Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-514

Az országgyűlés képviselőházának 51U. ülése 1931 június 2-án, kedden. 79 hivatkozott-e a kormány az optánsoknak adott nemzeti ajándék kiutalásánál az eredményes termelésre? Kérdezem, hogy amidőn az ország népe zsebéből a^ bolettával adtak a nagybirtoknak nemzeti ajándékot, miért nem hivatkoztak az eredményes termelésre? (Meskó Zoltán: A kicsiknek éppúgy adtak, mint a nagyoknak!) A kicsi csak ráfizet. (Viczián István: Kérdezze meg a kisgazdákat!) Az Ön kerületében nagyon sok 5—10 holdas kisgazda van, méltóztassék Őket megkérdezni, ha lemegy a kerületébe. (Krúdy Ferenc: Próbálja csak elvenni tőlük, mit szólanak erre? Nagy bajban lesz! — Györki Imre: A kisgazdák örülnének neki! — Ellentmondások a jobboldalon.) Jöjjön a képviselő úr velem a kisgazdák közé. (Meskó Zoltán: Nem kompromittálja magát!) Kérdezem tehát, hogy amikor — ismétlem — adnia kellene az államnak a szegények, a betegek részére, miért hivatkozik az igen t. miniszter úr az eredményes termelésre? Semmi egyéb ez, mint bevallása annak az antiszociális politikának, amely a kormányzati rendszert tíz esztendőn keresztül jellemezte. (Krúdy Ferenc: Miért csináltak forradalmat? Kár volt!) Minek csináltak háborút az urak? — (Krúdy Ferenc: Azt nem mi csináltuk, de a forradalmat maguk csinálták. — Malasits Géza: A háború csak úgy az égből pottyant ide? — Krúdy Ferenc: Némi cseh pénz is_ szerepel a történelemben! Majd rájuk pörköljük! — Malasits Géza: Az urak kiabálták legjobban, hogy éljen a háború!) Azt hiszem, a képviselő úr már két ciklusban szerencsélteti a kormányt a túlsó oldalon. Azóta annyi előadás volt már a részünkről itt a forradalomról, hogy megtanulhatta volna kilenc esztendő alatt, hogy minden vesztes háborúnak természetes következménye a if orradalom. (Krúdy Ferenc: A forradalmat, azt csinálják, külföldi pénzből csinálják! Némi cseh pénz is szerepel a történelemben.) Ha ön így tudja a történelmet, akkor már megérdemli, hogy B-listára tegye István gazda önt. (Derültség. — Krúdy Ferenc: A történelemben némi cseh pénz is szerepel néha!) Kár mentegetődzni, nem érdemli meg azt, hogy hivatalos jelölt legyen. (Derültség.) Érdemes az igen t. miniszter úrnak ezzel az indokolásával foglalkozni. Ismétlem, én hajlandó vagyok elismerni az igen t. miniszter úrnak azt az esetleges mentegetőzését, hogy: kérem, én csak 5 vagy 6 hónap óta vagyok a népjóléti miniszteri székben, én még ezekkel a kérdésekkel nem vagyok egészen tisztában. De ha így áll a helyzet, amint ezt mondom, akkor kérdezem az igen t. miniszter úrtól, aki állandóan és minden alkalommal szereti az ő szociális érzékét hangoztatni itt bent a Házban és nyilvános gyűléseken, miért nem mond le, miért nem nagyja ott ezt a miniszteri széket és miért képviseli ezt az antiszociális javaslatot, amely — ismétlem, ő mondja — ellentétben van az ő meggyőződésével? Vagy talán azt hiszi az igen t. miniszter úr, hogy igaz az a német közmondás: Es kommt selten was besseres nach? Megnyugtathatom az igen t. miniszter urat, hogy e miatt egészen nyugodtan otthagyhatja ezt a miniszteri széket, mert ennél rosszabb, ennél kíméletlenebb, ennél antiszociálisablb törvényjavaslatot nem hozhat ebbe a Házba egyetlenegy miniszter se. (Homonnay Tivadar előadó: Ezt maga sem hiszi el, képviselő úr!) En, amit mondok, meggyőződésből és hittel mondom, mert hiszek abban, amit mondok. En szocialista képviselő vagyok, igen t. képviselőtársam és ön már megszokhatta volna, hogy mi ezekről a padokról őszintén szoktunk beszélni és hiszünk abban, amit mondunk. Folytathatjuk tehát az igen t. miniszter úrnak filozófiai magasságban tett indokolásának magyaráziatát, amidőn az első hosszú mondat után egy második és — mondhatom — nagyon megdöbbentő kijelentéssel indokolja álláspontját. A második mondatot a következőképpen kezdi az igen t. népjóléti miniszter úr. (Olvassa): «Szociálpolitikám nem a szociális reformok politikája.» Hát kérdezek minden épeszű embert: hogyan lehetséges >az, hogy az után a szörnyű veszedelem után^ az embergyilkosságoknak ideje után, a világháború után lehessen magyar miniszteri székben ülni jogosan egy miniszternek, aki azt mondhatja, hogy a népjóléti miniszteri székben nem a szociálpolitikát képviseli? Kérdezem: igen t. népjóléti miniszter úr, hogyan, mire alapítja ezt a merész önvallomását, amely — ismétlem, hajlandó vagyok elismerni — ellenkezik az ön meggyőződésével, de hogyan lehet a magyar nép előtt, a nyomorgó, szenvedő magyar munkásosztály előtt ilyen kijelentést tenni, mint amilyet akkor méltóztatott mondani: «Szociálpolitikám nem. a szociális reformok politikája!?» Mélyen t. miniszter úr! Ha volt idő. amidőn szükséges volt az, hogy csakis szociálpolitikát csináljon valamely ország kormányzata, akkor ezek a napok, ezek az idők azok, s ha az igen t. miniszter úr — ismétlem — azt mondja, hogy ő nem bír szociálpolitikát csinálni abban a székben, akkor az országnak tesz határtalan nap-^ szolgálatot, ha inkább ma, mint holnap otthagyja azt a széket. így folytatja a miniszter úr (olvassa): «tehát a társadalmi igazságot nem a közösség gazdasági szerkezetének módosításával törekszem megközelíteni», — nagyon érdekes mondat lesz ez a mostani! — «mert hiszem és v ai lom, hogy a magyar gazdálkodásnak nemzetközi viszonylatban szerény méretei mellett annak a társadalomgazdasági rendszernek szellemében és formáiban kell megtalálnunk a magyar t nép fejlettebb 'Szükségletkielégítésének módját és lehetőségét, mely rendszer a társadalmi fejlődés mai fokán a keresztény gondolat által kimunkált civilizáció sorsközösségében élő társadalmak gazdálkodásának közös életformája.» (Kabók Lajos: Ez egy mondat?) Kérek öt perc szünetet. Elnök: Egyszer már kért a képviselő úr, igaz, hogy más címen. (Esztergályos János: Most csak bizalmasan kértem az elnök úrtól. — Derültség.) Méltóztassék csak folytatni! Esztergályos János: T. Képviselőház! Ennél a mondatnál is, hogy megértsük magát a mondat lényegét, megértsük azt, amit az igen t. miniszter úr mondani akart, kívánatos és szükséges, hogy néhány pillanatig a napba nézzünk nyitott szemmel. (Simon András: A látnivágyó napba nem tekinthet! Nem tudja képviselő úr?) Csak ha ezt megtettük ezzel az árnyképpel, amely itt előttünk áll, akkor látjuk meg, hogy tulajdonképpen az igen t. népjóléti miniszter úr mit akar mondani. Ismétlem (olvassa): «A .magyar nép fejlettebb, szükségletkielégítésének módját és lehetőségét, mely rendszer a társadalmi fejlődés mai fokán ta keresztény gondolat által kimunkált civilizációt sorsközösségben élő társadalmak gazdálkodásának közös életformájia.» Ennek a mondatnak <a burkát leveszem és 15'