Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-8
Az országgyűlés képviselőházának í .lében felfakadt kelevény végeredményben arra vezetett, hogy a malomipar ma már egészséges. (Ügy van ! half elől.) Leépítette magát arra a színvonalra, amelyen a magyar malomipar ma rentábilisan tud dolgozni és a Hungária gőzmalomnak és más malmoknak a múlt évben végrehajtott részvénydeflációs tranzakciója azt mutatja, hogy a magyar malomiparnak sikerült magát a saját emberségéből szanálni és azok között a méretek között, amelyekben ma folytatja működését, ez az ipar már közhasznú, közérdekű és minden magyar polgár megbecsülésére is méltó. Eámutatok arra is, hogy pl. a söriparban, vagy a cukoriparban bekövetkezett nemzetközi megegyezés, azután a létrehozása során eleinte jelentékeny áldozatokkal járó, de végeredményben a magyar fogyasztóközönség igényeihez mért magyar textiliparnak megteremtése is határozottan sikeres volt, sőt az elektromosipar helyzete is ebben az országban olyan, hogy megérdemli ennek a Háznak megbecsülését és támogatását. De kérdem a másik oldalról, t. Ház, miért kellett nekünk, szerencsétlen kis Magyarországnak automobil-ipart teremteni? (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) T. Ház ! Miért kellett ennek az országnak — és itt kivétel nélkül az ország minden társadalmi rétegét és gazdasági tényezőjét csak és kizárólag veszteség érte — egy olyan ipar, amelynek megteremtésére itt lehetőség nincs? Hiszen azt amásodéves jogászt, aki nemzetgazdaságtanból felel, s arra a kérdésre, hogy lehet e egy ilyen kicsiny, tőkeszegény országban automobilipart teremteni, azt felelné, hogy lehet, feltétlenül megbuktatnák, mert olyan nagyfokú tájékozatlanságra vallana a válasza. Hogyan lehetett ebben az országban egy automobilipar megteremtése érdekében úgyszólván megszámlálhatatlan milliókat kidobálni és autóipari vámtarifával körülvéve ezt az országot, megdrágítani minden gazdának a motorját, minden taxi-sofőrnek az autóját és lehetetlenné teDni azt, hogy vámmentes motorbehozatal fejében mi a magunk mezőgazdasága számára értékes kompenzációkat köthessünk le a külföldön. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt helyes gazdaságpolitikának, helyes iparosítási politikának én nem tudom elfogadni. (Kun Béla : A kormány felelős érte !) Tisztelettel rámutatok arra is, amivel a belügyminiszter úr éppen most foglalkozik nagy ügyszeretettel, de megvagyok róla győződve, hogy semmi sikerrel: a film-gyártásra. Lehet-e Magyarországon film-gyártásra berendezkedni akkor, amikor az Egyesült-Államoknak a második legnagyobb ipara a filmgyártás, amelybe óriási tőkék vannak invesztálva, s amely konkurrenciával szemben mi, akik magyar nyelvű fűmmel akarnánk reuzálni, semmi körülmények között versenyképesek nem lehetünk, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon) csak a pénzét vesztheti el kivétel nélkül mindenki, aki ilyen iísérletbe belefog. (Gaal Gaston: Éber Antal helyesel, örömmel konstatálom ; bár ráragadna ez az egész egységespártra! — Kun Béla: Akkora kormány itt is, ebben a kérdésben is, mellé fogott aa igazságnak! — Zaj. Elnök csenget.) T. Ház ! Súlyos mulasztás terheli, azt kell mondanom, a kormányt és a közgazdasági életet egyaránt abban a tekintetben is, hogy a rendkívül nagy múlttal, nagy tradicióval, kiváló személyekkel, technikai készültséggel és felszereléssel rendelkező magyar gépipart meghagyták abban az állapotában, amelyben a háború előtt volt és ahelyett, hogy a diszponibi lis tőkéket a magyar gépiparnak korszerű felszerelésére, átszervezésére és a mai Magyarország viszonyaihoz mért leépítésére használták volna fel, olyan Potemkin-gyár. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 103 ipart próbáltak fenntartani a gépipar terén, amely kivétel nélkül, — és itt a Ganz-Danubiusról, a Magyar Államvasutak gépgyáráról egyaránt szó kell, hogy essék, — csak deficiteket eredményezett és az amúgy is tőkeszegény ország tőkéinek improduktív, veszteséges felhasználásával járt. És igen t. szociáldemokrata képviselőtársaimmal szemben arra is kénytelen vagyok rámutatni, hogy nem helyes szociálpolitika az, amely beteg iparokat mondva csinált eszközökkel ideig-óráig fenntart, (Farkas István: Ebben egyetértünk!) mert a helyes ipari politika az, amely fejleszti az egészséges ipart és leépíti, lebontja idejében az ipar beteg részét, mert a beteg ipart semmiféle mesterséges injekciókkal fenntartani nem lehet, (Farkas István: Világos dolog!) mert ha ideig-óráig néhány száz vagy ezer munkásnak ad is kenyeret, végeredményben egészen bizonyos, hogy kenyér nélkül marad nemcsak a beteg ipar munkása, hanem kenyér nélkül maradnak azok az ipari munkások is, akik akkor, ha egészséges ipari politika folyt volna az országban, igenis biztosítva láthatnák exisztenciájukat. (Kabók Lajos : A munkanélküliekről gondoskodni kell ! — Pakots József : A Máv-gépgyár már megint küldi el a munkásokat tömegesen ! — Kabók Lajos : Küldi a többi is !) T. Ház! Mindezeket azért mondottam el, hogy rámutassak arra, hogy ennek a tiz éven keresztül folyt magyar i iparpártolási politikának kétségtelen eredményei mellett súlyos, majdnem azt kell hogy mondjam, megbocsáthatatlan hibái vannak, főleg a koncepciótlansága nyilvánvaló, aminek következtében a bankok által ezekbe a beteg iparokba invesztált tőkéknek a visszafizetése ma a legnagyobb mértékben problematikussá vált. Növeli az ipari téren kiadott hiteleknek veszélyét az a körülmény, hogy ezek túlnyomó részben rövidlejáratú hitelek, igen nagy részükben pedig külföldi rövidlejáratú ipari hitelek, amelyek ezidőszerint a legjobban nyomják az immobilizálódott iparokon keresztül a magyarországi bankéletet is. A mezőgazdasági immobilizáció és a gyáripari immobilizáció tehát az a két nagy szerves ok, amelyek már magukban elegendők ahhoz, hogy a budapesti pénzintézeteket nehéz helyzetbe sodorják. Kénytelen vagyok azonban egészen röviden rámutatni egynéhány olyan kérdésre is, amelyekről itt a Házban én magam is öt évvel ezelőtt már beszéltem, és ezek a .magyar bankrendszernek bizonyos organikus hibái. Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy a mai bankrendszer a mai kicsiny Magyarországhoz képest túldimenzionált. Ahogyan az én igen t képviselőtársam, Éber Antal, tegnap úgyszólván a magyar gazdasági élet minden ágáról megállapította ezt a túldimenzionáltságot, ugy én ezt a magyar bankrendszerről is, sajnos, kénytelen vagyok megállapítani (Farkas Elemér : Ügy van !) és ez vonatkozik nemcsak Budapest nagy bankjaira, hanem a legkisebb vidéki város bankéletére is, ahol aránylag kevés a betevő és kicsiny alaptőkével kell nagy adminisztrációt fenntartani és nagy rezsit viselni, úgyhogy ennek csak két konzekvenciája lehet : vagy elviselhetetlenül megdrágul a hitel, vagy pedig tönkremennek az érdekelt bankok, és egyik sem érdeke ennek a nemzetnek. (Farkas Elemér : Ez így van !) Legfőbb ideje volna erélyes kormányintézkedésekkel belenyalni ebbe a túldimenzionált bankrendszerbe, és ha másként nem megy,, kényszerfúzió és leépítések útján (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a magyar bankéletet egészséges alapokra fektetni. Méltóztassék elhinni, hogy ez nem bankellenes állásfoglalás, hanem az egészséges bankpolitikának 17*
