Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-514

70 . Az országgyűlés képviselőházának évi állami zárszámadást s a Legfőbb Állami Számvevőszéknek erre vonatkozó jelentéseit letárgyalta s a zárszámadásvizsgáló bizottság jelentéseiben foglalt s a Képviselőház által elfogadott javaslatokat magáévá tette. A bejelentést a Ház tudomásul veszi s a zárszámadásoknak a két Ház által történt letárgyalásról és ,a zár szánnád ás vizsgáló (bizottság jelentésében foglalt javaslatok elfogadásáról <a miniszterelnök urat értesíteni fogom. Napirend szerint következik a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927 :XXI. tcikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. tcikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában benyújtott törvényjavaslat (írom. 1200, 1204) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Bothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A népjóléti miniszter úr a legutóbbi ülésen szükségesnek tartotta, hogy magyarázatát adja annak, miért kívánja az előttünk fekvő törvényjavaslatot még a szünet előtt letárgyaltatni. A népjóléti miniszter úr fejtegetései abban konkludáltak, hogy ezt azért kívánja, hogy ne nőjjön a Társadalombiztosító Intézetnél a deficit és hogy a 2%-os késedelmi kamatot 1%-ra leszállíthassa, mert ez az ő elgondolása szerint csökkentené a deficitet, pedig a dolog nem azon múlik, hogy a késedelmi kamat 2% helyett 1% legyen, amivel a munkáltatók terhe látszólag csökken, hanem azon, hogy az intézetnek 30 millió kinnlevősége van, mert a munkáltatók az esedékes járulékokat nem szállítják be. A 30 millió befizetése egy csapásra eltüntetné a hiányt, a deficitet, de ha nem is az egész be nem fizetett járulékot, hanem annak felét, amelyet a munkásoktól levontak a munkáltatók, ha tehát 15 milliót fizetnének be a pénztárnak, akkor is túl lennénk ezen a rettenetes deficij ten, a pénztár akkor is normális viszonyok közé kerülhetne és nem volnának meg azok a bajok, amelyek ezidőszerint és már nagyon hosszú idő óta mutatkoznak. Az igen t. miniszter úr a többek között azt mondotta, hogy soha sem nyújtott annyit az intézet, mint ma. De elfelejtette hozzátenni, hogy papiroson, mert jó fiúnak kell annak lennie és legénynek a talpán, aki, ha akár baleset, akár betegség esetén jelentkezik a pénztárnál, hozzájut azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek a törvényben papiroson le vannak fektetve. Mert nem elég az, hogy van egy jó törvény, nem elég az^ ha le van fektetve, hogy baleset és betegség esetén mi a joga az illető érdekelt félnek, hanem az volna fontos, hogy a törvényt jól kezeljék. Annak ellenére azonban, hogy nagyon is felduzzadt az intézetnél az alkalmazottak száma, hogy nagyon is túlméretezett az adminisztráció és ennek költségei, mégis napokat kell eltölteniÖk az illetőknek az intézetnél, amíg járadékaikhoz hozzá tudnak jutni. A miniszter úr azt mondja, hogy neki azért is kell a vita befejezése előtt magyarázatot adnia, mert úgy látja, hogy a szociáldemokrata képviselők most itt a parlamentben a javaslat tárgyalása alkalmával más magatartást tanúsítanak, mint tanúsítottak akkor, amikor a javaslat még nem került a Ház elé. Ez nagy tévedés az igen t. miniszter úr részéről. Nagyon sajnálom, hogy az igen t. miniszter úr nincs jelen és nem hallhatja beszédemet, sajnálom, hogy az államtitkár úr nincs 5'lJf. ülése 1931 június 2-án, kedden. jelen és hogy a szakemberek sincsenek jelen. (Homonnay Tivadar előadó közbeszól.) Nem mondottam, hogy a t. előadó úr nincsen itt, — látom, hogy itt van, — de azoknak is, akiket említettem, kötelességük volna itt lenni, s azonban sajnálatomra nincsenek jelen. A szociáldemokrata képviselők nem változtatták meg magatartásukat. A szociáldemokrata képviselők ezt a javaslatot a maga 22. §-ával nem fogadhatják el, mert az a 22. § olyan visszaesést jelent, amely a mi részünk; ről abszolúte nem akceptálható. Ez a 22. § azt mondja első, második és harmadik pontjaiban, hogy szükség esetén a szolgáltatásokat le lehet szállítani 50%-ra, pedig már boldogult Vass József miniszter úr, amikor azzal a joggal élt, hogy a társadalombiztosító intézetet megreformálja, leszállította a szolgáltatásokat; most egy további leszállítás következnék ezen a téren, jóllehet boldogult Vass miniszter javaslatában a járulékok emeltettek. A munkásoknak és a munkáltatóknak tehát nagyobb járulékokat kell fizetniök, nagyobb kötelezettségeket kell teljesíteniük, csak az állam ad kevesebbet, mert az állam hozzájárulása nemcsak ennek a mammutintézethez, hanem a magántisztviselők biztosító intézetéhez, tehát mindkét intézethez mindössze 3,200.000 pengőt tesz ki s ez felosztva persze sokkal kevesebb. Ezt az állami hozzájárulást sem boldogult Vass miniszter nem emelte, sem a mostani népjóléti miniszter úr nem nagyobbítja, ez marad ugyanaz az összeg, ami volt, ellenben emelték nemrégiben a járulékokat, ezzel szemben^ leszállították a szolgáltatásokat, s most mégis azt mondják, hogy amennyiben arra szükség lenne, újból le kell szállítani a szolgáltatásokat. Ez lehetetlen, tűrhetetlen állapot. Hogyan képzelhette a miniszter úr azt, hogy a szociáldemokrata képviselők, azért hogy ez a javaslat még a szünet előtt letárgyaltassék, hozza fognak ehhez járulni? Hisz saját halálos ítéletüket nemcsak a szociáldemokrata képviselők nem írhatják alá, hanem ezt önszántából, önként senki sem teszi meg, így tehát mi sem tehetjük ezt meg, még akkor sem, Iha nem is erről volna szó, mert mi belátjuk, hogy ez olyan igazságtalan és jogtalan kívánság, amelyet teljesíteni csak úgy lehet, hogy ha a parlament többsége, a törvényhozó testület hatalma a parlamentarizmus elvi alapján ezt megszavazza. Máskülönben ilyesmiről nem lehet szó. Hogy végre Magyarországon is van ilyen szociális törvény, hogy betegség, baleset és rokkantság esetére biztosításunk van, ez annak köszönhető, hogy ezt a szervezett ^munkásság a maga részére kiharcolta és kivívta. Csak mikor az ipari munkásság egyesületei, szervezetei révén ezen a téren saját erejéből már mindent megtett, csak akkor érezte a magyar állam magát arra ^irdíttatva, hogy ezt megcsinálja. Hogy ez így van, hogy ez ennek a szervezett mnnkásságnak köszönhető, azt bizonyítja, hogy a földmunkásoknak, akiknek nem szabad Magyarországon még szervezkedniök, a sürgetések ellenére s a törvényhozótestület határozata ellenére még mindig nincs ilyen törvényes szociális biztosításuk. Ha megvolna annak a lehetősége, [hogy a földmunkások is szervezkedhessenek t és hogy saját ügyeiket ezen az alapon előbbre vihessék, akkor ma már a földmunkásoknak is volna ilyen szociális biztosításuk, de mivel az előbb említett lehetőségük nincs meg, azért még mindig vár-