Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának magyarság történelmi eszméjének olyan realizálása lenne, ami újból a Dunavölgy kijegecesedési tengelyévé tenne bennünket, középpontjává egy olyan alakulásnak, amelyben az egymásrautalt dunai népek foglalnak helyet. Véget kell tehát vetni a máról-holnapra való tengődésnek, az osztrákoktól a tökéletességig átvett fortvurstlizás meddő és siralmas politikájának. Véget kell vetni a köztudatban annak a tévhitnek, hogy az országot legégetőbben érintő kérdésekről nem szabad nyiltan beszélni- Véget kell vetni annak a tévtannak is, hogy közjogi formák menthetik meg az országot. El kell pusztulnia annak a kishitűségnek, amely egyes augurok suttogó elhatározásától akarja függővé tenni azt, amit csak a magvar nemzet egyetemes akarata vihet keresztül. Nem a közelmúlt visszaállításáról van szó. A magyar nemzetnek fel keil ébrednie arra, hogy elhivatottsága a Duna-medencében nagyobb szerepre predesztinálja. Necsak a mai nemzedék által átélt kor lebegjen szemünk előtt, hanem gondoljunk Mátyás király és Nagy Lajos Magyarországára. Egész gazdasági létünk, nemzeti felemelkedésünk függ a mostani válság helyes megoldásától és attól, hogy nyúljunk hozzá minden habozás és félelem nélkül azokhoz a sorsdöntő külpolitikai és alkotmányjogi kérdésekhez, amelyek a magyar nemzet létének biztosítékai. Minthogy semmi reményem sincs arra, (Haljuk! Haljuk!) hogy azok az orvosok, akik nézetem szerint a betegségnek nagyrészt okozói is, meg tudnák gyógyítani a beteget, ugyanazon indokolással, amelyet Rassay Károly előttem szólott igen t. képviselőtársam is előadott, bizalmat nem érezve a kormány iránt, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a baloldalon. - A szónokot többen üdvözlik-) Elnök : Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Griger Miklós jegyző: Eckhardt Tibor ! (Zaj a szélső báloldalon. — Felkiáltások : Elfogyott az egységespárt! — (Gaal Gaston : Egyelőre háromságos az egységespárt ! - Kun Béla : Szemükbe mondjuk az igazat ! Mi van a kisgazdaprogrammal 1) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Eckhardt Tibor: Van szerencsém a független kisgazdapárt megbízásából a párt hivatalos álláspontját az előttünk fekvő rendkívüli felhatalmazást magában foglaló törvényjavaslattal szemben előterjeszteni. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Igen t. Ház! Kizárólag a javaslat gazdasági és pénzügyi részével szándékozom foglalkozni. Nem óhajtok sem külpolitikai, sem általános természetű belpolitikai lérre lépni, mégpedig két oknál fogva, elsősorban azért, mert a javaslatok maguk elsősorban és kizárólag pénzügyi és gazdasági természetűek és nagy horderejűek, amelyeknek ilyen szempontból való megvilágítása elsősorban képezi kötelességünket, de másrészt azért sem, mert mindazt, amit Apponyi Albert gróf mélyen t- képviselőtársunk külpolitikai tekintetben itt ma délelőtt kifejtett, a magam részéről, de azt hiszem, mondhatom, pártunk minden tagja részéről is, magamévá teszem és elfogadom. A belpolitikai vonatkozásokkal sem kívánok különösképen foglalkozni, mert ebben a tekintetben felfogásunk körülbelül egyezik mindazzal, amit Rassay Károly igen t. barátom ma délelőtt itt a Képviselőházban elmondott. Én tehát kizárólag ridegen és tárgyilagosan KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. I. 8-, illése 1981 július 29-én, szerdán. 101 ennek a törvényjavaslatnak gazdasági és pénz ügyi vonatkozásaival szándékozom foglalkozni és méltóztassanak megengedni, hogy ebben a vonatkozásban teljes nyíltsággal — már amennyire a mai helyzet nehézségei és fontos államérdekek azt megengedik, — iparkodjam kifejteni azokat a szempontokat és aggályokat, amelyek minket a mai helyzettel szemben és különösképpen ezzel a rendkívüli törvényjavaslattal szemben eltöltenek. Igen t. Ház ! Ez a törvényjavaslat tulaj donképen három különböző törvényes rendeletnek, illetőleg törvényerőre kívánkozó rendeletnek összetételéből adódik : a f. évi július 14-én 4000. szám alatt kiadott, továbbá július 17-én 4100. szám alatt kiadott kormányrendeleteknek és a törvényjavaslatban foglalt új rendelkezéseknek együttes elbírá- . lása a mi kötelességünk ezúttal. Én mindezeknek a rendelkezéseknek együttes tanúimáuyozása során arra a meggyőződésre jutottam, hozy itt tulajdonképpen nem egy ilyen ködös, nem egy ilyen alig körülírt válságnak megoldásával kell foglalkoznunk, hanem tulajdonképen három lényegileg különböző és ennek következtében az orvoslás szempontjából is más és más szempotok szerint kezelendő, más és más gyógyszerrel orvosolandó gazdasági, illetőleg pénzügyi természetű válsággal szemben. Maga a törvényjavaslat indokolása is rámutat arra, hogy itt ezidőszerint tulajdonképpen különböző válságoknak halmazával állunk szemben, amennyiben a törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy a kormánynak a pénzintézetek igénybevételének határokat kellett szabnia, — ez az egyik tény ; a másik tény, amelyre a kormány a javaslat indokolásában hivatkozik az, hogy a pengőnek külföldi fizetési eszközökre való átváltását és a külföldi fizetési eszközökben teljesítendő fizetések teljesítését ellenőrzés alá kellett helyeznie ; a harmadik tény pedig, amelyet szintén a törvényjavaslat indokolásából emelek ki, az, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosítására kell rendkívüli intézkedéseket tenniItt tehát hármas válsággal állunk szemben, ami hétköznapi nyelven kifejezve azt jelenti, hogy pénzintézeteink, illetőleg azoknak egy része fizetési nehézségekkel küzd vagy küzdött, vagy az a veszély fenyegetett, hogy fog küzdeni ; második része a válságnak az, hogy a Magyar Nemzeti Bank ércfedezete látszott veszélyeztetve, harmadik része pedig a válságnak, illetőleg a harmadik egészen különálló válság abban áll, hogy az államháztartás egyensúlya ingott meg. Ez a három teljesen különböző pénzügyi és gazdasági jelenség, három teljesen különböző krízisnek egymásra való halmozódása, amelyeket lehet, hogy az osztrák, illetőleg a német helyzetnek megsúlyosodása és megromlása gyorsított és hozott ilyen egyszerre, ilyen szimultán módon az ország nyakára, de^ végeredményben külön-külön kezelendő három kérdés és én éppen ezért mindegyik kérdéssel külön-külön szándékozom is foglalkozni. A legelső kérdés, amellyel tisztába kell jönni az, mi idézte elő ezeket a válságokat. Mert ha az okokat ismerjük, amelyek egy ilyen rendkívül súlyos, sajnos, azt kell mondanom, az inflációs korszak pénzügyi megingásánál felfogásom szerint szervileg nehezebben gyógyítható és lényegében is súlyosabb válságok halmazatát előidézték, akkor két negatív tényt kell megállapítanunk. Az egyik negatív tény az. hogy nem a magyar közönség és nem a magyar sajtó magatartása, — mert örömmel kell leszögeznem azt, hogy a magyar közönség és a magyar sajtó ezekben a nehéz órákban olyan fegyelmezetten és olyan higgadtan, (XJgy van! ügy van! balfelől.) olyan kötelességtudóan és olyan páratlan hazafiassággal 17