Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-512

34 Àz országgyűlés képviselőházának 5 le. ülése 1931 május eS-án, csütörtökön. is kell nekik! (Homonnay Tivadar előadó: Sok százezret jelent ez az egy tétel!) De ez az egy tétel jelent sok egészséges anyát és sok egészséges gyermeket, jelent sok meggyógyu­lást, jelent egészséget, jelenti a közegészségügy javulását, jelenti az új generáció egészségügyi biztonságát. Ez tehát nemcsak százezer koro­nákat jelent, hanem egyebet is. (Homonnay Tivadar előadó: Tessék a külföldi államokat te­kinteni!— Kabók Lajos: Ezt a példát ne tessék külföldről idehozni, vagy tessék idehozni azt is, ami jobb külföldön! A választójogot nem hoz­zák a külföldről ide!) Elnök: Kérem az előadó urat, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Propper Sándor: Nem minden szempontból rosszabb külföldön a helyzet. Vannak differen­ciák a külföldi és a hazai gyakorlat között, de viszont külföldön egészen más az életnívó, má­sok a munkabérek, mások a kereseti lehetősé­gek, más a munka értékelése és elbírálása. Kül­földön lehetetlenség az, hogy a zsebében diplo­mával járó kész munkaerő havi 60 pengővel legyen kénytelen beülni egy hivatalba dolgozni. (Ernszt Sándor népjóléti miniszter: Ilyent ne mondjon kérem.) Van ilyen, hogyne volna. Szí­vesen adok adatokat önnek miniszter úr arról, hogy diplomás embereket alkalmaznak havi 60—80 pengőért. Külföldön ez nincs meg. (Ernszt Sándor népjóléti miniszter: Még na­gyobb mennyiségben!) 10 meg 12 filléres, sőt 8 filléres órabérekről és 20 pengős heti keresetek­ről adok önnek egész csomó anyagot miniszter úr. Természetesen ne értsük külföld alatt Tö­rökországot vagy Mezopotámiát, hanem értsük a Nyugatot. (Homonnay Tivadar előadó: Pél­dául Angliát!) Igen, Angliát. Értsük külföld alatt talán Amerikát, ahol a szakképzett mun­kásnak a havi jövedelme 1.700 pengő vásárló értékig megy fel. Ezt is érthetjük külföld alatt. Nem kell külföld alatt feltétlenül a távoli Ke­letet, Kinát vagy Indiát érteni, ahol a rizsföl­deken egy marék rizsért dolgoznak még ma is az emberek. (Várnai Dániel: Nem bizonyos, hogy fölényben maradiunk az összehasonlítás­nál.) A munkásság tehát nem megy ebbe bele. A miniszter úr számolt ezzel. Ez nem fenyegetés. Mi nem játszunk az autonómiával. Azt hiszem, a miniszter úrnak lehetnek értesülései arról, — ha objektiv értesítéseket kap — hogy az autonó­mia teljes erőfeszítéssel feküdt bele a Társada­lombiztosító Intézet munkájába, irányításába, és a bajok leküzdésébe. Én nem vagyok hivatott a munkaadók részéről beszélni, én csak a mun­kások részéről beszélhetek s merem megállapí­tani, hogy az autonómia munkás része — a munkaadó része is, ezt majd más fogja elmon­dani — a lehető legnagyobb, szeretettel, önzet­lenül, önfeláldozással végzi ma a munkát és hajlandó végezni ezt a munkát továbbra is ad­dig a pillanatig, amíg számukra ez erkölcsileg lehetetlenné nem válik. Abban a pillanatban azonban, amikor ez számúkra akár erkölcsi, akár szociális szempontból lehetetlenné válik, meg kell mondanom: az autonómia munkás ré­sze a maga részéről meg fogjaj köszönni a megtisztelő megbízást és nem lesz hajlandó to­vább felelősséget vállalni a maga tömegeivel szemben, többek között azért sem, mert jogta­lannak és igazságtalannak tartja ezt a tervue­vett leszállítást. Mi nem játszunk tehát az auto­nómiával, nem akarjuk visszadobni a baba­ruhát, szívesen dolgoznak embereink továbbra is önzetlenül, minden idejüket és tudásukat fel­áldozva egyetlen egy fillér ellenérték nélkül, — ezt hangsúlyozom — csak azt kell kérnünk, hogy törvényhozásilag ne tegyék számukra lehetetlenné ezt az önzetlen munkálkodást. T. Ház! Beszédem végéhez értem. Végtele­nül sajnálom, hogy ezt ia javaslatot, amelyet szociális javaslatnak minősítenek, nem tudom elfogadni. Pedig szociális javaslatok tárgyalá­sánál méltóztattak tapasztalni, hogy mi leg­élesebb ellenzéki álláspontunk ellenére is, elfo­gadtunk bizonyos javaslatokat a múltban azért, mert volt bennük bizonyos szociális tartalom. Most is fájlalom, hogy nemet kell (mondanom és figyelmeztetnem kell ismét pártom nevében és azt kell mondanom, hogy ez a javaslat nem az, aminek hirdetik, nem az, aminek minősítik. Ez a javaslat nem alkalmas a Társadalombiz­tosító szanálására, mert rosszul fogja meg a dolgot. Ez a javaslat kilátásba helyezi bizonyos jogoknak az elkobzását. Ez a szándék minden­esetre ímegvan, különben nem vetették volna papírra. Meg is fogják cselekedni. De más­felől a szanálás ebben a törvényjavaslatban nincs biztosítva, ellenben a törvényjavaslat lehetővé teszi a szolgáltatások csökkentését, ami nem szociális, hanem antiszociális cseleke­det. Nem kívánhatja tőlünk senki, hogy akár • mi itt <a törvényhozásban, (akár barátaink és munkástársaink az autonómiában meggyőző­désük ellenére antiszociális tevékenységet tűr­jenek és ilyen munkában részt vegyenek. Minthogy pedig ez a törvényjavaslat — saj­nálattal kell kijelentenem — ilven antiszociális vonatkozásokat tartalmaz, s nem szociális ja­vaslat, azt még általánosságban, a részletes tárgyalások alapjául isem fogadhatom el. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Artur jegyző: Erődi-Harrach Tiha­mér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Képviselőház! Az előttem szóló igen t. képviselőtársam be­széde közepén utalt arra a demagogikus agitá­cióra, amelyet a Társadalombiztosító Intézet ellen iá társadalom minél szélesebb rétegeiben lefolytattak. Minden szociális érzékkel bíró ember, aki ennek a nagy szociális intézménynek áldásos tevékenységét figyelemmel kíséri, saj­nálattal látta ezt Tényleg úgy van, hogy ma divattá vált a Társadalombiztosító intézményét felületes, felszínes bírálat tárgyává tenni s hozzá nem értő, avatatlan kézzel nyúlni ehhez a nagy szociális problémához. Nem akarok szubjektív momentumokat be­lekeverni ebbe árvitába, de éppen szubjektív fi­gyeléseim .alapján kötelességet teljesítek ak­kor, amikor néhány objektív megállapítással jövök a t. Ház elé. Egy sajnálatos körülmény folytán abba a helyzetbe kerültem, hogy közvetlen kapcso­latba jutottam az Országos Társadalombizto­sító Intézet egyik kitűnő intézményével az uzsokiutcai kórházzal. Ne méltóztassanak ré­szemről szentimentalizmusnak venni azt, hogy amikor testi épségem visszaszerzése után első alkalommal jelenek meg itt a Házban, éppen ezen vita kapcsán kifejezem nagy hálámat, köszönetemet és elismerésemet a Társadalom­biztosító Intézetnek eme kitűnő intézményével, az uzsokiutcai kórházzal szemben. (Bródy Ernő: Nagyon szép! Helyes!) T. Ház! Vallom^ elismerem és tudom, hogy ha én balesetem után nem részesülök abban a szerencsében, hogy ennek a kórháznak beteg­állományába kerülök, akkor én ma csak meg­rokkantán, sánta lábbal tudom folytatni te­vékenységemet s ezáltal gátolva lennék min­dennapi életpályámnak folytatásában. En, aki

Next

/
Oldalképek
Tartalom