Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-501
Az országgyűlés képviselőházának 5Ô1. marhatenyésztésre tér át, fokozottabb fontosságú az igavonó gazdasági munkaerő megteremtése. Ezért azit a kérdést intézem a miniszter úrhoz, hogy nem gondolja, hogy a lótenyésztés terén több teendő volna, mint amennyi eddig (történt. Elismerem, hogy az utóbbi években eléggé r egészséges haladást konstatálhatunk a lótenyésztés terén, hogy átérezték a Vezető körök azt, hogy Magyarországnak elsősorban olyan lovakra van szüksége, amelyek elsősorban nem a régi, a katonai mentalitás szerint, katonai célokat szolgálják, — hiszen volt időszak, amikor Magyarország lótenyésztésének vezetése teljesen a katonai körök irányításától függötfct —, hanem mindenesetre a gyakorlati gazdaság típusa kell, hogy szemünk előtt lebegjen és itt azt szeretném, ha a miniszter úr nem zárkóznék el esetleg nagyobb áldozaitokitól sem, mint amely áldozatokat látok. Azt hiszeim, bizonyosfokú regenerációja az apaállatoknak elérhető lenne résziben külföldi importtal, részben pedig azáltal, hogy a minisztérium (belföldön is jobb árakat fizetne, mert ha összehasonlítom azokat az árakat, amelyeket a minisztérium tenyészállatért fizet, azokkal az árakkal, amelyeket Németország ^ vagy akármelyik külföldi állam tényészanyágért kiad a belföldi tenyésztőnek, ezek az árak igazán mérsékeltek és nem ihiszem, hogy ezzel hosszú időn keresztül fentártható lenne a magántenyésztők tevékenysége, amivel azután elérjük megint azt, hogy anagánitenyészltő nem lévén, a lótenyésztés terhe még fokozottabb mértékben az államra hárul. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Farkas Tibor: Néhány szóval igyekeztem itt általános szempontból érinteni a kérdése-. ket; majd a részleteknél talán módomban lesz a kérdésekbe jobban beleményedni. Azzal, hogy a földmívelésügyi Itárea költségvetését nem fogadom el, nem azt akarom dokumen.tálni, hogy bizalmatlan vagyok a földmívelésügyi miniszter úr iránt, elismerem jószándékát, azonban konstatálotmi azt, hogy a földmívelésügyi minisztérium vezetőségének a többi tárcával szemben a múltban véleményem szerint nem volt meg az átütő ereje, ennélfogva abból a kevés pénzből is, amelyet a magyar állam kiadásokra fordíthat, a földmívelésügyi tárca mostohán van doitálva. Ez az oka annak, hogy ezt a költségvetést sem . ogadom el. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Takách Géza! Takách Géza: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy Hegymegi igen t. képviselőtársamnak tegnap elmondott beszédére válaszoljak. Ö meggyanúsított minket azzal, hogy a népjogokat nem akarjuk kiterjeszteni. Annak a pártnak, amelyhez szerencsém van tartozni, programmjában benne van a népjogok kiterjesztése. Igen i képviselőtársam bízza erre a pártra, hogy mikor fog erre .sor kerülni, a párt meg fogja tenni kötelességét. A jelenlegi kormány 10 év óta egyfolytában A^ezeti az ország sorsát és nem lehet a kor- mányt meggyanúsítani az emberi jogok ki ter- • jesztésének korlátozásával. Legyünk őszinték; ha a kormányban a szociális hajlam nem volna meg, akkor a nép fiai nem ülnének a parlamentben és a nép fia nem ülne a bársonyszékben. Amíg tehát a nép fiai a parlamentben ülnek, és a nép egyszerű fia a bársonyszékben ül, addig a legnagyobb bizalommal viseltetem a kormány iránt. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, ma nem az a'fonülése 19êl május 9-én, szombaton. 59 tos, hogyan vannak a jogok kiterjesztve, ma az a fontos, hogy van-e kenyere a népnek. Én itt ünnepélyesen kijelentem, igen t. Reisinger képviselőtársam, hogy lemondok összes jogaimról, lemondok még a mandátumomról is akkor, ha ebben az országban éhező embert nem látok. Nekem, mint a nép fiának, az a kötelességein, hogy éhező embert, agrárországban ne lássak. T. Ház! Engedje meg Beck Lajos igen t. képviselőtársain, hogy a legnagyobb tisztelettol és szeretettel felvilágosítsam őt valamiről. A képviselő úr jóakarattal bírálta a költségvetést és jóakaratú tanácsokai' adott a földimívelésügyi kormánynak a gyümölcstermelés és a baromfitenyésztés tekintetében; én éppen olyan jóakarattal felvilágosítom őt arról, hogy igen nagy tévedésben volt, mert ma Magyarországon nincs 40 millió gyümölcsfa, hanem a legutolsó statisztikai kimutatás szerint csak 16 millió fa van Magyarországon. Ez nagy- különbség. (Szabó Sándor: Űgylátszik, csak a termőket számítják; — Beck Lajos: Csak az öregeket számítják? — Zaj.) 16 millió gyümölcsfa van, de még ezeknél sem intenzív a gyümölcstermelés. Ami pedig a baromfiakat illeti, a legutolsó statisztika szerint 28 millió szárnyas van Magyarországon» > Mélyen t. képviselőtársam abban is óriási módon tévedett, amikor azt mondotta, hogy a Németországba való gyümölcs- és főzeiékkivitelünk csak párszázezer pengő értékű. (Beck Lajos: Én mondottam? Óriási tévedés! Rosszul méltóztatott informálódni! Rossz az informálója!) Körülbelül 6—7 millió pengő értéket képvisel az, amit Magyarország zöldség, főzelék és gyümölcscikkekben kivisz. (Beck Lajos: Senki sem mondott mást!) Most pedig belekapcsolódom Buday t. képviselőtársam szavaiba., En is figyelmébe ajánlom az igen t. földmívelésügyi kormánynak, hogy akik a földreform során földhözjutottak, azokat igenis, meg kell kímélnünk, azoknak a hóna alá kell nyúlnunk segítő kézzel. En a saját kerületemről beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Biharkeresztes, Beregböszörmény, Told, Mezősas, Artánd és Peterd mind vissza akarják adni a földet a kormánynak, mert nem bírják a súlyos terheket: 1200—1300 pengőben van holdja megállapítva és ma a legjobb földekért nem adnak többet 500—550 pengőnél. (Szilágyi Lajos: Még kevesebbet^ sem!) Szilágyi t. képviselőtársam is megerősíti ezt. Az igen t. miniszter urat ünnepélyesen és tisztelettel felkérem, — bár ismerem a kormány súlyos helyzetét és tudom, hogy ehhez pénz is kellene — hogy kövessen el a földmívelésügyi miniszter úr mindent, amit lehet, hogy ezeknek a szerencsétlen embereknek még Idejében, nehogy késő legyen, segítségére menjen. (Helyeslés.) Nekem az volna a tiszteletteljes indítványom, (Halljuk! Halljuk!) hogy újra kellene értékelni ezeket a földeket. Tudjuk jól, hogy akiknek le kellett mondaniok földjük egy részét, azok iparkodtak mindig a legrosszabb földet odaadni, tehát az a szerencsétlen ember, aki földhöz jutott, nem jó földet kapott, hanem rosszat. Az én kerületemben mindenki szikes földet kapott. Legyen szabad talán még megemlítenem azt is, nem volna-e célszerű, ha megfontolás tárgyává tenné a magas kormány... (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Mi az, hogy magas kormány?!) Nekem magas. (Derültség. — Bródy Ernő: Magas a vendégfogadó! — Derültség. — Meskó Zoltán: Jaj, de magas ez a vendégfogadó, ninicsen benne Bródy-párti szavazó. — Derültség.)
