelő kárát eredményezze 1 ? ülése 1931 július 29-én, szerdán. 135 2. A vámőrlő malmok, vámkeresetük min­den q-ja után 6 pengőt tartoznak fizetni, mint­hogy az 1930 : XXII. te. és az 1930/3300. sz. végrehajtási utasítás szerint a múlt 1930/31. évben előírt q-kénti 3 pengőt sem birták a vámmalmok megfizetni, miért is a pénzügymi­niszter a behajtást ideiglenesen fefüggesztette ; hajlandó-e a kormány gondoskodni arról, hogy a vámőrlő malmok, melyek exisztenciájukban vannak megtámadva, mentesíttessenek éttől a tehertől? 3. Az 1930 : XXII. te 7. §-a világosan ki­mondja, hogy a vámkereset minden q-ja után 3 fillér fizetési kötelezettség, a forgalmi adó helyett állapíttatik meg, ezzel szemben úgy az 1930/3300., mint a 3600/1931. M. E. sz. rendeletet a q-ként fizetendő terhén kívül előírják a for­galmi adó fizetését; hajlandó-e a kormány gondoskodni arról, hogy a törvény és a minisz­teri rendelet közötti ellentét megszűnjön? 4. A fogyasztóközönség azon része, melynél a gabona, illetve lisztár nagysága szabja meg a lehetőségét annak, hogy szükségleteit besze­rezni bírja-e, vagy nem, a 3600/1931. M. E. sz. rendelet folytán megélhetésében van veszélyez­tetve; hajlandó-e gondoskodni a kormány arról, hogy ilyenek részére olcsóbb gabona és liszt álljon rendelkezésre? Báró Inkey Pál s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn első alkalommal van alkal­mam ezen illusztris helyen felszólalni, a tárgy fontosságára való tekintettel az előrehaladott idő ellenére is legyen szabad indokolásom idő­tartamának meghosszabbítását kérnem. Elnök: 15 percnyi idő a legtöbb, amit a képviselő úr a házszabályok értelmében kérhet. Br: Inkey Pál: Tizenöt percnyi meghosz­szabbítást kérek. (Felkiáltások: Megadjuk!) r Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást TT1 Pf?*íí fllrí Br. Inkey Pál: T. Képviselőház! A 3600. számú rendelet alapját képező 1930 : XXII. te. a szükségintézkedés jellegével bírt. Akkor, amikor a gabona árának hirtelen zuhanása kö­vetkeztében a mezőgazdaságon átmenetileg se­gíteni kellett, nyiltan megvallom, hogy ez az intézkedés, amelyet ez a törvény tartalmaz és amelyet röviden boletta-törvénynek neveztünk el, a magam részéről és azt hiszem, gazdatár­saim nagyon tekintélyes részéről sem talált megelégedésre. A magam részéről főleg azért nem vagyok ezzel megelégedve, mert nem tar­tom helyesnek azt, hogy a gazdasági termé­nyek komplexumából két terményt kiragadunk és preferenciális módon kezelünk, annál is in­kább, mert az egyik termény túlprodukciója okozza nagyrészt a világválságot. Valamint egy beteget, akinek betegségét környezetének fertőzött volta okozza, nem lehet megmenteni egy kámforinjekcióval, a nélkül, hogy töreked­nénk azt az egészséges környezetbe helyezni, éppen úgy azt tartom, hogy a mezőgazdaságot ilyen injekcióval nem lehetséges megmenteni, csak legfeljebb képesíteni arra, hogy átélje a nehézségeket, hogy megérhesse a kedvező kö­rülményeket. A gazdaközönség sajnálattal konstatálta azt, hogy bár azóta, amióta ez a törvényes intézke­dés megtörtént, egyesztendő elmúlt, hiába várta azokat az intézkedéseket, amelyeket méltán el­várhatott sorsának javítása érdekében. Nem ta­lálta meg a költségvetésnek abban a mértékben való leszállítását, ahogy a mezőgazdaság fizető­képessége csökkent, nem találta meg azokat a 21* •

Next

/
Oldalképek
Tartalom