Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-8
114 Az országgyűlés képviselőházának báltatással, a búza árának újabb súlyos csökkentésével is kénytelen számolni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mikor erre a becsületes polgárságra tekintünk, kettős megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy igenis a kormányintézkedéseknek és a magyar nemzet magatartásának sikerült visszaverni a nemzetközi siberhad támadását, amit talán egyesek ebben az országban is türelmetlenül vártak, és megállapíthatjuk azt is, hogy minden támadás ellenére a magyar valuta épségben áll és a magyar polgárság bizalma a pengőben nem volt hiábavaló. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen!) T. Ház! Egy ország valutáris biztonságának két fontos pillére van: az államháztartás egyensúlya és a közgazdasági mérleg aktivitása. Mindent el kell követnünk hogy államháztartásunk egyensúlyát megőrizzük, és hogy r megteremtsük azt a lehetőséget, hogy költségvetésünk hiányát kiküszöböljük. Hogy ezt a célt elérjük a legmesszebbmenő áldozatokra, fegyelmezettségre kell hajlandóknak lennünk. En biztosíthatom a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy ez a párt, amelynek nevében szólok, messzemenőleg fogja támogatni a takarékossági rendszabályok terén, amelyeket az államháztartás egyensúlyának érdekében meg kelll valósítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Maga a törvényjavaslat indokolása is utal erre. Ezt le kell szögeznem ebben a vitában, mert sokan állandóan új adókat^ és adóemelést emlegetnek, holott az indokolás is arra mutat, hogy főleg a kiadások csökkentésével ( kívánja elérni a pénzügyi kormány az államháztartás egyensúlyának biztosítását (Propper Sándor: Ez az elmélet, a gyakorlatot ismerjük!) és csak a legvégső esetben és csak olyan mértékben nyúl a bevételek fokozásához ami már a kényszerhelyzetből folyik. (Propper Sándor: Lóhalálában fogják emelni az adókat. — Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Amikor ezt megállapítom, akkor meg kell azt is állapítanom hogy éppen a túloldalról hangzottak el délelőtt azok a legmesszebbmenő javaslatok, amelyek a bevételek fokozását akarják elérni. A demokrata párt vagyonváltságot javasolt az ingatlanok ellen. Mi nem gondolunk arra, hogy a tisztviselői fizetéseket csökkentsük, mert azt hiszszük, hogy egy minimális különadóval nagyon messze vagyunk még attól, — különösen mikor a létminimumra ez nem is vonatkozik — hogy a tisztviselői fizetések csökkentéséről lehetne beszélni. Mikor azonban a kiadásoknak a lehetőségig való csökkentése mellett foglalok állást főleg az ország közhitelének a mai súlyos időkben való erősítése érdekében, utalok arra, hogy nem közérdek túlozni azt a különbséget, amely a szanálási költségvetés és a jelenlegi költségvetés között van. Nem közérdek, amikor a magyar kormány nehéz és fontos kölcsöntárgyalásokat^ folytat, amelyektől az egész ország úgyszólván a megmentését várja, akaratlanul is belelőni azzal, hogy íme a magyar parlament és a magyar kormányzat megkétszerezte a szanálási költségvetést. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Üres szó lesz eza megállapítás és nem igaz. A magyar szanálási költségvetés nem hogy meg nem duplázódott, hanem csak 25%-kai emelkeemelkedett. (Fábián Béla: Mennyi volt az első szanálási költségvetés 1 ?) Az igazság a következő. A szanálási nettó költségvetés — ezt, azt hiszem, Fábián képviselő úr sem vonja kétségbe — 400 millió aranykoro8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. nában s az akkori szorzószámmal átszámítva, 544 millió pengőben állapíttatott meg. Ez a nettó költségvetés nem vette figyelembe a tárcabevételeket, természetesen legkevésbbé a beruházásokat és az üzemek költségvetését. Már most az 544 millió pengővel szemben a legutóbbi kölségvetés körülbelül 700 millió pengőre rug. Ez tehát nemhogy kétszerese lenne a szanálási költségvetésnek, hanem körülbelül csak 150 millió pengővel emelkedett (Esztergályos János : Néhány száz millió nem játszik szerepet.) és az emelkedés olyan időben történt, amikor itt volt a népszövetségi főbiztos és — az ^véleménye mindenesetre irányadó — ő is hozzájárult ehhez az emeléshez. (Szeder Ferenc: Ha nem emelkedett, akkor nem is kell csökkenteni! — Zaj a Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Schandl Károly: Amikor egyesek a népszövetségi főbiztos visszahívását emlegetik és sajnálják, hogy ez az ország visszanyerte pénzügyi szuverenitását, akkor a való ténnyel nem számolnak, hogy maga a népszövetségi főbiztos is helyesnek találta az emeléseket. Mert mire vonatkoztak ezek az emelések 1 Ebből az emelésből tényleg jelentékeny rész a személyi járandóságokra ment, a személyi járandóságokra a magyar kÖ7alkaImazottaknál, akiknek fizetése korántsem felelt meg a többi országok közalkalmazottai hasonló illetményeinek. De azután ment 28 millió a községek támogatására, 21 millió dologi kiadásokra és ezek sorában olyan kiadásokra, amelyeket nem hiszem, hogy magyar képviselő kifogásolna, mert hiszen vonatkoznak ezek a gyermekgondozási költségekre, a hadirokkantak támogatására, (Fábián Béla : Arra édes-kevés jut. — Esztergályos János : Ahogy azokat támogatják ! — Büehler József : 5 pengő havonta! — Zaj.) a szegénysorsú hadikölesöntulajdonosok segélyezésére és olyan kiadásokra, amelyekért nem ez az ország a felelős, hanem azok, amelyek abba a helyzetbe juttatták ezt az országot, hogy még olyan terheket is kénytelen viselni elüldözött fiai érdekében, amelyek voltaképen más országokat terhelnének. (Ügy van! Ugy van ! jobbfelől.) De itt vannak a békeszerződésből folyó kiadások is. Nem lehet egyszerűen, számszerűen összehasonlítani a mostani Csonka-Magyarország költségvetését Nagy-Magyarország költségvetésével, de ha önök azt kívánják, hogy számszerint hasonlítsuk össze, ebbe is belemegyek, NagyMagyarország államközigazgatási költségvetésének végösszege a legutolsó esztendőben 1.600,000.000 pengő volt. (Felkiáltások : Korona !) Én pengőre számítottam át. Ha most nézzük Csonka-Magyarország egész legutóbbi költségvetését az üzemek nélkül, ez 870 millió pengőt tesz ki. Tehát 1.600 millió pengő Nagy-Magyarország költségvetése az üzemek nélkül é< ez áll szemben 870 millió pengővel. Méltóztatnak látni, hogy nagyjából kétszerese Nagy-Magyarország költségvetése Csonka-Magyarországénak. Ha a lakosság számát nézzük, ez is körülbelül kétszerese. Itt — és ezt nem a túloldalnak mondom, hanem kifelé mondom az ország határain túlra, mert használni akarok ezzel a kijelentéssel az ország közügyének — rámutatok arra, hogy Magyarország volt az, amely a többi európai országgal szemben leginkább vigyázott költségvetési kereteinek megóvására. Hiszen köztudomású, hogy a német birodalom költségvetése nem 25%-kai növekedett, nem kétszerese, hanem, többszöröse a békebelinek és a többi országok költségvetése is a háború után a békebelivel szemben sokkal erősebben emelkedett, mint nálunk. (Kabók Lajos: Ott az éhezőkön segítenek, itt meg nem !)
