Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-515
98 Az országgyűlés képviselőházának málisah folyik le, mint az esetben, ha megfelelő pihenésben vagy kezelésiben részesült volna? Az is kétségtelen, hogy az újszülött csecsemő egészségi állapota is lényegesen roszszabb, ha olyan anyától származik, aki az utolsó percig kénytelen a poros, piszkos levegőjű műhelyben állani a munkaszerszám mellett. Márpedig ez az ügy nemzetfenntartási szempontból mégsem lehet közömbös, még a mai rendszer szemében sem. (Homonnay Tivadar: Messzebb megyünk el ebiben a kérdésben, mint Anglia!) Nagyon köszönöm, t. előadó úr, 'hogy közbeszólás formájában megemlítette ezt. Érdekes, hogy nálunk a hivatalos fórumok mindig Angliából és Németországból hoznak elő példákat, kikapnak egy esetet és azt mondják, hogy itt messzebb megyünk el, mint Anglia. Azt azonban nem méltóztatik megemlíteni, hogy Anglia más tekintetben ezerszer olyan messze megy el, mint mi. Ott a viszonyok egészen mások és nem lehet összekeverni és egy megvilágításba helyezni a mi viszonyainkat az angliai viszonyokkal. Ott sok minden támogatásban részesül a biztosítottak tör mege, r ott egész más a szociális helyzet és a közegészségügyi állapot a munkástömegek számára, mint nálunk. Felemlítem a szoptatási segély ügyét és a uiűfogszolgáltatást. Különösen klasszikus a műfogszolgáltatás. Műfogat csak akkor kap a foghiányos pénztári beteg, ha az orvos már azt állapítja meg róla, hogy amennyiben műfogakat nem kap, ez az emésztés rovására megy és súlyos gyomorbajt okoz. A legtöbb esetben azonban csak akkor kap a tag műf ogakat, amikor már meg van állapítva a gyomorbaj, meg vannak állapítva a különböző betegségek. Akkor jönnek rá, hogy ezek a betegségek abból származnak, hogy az illető tag^ foghíjas és akkor azután kezdik az illető fogát javítás alá venni. Ez végtelenül fontos intézkedés. Nem akkor kell a fogakról gondoskodni, amikor már a gyomorbaj konstatálható a foghiány következtében, hanem akkor kell a. foghíjas beteget munkába venni, amikor első, második fogát elveszítette, mert kétségtelen, hogy ez preventív intézkedés a többi fogak megementésére. Ha egy beteg fogrendszerét orvosi kezelésbe veszem, mielőtt az még gyomorbajt okozott volna, amikor még csak egy-két fog hiányárpi van szó, ezáltal megerősítem, megjavítom a többi fogakat és azok kihullását akadályozom meg, az illetőt egészségessé teszem és^ elkerülök egy gyomorbajt, elkerülöm a pénztár óriási kiadását, mert a foghíjas tag akárhányszor éveken keresztül jár a betegsegélyző pénztárba és meríti ki a teljes szolgáltatást azért, mert nem gondoskodtak idejében fogrendszerének megjavításáról. Ezek a preventív intézkedések nagyon szükségesek, nagyon fontosak és ha a deficit elkerülése, a takarékosság szempontjából bírálom ezt a kérdést, akkor is meg kelj állapítanom, hogy ezekre a preventív intézkedésekre úgy a tüdőbaj, mint a gyomorbaj és több más tömegbetegség megelőzése érdekében óriási nagy szükség van. Hiszen ha megakadályoztam ezeknek^ a betegségeknek úgyszólván tömeges kifejlődését, akkor olyan nagy segélyezési hullámot akadályoztam meg, amelyet egyébként kénytelen vagyok végigcsinálni. Abban már minden modern < szociálpolitikus megegyezik, hogy a preventív intézkedéseknek a munkásbiztosításban óriási nagy a jelentősége és mindenütt igyekeznek nem a már kialakult betegséget meggyógyítani, hanem elsősorban igyekeznek — hiszen erre szolgál a szanatóriumi kezelés is — a betegségek 515. ülése 1931 június 3-án, szerdán. kifejlődését megakadályozni. Ez a tagok szempontjából is sokkal jobb és humánusabb, nemzetfenntartás szempontjából is sokkal értékesebb, és gazdasági szempontból is sokkal célravezetőbb. Kénytelen vagyok még szóvátenni a mezőgazdasági munkásság biztosításának kérdését. Ez a kérdés itt már többször szőnyegre került és egy alkalommal a jelenlegi népjóléti miniszter úr elődje volt szíves körülbelül a következőket kijelenteni. Nem vettem ki a Képviselőház naplóját, szó szerint, betű szerint nem tudok tehát idézni, de a lényegre nagyon jól emlékszem. Vass népjóléti miniszter úr akkor, amikor ezt a kérdést itt felvetettük, lényegileg körülbelül ezeket mondotta. Amíg egy szükséglet a tömegekben megvan ugyan, de nem tudatos, addig az ideig el lehet kerülni ennek a szükségletnek kielégítését; amikor azonban a tömegeknél valamely szükséglet tudatossá válik, abban a pillanatban időszerűvé is válik és gondoskodni kell a tömegszükséglet kielégíséről, mert különben baj származhat belőle. Méltóztassanak megengedni, hogy részben egy véleményen legyek néhai Vass József népjóléti miniszter úrral és ezt én is elfogadjam, ezzel szemben azonban megállapítsam azt is : , hogy a mezőgazdasági munkástömegek között a betegségi, rokkantsági ^és aggkori biztosítás szükséglete már tudatossá vált. Ezek. a tömegek, t. miniszter úr és t. Képviselőház, már tisztában vannak azzal, hogy ők kivételes bánásmódban részesülnek még a nem dédelgetett városi proletariátussal szemben is. Ezek a mezőgazdasági tömegek tudatában vannak annak, hogy éppen úgy, mint ahogy a választójog kérdésében ez a Képviselőház ridegen és mostohán kezeli őket és nem adja meg nekik azt, amit a városi proletariátusnak megad, humbug azt mondani a hatalom részéről, hogy ők nemzetfenntartó pillér, viszont nem adom meg nekik a jogot, nem adom meg azt a betegsegélyezést, azt az aggkori biztosítást, azt a rokkantbiztosítást, amelyet még a mostohagyermeknek tekintett ipari munkásrétegeknek is megadok. Ezek a munkástömegek nagyon élesen figyelik ezt a kérdést — a helyszínén szerzett gyakorlati tapasztalatomból mondom — és méltóztassék a kellő időben gondoskodni arról, hogy ezeknek a munkástömegeknek szükséglete, igénye, tekintettel arra, hogy már tudatossá vált, kielégíttessék. Felhívom a népjóléti miniszter úr figyelmét, mint aki egy kereszténypárt vezetőférfia, amely vallásnak szabályai között van a szegény elnyomott tömegekről való gondoskodás, méltóztassék ezt magáévá tenni és előljárni ebben a kérdésben, hogy a rettenetesen elnyomott, kétségbeejtő viszonyok között sínylődő, ma, 1931. június elején 1 pengő, 1 pengő 20 filléres napszám mellett dolgozó mezőgazdasági munkástömegek hozzájuthassanak legalább ahhoz a biztosításhoz, amelyhez az ipari munkásság hozzájutott. Méltóztassanak elképzelni annak a mezőgazdásági munkásnak, családapának szomorú sorsát és lelki állapotát, aki 1 pengő, 1 pengő 20 filléres napszámbér mellett ott látja sínylődni beteg gyermekét és nem tud neki orvost hozatni, nem tud neki gyógyszert vásárolni, nem tud rajta segíteni és ott kell szeme láttára elpusztulnia annak a gyermekm-k. anélkül, hogy szakértő kezek nyúlnának hozzá és valami segítséget kapna. Magyarország agrár állam. Magyarországon ebből a szempontból különösen az uralkodó pártok kijátsszák azt,
