Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-8
Az országgyűlés képviselőházának 8 letileg a miniszterelnök úr megállapítását, meg kell azonban állapítanom azt is, hogy én a gyakorlati politikában a kettő között ellentétet nem látok. En kezdettől fogva azt vallottam, hogy a magyar revíziós törekvéseknek, amelyekre nyilván célzott a miniszterelnök úr, első bázisa az, hogy idebent az országban ,az egyesekre és az egész államra nézve olyan gazdasági helyzet teremtessék, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) amely lehetővé teszi egyfelől azt, hogy vonzó ereje legyen az elszakított területeken lakó magyarsággal szemben, (Ügy van! a baloldalon.) másfelől lehetővé teszi azt, hogy az itt maradt magyarság ki bírja r várni a nagy történelmi időket s amely végeredményben megmenti a nemzetet attól, hogy belekerüljön egy olyan krízisbe, ahol majd az ő mindennapi létének megsegítéséért súlyos politikai, esetleg jövőjére kiható súlyos politikai áldozatokat követelnek. (Ügy van! Úgy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. — Gaal Gaston: Egy tál lencséért az elsőszülöttségi jogot kell majd eladni. — Jánossy Gábor: De nem adjuk ám oda! — Bródy Ernő: Nem kérdezik magát! — Friedrich István: Népszövetségi kölcsön! — Malasits Géza: Vagy lencsét, vagy pénzt! — Zaj. — Elnök csenget.) Gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam hivatkozott azokra az eredményekre, amelyeket a magyar kormány az utóbbi idők során 'külpolitikai relációkban elért. Hivatkozott arra, hogy a kormány rendkívül súlyos és nehéz helyzetben érte el ezeket az eredményeket. T. Ház, én nem tagadom, hogy a magyar nemzet külső megbecsülése tekintetében a miniszterelnök úrnak tényleg sikerei voltak. De engedje meg nekem a t. Ház, nem lekicsinylése ezeknek a sikereknek, ha én ezeket a sikereket úgy jellemzem, hogy ezek csak dekoratív értékű sikerek. (Mozgás jobbfelöl.) Akkor, amikor a magyar nemzetnek komoly gyakorlati kérdésekben kellett tárgyaló lasztalhoz leülnie,^ — most nem is beszélek a revízió nagy kérdéséről, de utalok a hágai és párizsi nagy tárgyalásokra (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — akkor ez a megerősödött külpolitikai helyzetünk, ezek a nagy dekoratív értékű megbecsülések gyakorlati eredményekben nem tudtak jelentkezni. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Dehogy nem! Hol lettünk volna az olaszok támogatása nélkül! Ezt én jobban tudom! — Malasits Géza: Látjuk minden utcasarkon a fasiszta fagyialtosokat. Ez az eredmény! — Zaj. —• Elnök csenget.) En nem akarom felújítani azt a vitát, amely köztem és a miniszterelnök úr között fennforgott a hágai és párizsi tárgyalások eredményeinek becikkelyezése tárgyalásánál; mellőzöm azt a kérdést, hogy helyesen, igazságosan, jogosan volt-e a magyar nemzet hosszú évtizedekre kihatólag megterhelve a reparációval, vagy ha úgy tetszik, egyéb jogcímű követelésekkel. En csak egy körülményre utalok. A hágai és párizsi tárgyalások eredményeinek becikkelyezésénél a t. miniszterelnök úr sajtója, a kormánypárt és ünneplői úgy állították be a tényleges helyzetet, hogy a miniszterelnök úrnak e tárgyalások során sikerült biztosítania a külföldi nagyhatalmak jóindulatát magyar hosszúlejáratú kölcsön elhelyezésénél. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem is tagadom. — Malasits Géza: Erre jöttek a festbankettek. — Zaj.) Fel sem tételezzük egymásról, hogy letagadunk valamit, teljesen felesleges tehát Szilágyi képviselőtársamnak ez az asz. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 91 szisztálása a miniszterelnök úr számára. (Szilágyi Lajos: Nem asszisztáltam.) .T. Ház! Kénytelen vagyok megállapítani, hogy a közvélemény előtt a hágai és párizsi tárgyalások eredményeinek elfogadását csak úgy leshetett valamiképpen is kedvezőbb színben feltüntetni, hogy komolyan leszámítolták a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a nagyhatalmak felihatalmazták őt arra, ihjogy a gazdasági életet miegtermékenyítő nagy, hosszúlejáratú köicsön belátható időn belül a magyar nemzet rendelkezésére fog állani. (Friedrich István: Benne vagyunk nyakig a szuverenitásban! — Zaj.) Hogy ez nem egy köülös ígéret volt, (Propper Sándor: Aranygyapjú! Gentleman agreement!) az kiderül a miniszterelnöík úr beszédéből is, amelyiben ő ezt a körülményt azzal konferálta be, hogy (olvassa): «pozitív irányban is tettünk egy lépést abban az irányiban, hogyha a pénzpiac alkalmas lesz a kölcsön elhelyezésére, fel vagyok hatalmazva a nagyhatalmak részéről annak a deklarációnak tételére, ttiogy ha a magyar állam alkalmas időpontban "a nyugati államok pénzpiacaihoz fordul a kölcsön kontrahálása érdekében, ebben az esetiben barátságos fogadtatásban fog részesülni és vele szemben semmi akadály nem fog támasztatni.» (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Most is ezt mondom. — Gaal Gaston: Most is barátságosak, csak pénzt nem adnak. A barátság megmaradt! — Friedrich István: Előleget is vettek fel rá! — Gaal Gaston: A barátság ma is fennáll!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy maradjanak csendben. Rendkívül fontos tárgyat tárgyalunk, szükséges a Ház teljes figyelme. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Rassay Károly: Végeredményben ezek a tárgyalások és a miniszterelnök úr kijelentése idestova két évvel ezelőtt hangzottak el. Most nem tudom, állíthatja-e a minisztereinlök úr azt, »hogy ezeknek a kijelentéseknek megfelelően a nagyhatalmak részéről ez alatt a két év alatt jóindulattal találkozott a magyar kormánynak a hosszúlejáratú kölcsön elhelyezésére vonatkozó akciója? A miniszterelnök úr nem állíthatja, nem is teszek neki szemrehányást ebben a tekintetben, mert rajta kívülálló tényezők magatartásáról van szó. Az mlás kérdés, hogy meg kell állapítanom, hogy ez már a második gentleman agreement, amely nem teljesedett, s amely a nemzet előtt bejelentetett, mint fix megállapodás. (Sándor Pál: Mindenki ihitt benne! — Éber Antal: Nem fizettünk érte semmit! — Sándor Pál: Még Éber képviselő úr is hitt henne!) T. Ház! Kétségtelen egy-két körülmény, amely megvilágítja azt, hogy ezt a mi külpolitikai 'helyzet- és előnyváltozásunk gyakorilati eredményekben nem nyilvánult. A körülöttünk lévő szomszéd országok igenis részesültek ez alatt az idő alatt kölcsönökben. (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Erre azt méltóztatnak mondani, hogy természetes: Ausztria, Cseh-Szloyákia és Jugoszlávia (Sándor Pál: Görögország.' Eománia! •— Friedrich István: Ahol stabilitás sincs és pártmonopólium sincs! — Hajós Kálmán: Milyen kamattal!) Erre is leszek bátpr kiterjeszkedni. Nem hiszem, hogy Hajós Kálmán t. képviselőtársam ezzel a közbeszólással azt akarta volna mondani, hogy nekünk is lett volna módunk hosszúlejáratú kölcsönre rossz kamattétel mellett. Nem hiszem, hogy ezt akarta volna mondani, mert ha ez így volna,
