Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

122 Az országgyűlés képviselőházának országgyűlési választások alkalmával a választókat terrorizálták szabad akaratuk megnyilvánulásában, sőt megakadályozták őket abban, hogy választó jpgukkal élhessenek, hivatalos hatalommal való visszaélés miatt a fegyelmi eljárást megindítani? Hajlandó-e a belügyminiszter úr megtorló eljárást indítani azok ellen a közigazgatási tisztviselők ellen, akik a választókat azon a címen ütötték el a szavazásban való részvételtől, hogy közsegélyben részesülnek, mert a tél folyamán a várostól a nyomorenyhítő akció során alkalmi segélyben részesültek? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az érvényben levő választójogi törvény alkalmazása során annyi visszaélésnek lett a kútforrása, diszkreditálta Önkényes elbírálásával az ajánlási rendszert és az egész választást, hogy ezzel súlyosan ártott az ország megbecsülésének és a választók előtt céltalanná és értéktelenné tette a választásokban való részvételt? Hajlandó-e a miniszter úr a Képviselőháznak bejelenteni, hogy a választójogi törvény reformját az általános titkos választójog megvalósításával, a kerületek új beosztásával és az ajánlási rendszer törlésével mikor nyújtja be?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Ház! A kormány választatott megint aratáskor, megkeserítette az ország népét az aratás ideje alatt. Máskor aratáskor örültek az emberek, most pedig keseregtek, mert végigtaposott rajtuk a magyar közigazgatás. Most már tudjuk, miért kellett ezt a választást az aratás idején megcsinálni s miért kellett úgy megcsinálni, mint ahogy megcsinálták. Most a választások után ime, itt van a tiszta kép az ország előtt, mindenki láthatja, hova vezetett a kormány tíz éves kormányzása. Ha valamikor volt erőszakos választás ebben az országban, akkor elmondhatjuk, hogy soha még választásak alatt annyira nem kompromittálták Magyarországot, mint amennyire kompromittálta ez a most lezajlott választás. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a választást a maga ajánlási rendszerével teljesen a közigazgatás hajtota végre. Igazán csoda, hogyha nyilt kerületekben még bejött néhány ellenzéki képviselő; igazán csoda, hogy ez lehetséges volt, mert hiszen a magyar közigazgatás arra volt felépítve, hogy ebben a választási eljárásban minden eszközt megragadjon arra, hogy azt a jelöltet hozza be, akit a kormány, vagy a helyi közigazgatás akart. Sajátságosan kellett tapasztalni ezeknél a választásoknál, hogy a helyi közigazgatás milyen nagy úr, milyen hatalmas tényező, hogy egyes helyeken, ahol a központi jelölt nem felelt meg a helyi közigazgatás szellemének, ahol a szolgabírót, a főispánt, az alispánt vagy a helyi klikkeket nem szolgálta ki, ott még a hivatalból, felülről ajánlott hivatalos egységespárti jelölteket is kibuktatta. Ez azt bizonyítja, hogy a közigazgatás immár nem közigazgatást, hanem pártpolitikát csinál, a magyar közigazgatás tisztán és kizárólag a kormány kortescéljait szolgálja. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) annyira kompromittálva van tehát, hogv ebben a közigazgatásban senki sem bízhatik. Nincs időm arra, t. Képviselőház, hogy részletesen foglalkozzam ezekkel a dolgokkal, —' a házszabályok nem adnak erre módot — el kell azonban mondanom a választásoknak 8. ülése 1931 július 29-én

} szerdán. legalább azt a részét, amelyet magam éltem keresztül és amelyen keresztül menve, gyönyörködtem a magyar közigazgatásban. Ha azt, amit végignéztem, — mint ahogy végignézte például egy külföldi újságíró is a békéscsabai és szarvasi választást — le tudnák festeni (Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Ne kaszinózzanak az urak!) és vissza tudnák ezt adni úgy, mint ahogyan Magyarországon lefolytak a választások, Magyarországon kívül senki a világon el nem hinné, hogy azt lehessen megcsinálni, amit itt a közigazgatás megcsinált, a törvénysértéseknek, a jogtalanságoknak, hogy úgy mondjam, a bestialitásnak olyan eseteit produkálva, amelyeket még a magyar közigazgatásról sem lehetett elképzelni. Hangsúlyozom azt is, hogy nagyon sokszor ok nélkül, szükség nélkül. Hogy a belügyminiszter úr hogyan oktatta ki a magyar közigazgatást a választásokkal kapcsolatban és milyen instrukciókat adott, azt én nem tudom, de azt tudom, hogy a választásokon a mozgási szabadság szűkebb volt, mint aiiáskor, hogy valóban, ha az egyik községbe akart menni a jelölt, akkor külön inkvizíciós eljáráson kellett neki átesnie, hogy elmehessen az egyik községből a másikba, mert a helyi nagyságnak, a szolgabírónak úgy tetszett, ö maga intézkedett, rendelkezett és nem engedte meg, hogy a jelölt szabadon mozoghasson, még úgy sem, mint máskor. Nem akarok konvencionális, általános dolgokról beszélni, arról, hogy a pártok bizalmiférfiait letartóztatták s azután úgy csináltak a választási és szavazatszedő küldöttségi elnökök, ahogy nekik jól esett. Nekem adataim vannak arra, hogy például az ellenzéki jelölt ívéről ráírták az egységespárti jelölt ívére a neveket és ez ment rendesen, szabadon, a nélkül, hogy megbüntettek és kérdőre vontak volna valakit. Nálunk lehetséges az, hogy a jelöltet nem engedik az egyik községből a másikba, lezárják az utat csendőrökkel, a bizalmiférfiakat letartóztatják. Velem is megesett, aki régebben is képviselő voltam, akit ismertek és aki igazoltam magamat régi képviselői igazolványommal, hogy amikor ki akartam menni Szarvasról Szentandrásra, megállított a csendőr: halt, igazolja magát, nem lehet kimenni! Elébe áll az embernek feltűzött szuronnyal, elébe áll az autónak azzal, hogy itt pedig kimenni nem lehet. Nem tudom, hogy milyen ürügyet fognak felhozni, de én nem hibáztatom a csendőrséget. Kaptam a szegedi kerületi csendőrparancsnokságtól értesítést — noha feljelentést nem tettem a csendőr ellen — arra vonatkozólag, hogy a csendőr ellen szabályszerűleg eljártak. Hogy miképen, nem tudom. De én nem a csendőrt hibáztatom, mert a csendőr nem a saját jókedvéből állott oda, hogy engem feltartóztasson. Parancsot kapott, a szolgabíró úr, Schauer úr utasította arra, hogy engem utasítson ki a szomszéd községből. Schauer úr ugyanis a Zeilleis révén nagyon jó összeköttetésben van Tóth Pál képviselő úrral és Tóth Pál úrnak szüksége van arra, hogy képviselő legyen, mert^ különben a hitközségből, az orvosi tudományból ki van tagadva és mert a ráolvasással- nem kereshetne annyi pénzt, ha nem volna egységespárti képviselő. Schauer úrnak tehát ki kellett verekednie, hogy Tóth Pál úr minden áron képviselő legyen. De meg kellett ugyanezt az intézkedést tenni másutt is, mert Bud Jánost be kellett