Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. 81 szociális érvet, több, mint 300.000 szőlőmunk'ás helyzetét. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Miután az idő előrehaladt és úgy tudom, hogy számosan akarnak felszólalni képviselőtársaim közül, majd a részleteknél szólok egyebekről. Most a következő határozati javaslatot vagyok bátor beterjeszteni (olvassa): «Mondja ki a Képviselőház, hogy utasítja a kormányt a a borfogyasztási adónak a községi háztartásokról szóló törvénnyel kapcsolatban való leszállítására, illetve végleges rendezésére. (Helyeslés.) Tekintettel a szőlő- és borgazdálkodás végzetes helyzetére, utasíttassék a kormány, hogy addig is, míg a községi javaslatból törvény lesz, átmenetileg rendeleti úton gondoskodjék az adó haladéktalan leszállításáról.» (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Rendeleti úton azért van módja az igen t. kormányzatnak a borfogyasztási adó enyhítéséről gondoskodni, mert a borfogyasztási adó mai mérve szintén nem törvény, hanem rendelet alapján lépett életbe. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Mándy Sándor! Mándy Sándor: T. Képviselőház! Előttem szólott Lázár Miklós t. képviselőtársam ' beszédében a borfogyasztási adó kérdésével foglalkozott, Miután mostani beszédem egyik részének szintén tárgya ez a kérdés, engedj e_ meg az igen t. képviselő úr, hogy beszédem illető részénél térjek vissza erre a kérdésre. Én úgy is, mint gyakorlati gazda, úgy is, j mint olyan kerület képviselője, amelynek lakossága 95%-ban foglalkozik földmíveléssel és ! 100%-iba.n él a földművelésből, most, amikor első alkalmam van arra, hogy a költségve- ; téshez szóljak a Házban, természetes, hogy elsősorban az engem legjobban érdeklő, a hozzám legközelebb eső földmívelésügyi tárca tanuímá nyozásába kezdtem. (Lázár Miklós: Helyes!) Bár a takarókosság fontosságával teljesen tisztában vagyok és magam is át vagyok hatva . annak szükségességétől, mégis elsősorban saj- í nálattal kell megemlékeznem arról, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak jelen költség- \ vetését a takarékossági elv t ily en súlyos keresz- ! tülvitelével kellett összeállítania. Ebből azonban nem vonom le azt a konzekvenciát, amelyet i ma délelőtt folyamán Szilágyi Lajos t. képvi- ; selőtársam levont, aki annak ellenére, hogy bizalommal van a földmívelésügyi kormányzat I iránt, mégis erre^ a takarékosságra való hivatkozással a földmívelésügyi tárcát nem' fogadta ^ el. (F. Szabó Géza: A földmívelésügyi tárcát elfogadná, csak a költségvetést nem! Próbáld neki felkínálni a tárcát! — Derültség.) A földmívelésügyi tárca költségvetését nem fo- í gadta el. Én azonban a költségvetést mégis elfogadom, annak ellenére, hogy magam is teljesen ; tudatában vagyok annak, hogy ennek a takaré- i kossági elvnek keresztülvitele sok tekintetben ; súlyosan érinti a mezőgazdálkodást. Költség- I vetésünk közel 2 és fél millióval csökkenti le ; azt a kiadási összeget, amely még: tavaly a miniszter úr rendelkezésére állt. Ez mintegy 7-8% a a tárca dotálásának, amiből másfél milliónál nagyobb összeg esik a dologi rendes és átmeneti kiadások csökkentésére és fél mii- " Hónál több — ami^ll—12% — a hasznos beru-; házások csökkentésére. Bár ez sajnálatos, mégis \ vigaszt találok erre a földmívelésügyi miniszter úr költségvetése indokolásának abban a ' pontjában, amelyben ennek ellenére azt mondja ; a földmívelésügyi miniszter úr, hogy törekszik ; megvalósítani mindazokat a célokat, amelyek \ alkalmasak arra, hogy a magyar mezőgazda- i ságot a mezőgazdasági világválsággal kapcsolatos nehéz helyzetből kivezessék. Ez a törekvés ma szerény véleményem szerint a legnagyobb, a, legfontosabb feladat. Ügy gondolom, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a lét vagy nemlét kérdése, hogy a miniszter úrnak ez a törekvése , sikerül-e, mégpedig nemcsak ránk, mezőgazdákra vonatkozólag létkérdés ez, hanem talán nem túlzok, ha^ azt mondom, hogy az egész ország lakosságára nézve is

% Mert bizonyos mértékben kétségtelenül az egész országra áll az, amit bevezető szavaimban választókerületemre mondottam, nevezetesen, hogy ennek az országnak lakossága végeredményben akár direkt, akár indirekt, de smégls kizárólagosan a magyar földből él. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A kereskedelemügyi miniszter úr egyik költségvetési beszédében említette, hogy a mezőgazdaság sorsa össze van ' kötve a magyar ipar sorsával és mennél kevésbbé fog fejlődni a mi iparunk, annál 'kevésbbé lesz termelőképes, annál rosszabb lesz a magyar • mezőgazdaság sorsa is. En a kereskedelemügyi miniszter úrnak ezt a megállapítását aláírom. Legyen szabad azonban mégis egy kis stiláris módosítással ezt akként megváltoztatnom, hogy igaz, hogy ennek a két termelési ágnak létérdeke szorosan egymáshoz kapcsolódik, mégis elsősorban úgy mondanám, hogy a magyar mezőgazdaság rentabilitásától, annak fejlődésétől függ a magyar ipar sorsa. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Minthogy a földmívelésügyi miniszter úr említett törekvésének tükrét költségvetése képezi, legyen szabad e költségvetésnek azokkal a tételeivel foglalkoznom, amelyek mint legfontosabbak felszólalásom tárgyát képezik. Különösen nagy súlyt helyez a földmívelésügyi miniszter úr a minőségi búzatermelés kérdésére, állattenyésztésünk fejlesztésének kérdésére, a szőlőtermelés és borértékesítés előmozdítására és sok más fontos mezőgazdasági célt szolgáló kérdésre, amelyeket azonban azért nem emelek ki úgy, mint azt az előbbiekkel tettem, mert a rendelkezésemre álló rövid idő alatt csakis az általam kiemeltekkel van módomban foglalkozni. Minőségi búzatermelésünk emeléséről sokat nem kell szólni, és pedig azért nem, mert ez a téma meglehetősen ki van merítve. Ma már ennek a Háznak minden egyes tagja feltétlenül tisztában van azzal, hogy e téren mi a teendő, vagy legalább is azzal, hogy e téren fontos teendőink vannak. Ezért tehát erről a kérdésről részletesebben nem szólok, mert nyitott kaput döngetni nem akarok. Nem mulaszthatom azonban el ez alkalommal, hogy meg ne emlékezzem olyan tényezőkről, akik ebben á kérdésben a közelmúltban a földmívelésügyi kormányzatnak különös szolgálatára állottak. (Halljuk! Halljuk!) Ezek közül elsősorban legyen szabad az Országos Mezőgazdasági Kamarát megjelölnöm. Az Országos Mezőgazdasági Kamara által a tél folyamán rendezett búzanapok szerintnem annyira értékesek voltak, hogy róluk meg kell emlékeznünk. Az ott elhangzott felszólalások kétségtelenül alkalmasak arra, hogy ezt a kérdést jelentékeny lépéssel vigyék előre. (Gyöniörey Sándor: Es arra is alkalmasak, hogy némileg diszkreditálják a magyar búzát! Annál szomorúbb, hogy viszont költségvetésünk vonatkozó tételénél, a többtermelés tételénél, a többtermelés céljaira, a többtermelés előmozdításának költségeire 20%-kal kevesebb vétetett fel, mint tavaly, mindössze 200.000 pengő. Ugyanígy sajnála-