Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának 8, Ezekután kérem, méltóztassanak a vála­szomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. (Folytonos zaj.) Szeder Ferenc: Igen t. Képviselőház! Sorba veszem a miniszter úr ellenvetéseit és válaszo­lok reájuk. (Zaj a jobboldalon.) A miniszter úr azt mondja, hogy ha terror lett volna, akkor nem történhetett volna meg, hogy annyi sza­vazatot kapjak- Utaltam előző beszédem beve­zető részében hogy Békéscsabán 30 megye­bizottsági tag közül 20 szociáldemokratát vá­lasztottak szűkebb választójog mellett, hogy 41% -ban választottak képviselőtestületi tagnak szociáldemokratát, mindenesetre titkosabb vá­lasztójog mellett, mint ez a választójogi rend­szer. Ha 12.000-en szavaztak le 18.200-ból, ez nem bizonyíték a mellett, hogy mi történhetett volna, ha becsületes és tisztességes választási eljárással folytatták volna le a választást. Etetés, itatás! Végig az összes kocsmák mind a Bud-kortesek tanyái voltak, (Felkiál­tások a jobboldalon: Nem lehet!) de egyetlen kocsmában sem voltunk mi a pártirodánkkal. Tessék az öreg Jarovszky bácsitól megkérdezni, majd megmondja, hogy még 1926-ból is 600 pengő tartozásuk van azért, amit ott ettek, ittak és nem fizettek meg. (Zaj a jobboldalon. Fáy István: A szocialisták!) Nem a szocialis­ták, Bud Jánosék, az egységespárt. (Nagy zaj-) Sorban végig most is ott etettek, itattak a kocsmákban. Hogy nem mentem peticióval a közigazga­tási bírósághoz, ez azért volt, mert erre nézve nagyon szomorú tapasztalataink vannak. Csak utalok a kecskeméti választásra, amelyet an­nakidején megpeticionáltak a bíróságnál és az a súlyos összeg, amibe a petíció került, a peti­cionálók nyakába szakadt csak azért, mert amikor a képviselő úr érezte, hogy ég a lába alatt a talaj, egyszerűen lemondott. (Zaj. — Szabóky Jenő: Nu ná, majd nem mond le! Ausgerechnet az ő nyakába szakadjon? — Far­kas István: Ilyen törvényt hoztak! Így követik el a gazságot! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Szeder Ferenc: Ez az egyszerű és természe­tes oka annak, (Folytonos zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy nem akarok élni azzal a joggal, amely a törvényben le van fektetve, s amely nagyon drága jog. (Folytonos zaj. -~ Szabóky Jenő és Reisinger Ferenc többször közbeszól­nak.) Elnök: Ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. Szeder Ferenc: Azt mondja a miniszter úr, hogy érdekelt munkások vagy választási funkcionáriusok nem voltak letartóztatva. Nálam nem a finom meghatározás dönti el a kérdést,... (Reisinger Ferenc Szabóky Jenő felé: Majd utána nézek a dolognak! — Szabóky Jenő: Legyen szerencsém! El fog borzadni!) Elnök: Csendet kérek, Szabóky képviselő úr. (Reisinger Ferenc közbeszól.) Csendet kérek, Beisinger képviselő úr. (Folytonos zaj és közbekiáltások a jobb- és a szélsőbalolda­lon. — Propper Sándor: Hiába tagadják, Bud-os az a mandátum! — Reisinger Ferenc: Majd Ersekcsanádon a zsilipnél — Szabóky Jenő: Nem az én kerületembe tartozik!) Csendet kérek. Szeder Ferenc:... hanem rám nézve a kérdés lényege az, hogy az emberek rendőr­ségi őrizetben voltak* e miatt nem tudtak mozogni és nem tudták a választási munká­ülése 1931 július 29-én, szerdán. 131 kat végezni. Hogy nem mondták ki a letar­tóztatást, vagy nem helyezték őket előzetes őrizetbe, az nem változtat azon a tényen.... (Reisinger Ferenc: Hallgass már! — Élénk derültség. — Zaj.) Elnök : Kérem Beisinger képviselő úr, méltóztassék saját pártjának szónokát meg­hallgatni. (Zaj és derültség.) Szeder Ferenc:... nem változtat azon a tényen, hogy azok az emberek mégis csak rendőrségi őrizetben voltak. Ami a főispán úrnak ilyen kedélyessé minősített kijelentését illeti, bocsánatot kérek, belügyminiszter úr, én akkor hivatalosan vol­tam a főispánnál, (Mozgás és zaj. — Friedlich István: A panasz az hivatalos volt!), hivata­losan mentem hozzá és panaszt emeltem, mint képviselőjelölt, azok miatt az atrocitások miatt, amelyekkel lépten-nyomon találkoztam. Tanúkkal mentem oda, hogy szemtanúi és fültanúi legyenek azoknak a beszélgetések­nek, amelyek közöttem és a főispán úr között lefolynak. Két törvényhatósági, bizottsági tag előtt jelentette ki elég ingerülten, nem olyan kedélyesen, mint ahogy most a belügyminisz­ter úr szeretné beállítani: «nem engedhetem meg, hogy ön ebből a kerületből kerüljön be.» Miért? Választás az, ahol a főispán így be­szélhet? Ahol választás van, nem az dönti el a kérdést, akarja-e a főispán vagy nem, hanem hogy akarják-e a szavazók vagy nem? (Felkiál­tások a jobboldalon: Nem akarták! — Szabóky Jenő: Egyetértettek a főispánnal!) Es ha a főispán úr ilyen kijelentéseket tesz, én tudom, hogy ilyen választójogi rendszer mellett an­nak milyen konzekvenciái vannak, milyen kon­zekvenciái lehetnek, mert a főispán irányítja, mint politikai megbízott az egész választási kampányt. (Jánossy Gábor: A választók irá­nyítják. — Mojzes János: Kérdezzék meg tit­kosan a választókat. — Jánossy Gábor: Arra is rákerül a sor. — Mojzes János: Addig na­gyon hosszú lesz a szakállunk!) A belügymi­niszter úr bizonyos ígéretet tett az én beszé­dem kapcsán^ nem hallottunk azonban konkrét és komoly ígéretet arra nézve, hogy mi törté­nik a főispán úrral. Mert én nem veszem fel olyan kedélyesen ezt a kijelentést, mint a bel­ügyminiszter úr. (Derültség a jobboldalon.) Önök mosolyoghatnak, de az^ ország issza meg ennek a mosolygásnak az árát. Önök moso­lyogva f csinálják ezt az alkotmányosait, ezt a komédiát- [Zaj a jobboldalon. — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Mojzes János: Ta­nítsák meg törvénytiszteletre!) Elnök: Szeder képviselő urat rendreutasí­tom. (Zaj. Csendet kérek a jobboldalon, kép­viselő urak! Szeder Ferenc: Miután a kérdés leglénye­gesebb részére a főispán úr magatartására nézve nem kaptam kielégítő feleletet, mert ne­kem nem felelet az, amit a belügyminiszter ebben a kérdésben mondott, amikor flegmati­kusán akarta elintézni a kérdést, a belügymi­niszter úr válaszát nem veszem tudomásul. (Propper Sándor: Mellé beszélt a miniszter úr!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szó­lani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Kép­viselőház! Egészen röviden kívánok nyilat­kozni. Csak azt kívánom megjegyezni, hofy a választások során, tagadhatatlan, (Felkiáltások jobb felől: Kár felelni! — Farkas István: Kár, hogy 'maguk itt vannak!) a szenvedélyek mindig fel szoktak csapni és az egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom