Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-515
Az országgyűlés képviselőházának 51i irányítását a maga kezébe kaparintotta, azóta nincs megállás a lejtőn és az egykor fejlődőképes magyar munkásbiztosítás feltartóztathatatlanul halad a csőd felé. Az 1927:XXL te. reakciós intézkedéseket tartalmazott az 1907 :XIX. te.-el szemben, különösen az autonómiát illetően. A kereszténypárt első cselekedete az volt, hogy kormánybiztost helyezzen a munkásbiztosítás élére, minden pozíciót elfoglalni, minden lehető helyre a párt híveit ültetni, minden lehető helyről a szociáldemokráciát kiirtani, sub titulo: politikamentessé tesszük a magyar munkásbiztosítást. Ahány körmenet- és processzióvezetője van Magyarországnak, az mind állást kapott a munkásbiztosítónál. Ahány levitézlett szolgabírája van ennek a szerencsétlen országnak^ az is egészen biztosan állást kapott, nem beszélve arról, hogy a kereszténypárt össszes politikai exponenseit, fő- és alvezéreit a lehetőség szerint hetedízig való családtagjaikkal együtt igyekeztek a magyar munkásbiztosítás nyakába sózni. Az autonómiáról természetesen szó sem volt. Ha igaz volna az, hogy a kereszténypárt olyan erős ebben az országban és a múltban az 1907 :XIX.' te. alapján létesített pénztáraknál azért nem tudtak az autonómiában nagyobb mértékben résztvenni, mert a szociáldemokrata terror ezt megakadályozta, most, amikor nem tud érvényesülni a szociáldemokrata terror, amikor inkább mi, szociáldemokraták panaszkodhatnánk arról a terrorról, amely ellenünk irányul, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor tehát szabadon élhetik ki az urak az autonómiában életüket, mi szükség volt arra, hogy az 1907:XIX. tc.-ben statuált autonómiát teljesen megnyomorítsák 1 ? Ha olyan erősek a kereszténypártiak, nem kellett volna^ egyebet tenniök, mint az 1907:XIX. te. alapján az autonómiát helyreállítani, kiírni a választásokat s azután majd meglátjuk, ki rak nagyobbat a padkára. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. kereszténypárt azért ellenzi elsősorban az autonómiát, mert tisztában van azzal, hogy még a legszigorúbb választási eljárás mellett is csak egészen minimális kisebbségben tudná behozni az autonómiába (híveit. Ami tehát ma a magyar munkásbiztosításban történik, az tisztán diktatúra, diktatúra pedig azért, mert a kereszténypárt, mint mondottam, tisztában van azzal, hogy az autonómia helyreállítása az ő befolyásának végét jelentené, már pedig ettől irtózik, mint az ördög a szentelt víztől, mert hiszen a befolyás vége jelenti egyszersmind a zsíros stallumok végét is, erről pedig a kereszténypárt, ameddig a hatalomban az egységespárttal osztozkodik, hallani sem akar. T. Képviselőház! Megalkották az 1927:XXI. tc.-et. Mi már akkor ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál megmondottuk, hogy nem lesz megállás, az intézmény tovább fog zülleni, mert egy intézményt diktatórikus alapon fenntartani nem lehet, nem lehet fenntartani egy intézményt úgy, hogy adnak ugyan autonómiát, de az autonómiának a jogkörét anynyira felvizezik s annyira erőtlenítik, hogy az semmiképpen sem tud érvényesülni. Azonkívül ennek a gyönge, mondhatnám erőtlen autonómiának élére teljes vétójoggal a kormány által kinevezett elnököt állítanak. Az elnök pártember, ugyanazok az emberek tehát, akik valamikor az egész országot telekiabálták azzal, hogy mi, szociáldemokraták a mun. ülése 1931 június 3-án, szerdán. 91 kásbiztosítóból pártintézményt csináltunk és a dicsőséges keresztény korszaknak kellett jönnie, hogy megtisztítsa a munkásbiztosítót és depolitizálja, mondom, ugyanezek az urak exponenseiket ültették be az intézetbe s maga az elnök is pártember lévén, a legékesebben demonstrálja ott a keresztényszociális szociálpolitikai elgondolást. Ami baj van tehát a munkásbiztosításnál s főképpen általában a magyar szociálpolitikában, azt szerintem, elsősorban annak lehet betudni, hogy a kereszténypárt mindig^ az őszinteség hiányával hirdette Magyarországon a szociálpolitikát s amikor hirdette, akkor sem hitt benne, amikor hirdette, akkor is csak az volt a célja, hogy a széles néprétegeket osztályhelyzetüket illetőleg tévedésbe ejtse. Akkor is csak az volt a célja, hogy a széles néprétegekkel elhitesse, hogyha valamikor a néppárt egy szárnya, a keresztényszocialistapárt uralomra kerül, akkor ilyen meg olyan szociálpolitikát fognak csinálni. Az urak egészen véletlenül jutottak ehhez az örökséghez, amelybe most beleültek; egészen véletlenül — még egyszer hangsúlyozom, — a román fegyverek segítségével jutottak ehhez a nagyszerű örökséghez. Most módjukban volna a keresztény vezéreknek országvilág előtt bebizonyítani, hogy mi a keresztény szociálpolitika, most módjuk volna bebizonyítani, hogy íme, átvettük a szociáldemokratáktól a magyar munkásbiztosítást, a. magyar szociálpolitika irányítása most már felszentelt kezekbe került, s ezek a felszentelt kezek majd kegyesen gondoskodnak a népről. Mikor ezen kegyes elgondolás alapján itt először merült fel annak a gondolata, hogy a munkanélküli segély-biztosítást be fogjuk vezetni, akkor a keresztény hősökből mindegyikből külön-külön Zuboly takács lett, mert az a félelmetes Gyosz. rájuk parancsolt, hogy szó sem lehet munkanélküli biztosításról, szó sem lehet arról, hogy Magyarországon a munkanélkülieknek holmi biztosítást csinálj átrak. Megvalósíthatják az aggkori biztosítást, vagyis az aggkori biztosítás kis kolbászát^ ráakasztották egy ihorogra és azt táncoltatták a munjtás orra előtt, hogy kapjon utána. Kapni ugyan egyelőre nem kap semmit a munkás, még a kolbász szagát sem érzi. Egyszóval az egész keresztény szociálpolitika összezsugorodott abban, hogy megcsinálták az 1927 : XXI. tcikket, amelyben azt, ami az 1907:XIX. tcikkben haladás volt, egyszerűen megnyirbálták, megtoldották az aggkori biztosítás valamikori kilátás'bahelyezésével, ellenben a járulékokat felemelték, illetőleg a járulékterhek több mint 100%-kal növekedtek, de a munkásságnak az a várakozása, hogy a keresztény uralom alatt némi szociális gondoskodásban részesül, bizony nem teljesedett^ be. Nem teljesedett be azért, >mert a t. kereszténypártnak nem volt bátorsága s talán akarata sem volt ahhoz, hogy a félelmetes Gyosz.-szal szemben megvalósítsa a legfontosabb t követelményt, a munkanélküli segélybiztosítást. A miniszter úr un aga is érezte ennek a helyzetnek fonák voltát és meglehetősen elégikus hangon magyarázta nekünk, hogy ezeknek a bajoknak egy része, amelyek ebben a tcikkben nyernének orvoslást, onnan származik, mert nincs Magyarországon munkanélküli biztosítás, és a betegsegélyezési ágazatnak kell viselnie azokat a terheket, amelyeket egyébként a munkanélküli 'biztosítási ágazat viselne. Kár ezen panaszkodni, t. miniszter úir. Ki
