Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. és az egyháznak sok erdőterülete van, ezeken a helyeken tegyék könnyebbé a turisták közlekedését, tegyék ezt lehetővé, mert ezáltal nemcsak semmi érdeket nem károsítanak, hanem ellenkezőleg más érdekeket segítenek elő. Ezt akartam a magam részéről ezen a ponton a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe és jóindulatába ajánlani. Mert a mai nehéz időkben folytonos rekriminációval nem érek semmit. En a mai helyzetet nézem, igyekszem a mai helyzethez alkalmazkodni. • Mint már beszédem bevezető részében is kértem a miniszter urat, méltóztassék változtatni a túlzott etatizmuson. Egyáltalában mindent el kell követni ebben az országban, hogy a független és önálló exisztenciák életképesek legyenek. Ez vonatkozik úgy az ipari társadalomra, mint a kisgazdatársadalomra, s mindenféle exisztenciára, mert hiszen egy országnak, egy államnak végre is az a célja, hogy becsületes, önérzetes, független exiszteneiákat neveljen, nem pedig szolgalelkű társadalmat, amelyből az önérzet ki van ölve. A kisgazdatársadalomtól is kérjük, hogy minél több kisgazda legyen ebben az országban, minél több olyan ember legyen, akinek van vesztenivalója, minél tö.bb olyan embert, akit a földhöz köt a maga élete, a maga sorsa. Ezt kívánjuk és ebből a szempontból kívánjuk a mezőgazdasági munkásságának is életképességét, a munkabéreknek is megfelelő színvonalát, hogy ebben az országban a maga munkája után mindenki becsületesen megélhessen. Mert végre is az állami gazdálkodásnak csak ez lehet a végcélja. Az állami gazdálkodásnak nem lehet az a célja, hogy néhány embernek menjen jól, a többinek pedig szolgasorsban menjen rosszul. A magyar államnak is az kell, hogy végcélja legyen, hogy itt minden tisztességes ember munkája szerint boldogulhasson. (F. Szabó Géza: Kenyeret mindenkinek a nap alatt! Ez a Programm! Ezt kívánja a magyar nemzet!) Nagyon helyesen méltóztatik mondani: kenyeret mindenkinek a nap alatt! Nem a léhűtőknek, nem a parazitáknak, hanem a dolgozóknak. Ezeknek kenyér jár és jog dukál és pártküiönbség nélkül, egyformán minden oldalon, tiszta emberi szívvel kívánjuk ezeknek boldogulását. (Élénk helyeslés. — F. Szabó Géza; Aláírjuk!) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Krisztián Imre! Krisztián Imre: Mélyen t. Képviselőház! Habár a részemre megállapított idő kevés ahhoz, hogy ennek a nagyon fontos tárcának költségvetésével behatóan foglalkozzam, mégis szükségét érzem annak, hogy Bródy t. képviselőtársamnak, mint a városok képviselőjének, a falu népe képviselőihez intézett kérelmére válaszoljak. Menyugtatólag kivánom megemlíteni, hogy mi, falusi képviselők, szintén ezektől a gondolatoktól áthatva törekszünk arra, hogy megvalósítsuk mindazt, ami emberileg a nemzet érdekében szükségesSzimbolikus választ adok igen t. képviselőtársamnak. Mi a magyar televénynek, a magyar ugarnak területén, a magyar élet fája törzsének cs gyökerének tekintjük a falu népét. Az ágakat és a lombot az jpar és a kereskedelem szimbolizálja, és e kettőnek díszét-virágát a lateinerek, a vezetésre hivatott magasabb képzettségű emberek. Én úgy vélem, mélyen t. képviselőtársam és mélyen t. Képviselőház, hogy ennek a magyar élőíanak, ennek a_ magyar mindnyájunknak enyhet, árnyat nyújtó, gyümölcsöt termő fának egyik része a másikat el nem kerülheti. Nem nélkülözhetik a virágok, a lombok az ágakat, a törzset és a gyökereket, de a gyöKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XXXVI. ülése 1931 május 9-én, szombaton. 77 kér sem a közbeeső ipart és kereskedelmet. Az egyik a másikra rá van utalva. Ezt a példát csak megnyugtatólag kívánom megemlíteni, hogy mutassam, hogy mi ettől a gondolattól, ettől az •érzéstől vezéreltetve törekszünk a közéletben közreműködni. (Helyeslés.) Ha a történelem első lapjait olvassuk, azokon azt találjuk feljegyezve, hogy őseink több, mint egy évezreddel ezelőtt az. őshazában igen megszaporodván, nem volt ott olyan szabadság, mint amilyenre szükségük lett volna, felkerekedtek tehát, hogy maguknak szabad otthont, függetlenséget és kenyeret teremtsenek. Hallották hírét, hogy van a világon az egykor Kánaán földjének nevezett tej jel-mézzel folyó ország; felkerekedtek és azt elfoglalták. Ha tehát egy évezred tükrében nézzük őseink munkásságát, ténykedését, azt látjuk, hogy már akkor is a szabadság és a függetlenség utáni vágy, de főképpen a család és a nemzet kenyerének biztosítása volt a fő mozgató erő. A kenyérnek és a függetlenségnek megszerzésiéhez szükséges eszközök és módok még nagyon kevés számban álltak ebben a korban rendelkezésre. Egy évezreden át kétfajta mód és eszköz állott csak rendelkezésre. Nagyon sokszor a fegyverek ezrei és azoknak véres következményei nyomták rá a harcra a maguk bélyegét és nem kevésszer a munka terén a verejték sokasága jelezte a harcok útját a nemzet fejlődésének korszakában. Ennek köiszönhetjük talán, hogy bár egykoron tejjel-mézzel folyó Kánaán volt ez az ország, de azért őseink lîagyon nehéz küzdelmeknek voltak kitéve, mert nem múlt el úgyszólván egy évtized sem, amikor irtó hadjáratot ne folytattak volna a gyűlölködő szomszédainkkal szemben a szabadságért és termőföldjeink értékéért. Ha nem is egy hosszú évezred tükrében nézzük ezt, hanem csak a közelmúlt 'évszázad tanulságait elemezzük, akkor is azt látjuk, hogy mint minden korban, úgy ebben a korban is a hajtó erő, a mozgató, motorikus erő; a szabadság, a függetlenség, az egyéni jólét és a kenyér volt. És kérdem: Vájjon nem-e ez a gondolat, a nemzetek között a jobb falatért, a függetlenségért vívott gyűlölködés, öldöklő Ihare robbantotta-e ki a vérzivataros világháborút, amelynek nyomán annyi könny, annyi gyász fakadt, amelynek következménye, hogy annyi millió ember halt meg és milliók maradtak özvegyen, árván éis rokkantán. így tört meg az évezredes történelmi, integer Magyarországnak még az Isten által is kereknek teremtett határa s e sízűkre szabott határok között itt vergődik egy szerencsétlen, számra, nézve ugyan kicsiny, de lelkesedésében erős és élni akaró nemzet. Kérdem

ï hát talán nem a háború okoizta nehézségek következtében jutottunk ebbe a nehéz helyzetbe'? Még be se gyógyult az a seb s ki se hevertük azt a rettenetes gazdasági válságot, amelyet a háború okozott, máris belesodródtunk egy, a világ történelmében még ismeretlen, szélességében és mélységében beláthatatlan gazdíasági harc forgatagába. Ennek ecsetelésére és részletezésére nem akarok szavakat keresni, hanem inkább^ az eddig e téren folyt harcok tanulságait kívánom leszűrni, hogy ezek birtokában mi magunk .egyéniles; is és közületileg is beleplántáljuk a nemzet tudásába aztt a gondolatot, hogy mik is volnának a lehetőségek az eddigi iharci eszközökön túl, amelyekkel a biztos siker reményében vehetjük fel a harcot más államokkal szemben. 11