Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

50 Az országgyűlés képviselőházának 5 kellő anyagi fedezettel rendelkezzék, azaz még az 1931-i termelésből ki fog-e hasíttatni menynyiségileg és minőségileg megfelelően annyi megfelelő vetőmag, amennyi ennek az átcserélési folyamatnak ingyenes lebonyolítására szükséges? Feltétlenül szükségesnek tartom továbbá a nemesített vetőmag ilyenfajta elterjesztésén kívül minden ezenfelül rendelkezésre álló keményebb búzának az összegyűjtését államilag és ennek exportcélokra szervezett és céltudatos módon való kivitelét. Ebből a szempontból csak örömmel üdvözölhetjük azt, hogy a budapesti tőzsdén a minőségi búza jegyeztetik, ami egyrészt nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a gazdát nem játszák ki, hanem minőségének megfelelő árban kerül az a búza eladásra, másrészt hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kivitele ennek a magasabb árat elérő búzának szervezett módon fog a jövőben megtörténhetni. (Általános helyeslés.) T. Ház! Ha a háború előtt és a háború alatt még a Dunántúlon is nagyszerűen díszlett sörárpánkat nagyobb területen vetnénk és tenyésztenénk, úgy ennek megfelelő árat lehetne elérni és ezzel néhány százezernyi hold búzaterületet kipótolni. Azonban erősebb eszközök is kellenek ennek a szervezetnek a megvalósításához. A mezőgazdasági termelésnek olyan irányítására van szükség ebben az országban és pedig a kormány részéről, amely irányítás alkalmazkodjék a külföld keresletéhez. Amerikában minden nagyobb üzletben ezt a felírást olvashatjuk: «Hawe goods in demand», ami annyit jelent: «Olyan árut tartsál, amelyet keresnek». En a magyar mezőgazdasági termelési politikának a kapujára is ezt a jeligét írnám fel: Magyarországnak az olyan mezőgazdasági terménynek termelésére kell a fősúlyt helyeznie, amelynek a legjobb fogyasztói jelentkeznek a külföldön. Es nem kell meszszebb mennem, mint egy hivatalos nyilatkozatra hivatkoznom, amidőn a t. pénzügyminiszter úr legutóbbi földbirtok szanálási reformjának indokolásában azt mondotta, hogy a termelés átszervezése radikális módon a mezőgazdaságnak egyetlen segítsége. Es kell hogy ne féljünk ettől az átszervezéstől, amikor Mussolini nagy mezőgazdasági agrárreformja a vetőmag kiosztása, a műtrágya és a trágyázás tekintetében szigorú előírásokat tartalmaz, s midőn nálunk is az erdősítés, a dohánytermesztés, a vaj és egyéb cikkek standardírozásánál az állam üdvös beavatkozási politikáját látjuk érvényesülni. (Elénk helyeslés a középen.) T. Ház! En, aki a mezőgazdaság érdekeit mint termelő szívemen hordozom, azt mondom, ha a mezőgazdáság, éspedig joggal, megkívánja ettől az országtól és ennek az országnak társadalmától, hogy minden erejével és elsősorban az ő segítségére siessen, ez az állam és ez a társadalom viszont minden rétegében megkívánhatja, hogy a mezőgazdasági társadalom az ő termelésében a magasabb szempont szem előtt tartásával alkalmazkodik ahhoz az irányításhoz, amelyet magasabb helyről a külföldi keresletnek megfelelően előírnak. En nem akarok arra kitérni, hogy eddig a mezőgazdasági termelés terén a javítások csak az aszpirin hatásával jártak. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr mindenütt, ahol a láznak a fejét látta felütni, beadott egy kis aszpirint s így iparkodott a maga szerény eszközeivel segíteni a bajokon, pedig ne feledjük el, hogy a mezőgazdasági organizmus alá van ásva és súlyos betegségben szenved; ha nem látunk 1. ülése 1931 május 9-én, szombaton. hozzá az orvosláshoz, ha kell, a szükséges operáció útján is addig, amíg ennek a szervezetnek ellenállóképessége megvan, elkövetkezhetik az az idő, amikor a kormány már nagyobb anyagi áldozatokra is hajlandó volna, de a szervezet gyöngesége folytán elkésett a reformmal. Méltóztatnak talán felvetni azt a kérdést, hogyan avatkozzék be az állam az átszervezésbe. Erre egyszerű válaszom van, semmiféle erőszakos módon. Az erőszakos beavatkozás mindig megbosszulja magát. Mondottam az előbb, hogy állami irányítással, a kedvezmények egész sorozatával, adókedvezmények nyújtásával ott -és akkor, ahol és amikor az állam által leghelyesebbnek tartott termelési módok a búzatermelés helyett bevezettetnek, a kedvezményes műtrágya-akciónak sokkal szélesebb alapokra való helyezésével, a mezőgazdasági gépek és különösen a szelektorok elterjesztésével kell beavatkozni, mert mit ér a nemesített vetőmagkiosztás, ha nem gondoskodunk szelektorok elterjesztésével arról, hogy azt a magot tisztán is tartsuk meg. T. Ház! Eddig a termelési programm szükségességéről beszéltünk mindenütt. Nyugodtan állítom, hogy a magyar mezőgazdaság mai stádiumában elsősorban átszervezési programúira van szükség. Az idő rövidsége folytán, sajnos, nem terjeszkedhetem ki statisztikai adatok tömegével arra, hogy a búzavetésterület csökkenésével micsoda óriási perspektívája és lehetősége nyílik meg annak, hogy mit termelhessünk a külföld keresletéhez. (Mayer János fölmívelésügyi miniszter: Halljuk! Halljuk!) Ha látom Németország szükségletét, tojás, baromfi, főzelék, ipari magvak és egyebek tekintetében, megdöbbentő kép tárul elém. Ha tekintetbeveszem, hogy Németország ma is óriási mennyiségben importál Argentinából lenmagot és a mi lenvetésterütünk nem tud kiterjeszkedni, — saját tapasztalatomból tudom — mert nem tudjuk a termelést kellő formában értékesíteni, ha látom, hogy az ipari növények egész sorozata, a különböző kerti veteménymagvak egész sorozata — természetesen kellő kvalitásban — óriási áron talál piacot és elhelyezést Németországban^ de másutt is és ezzel szemben látom azt a kvótális minimumot, amelyet ebben az óriási német importban ipari és egyéb magvainkkal elfoglalunk, akkor megdöbbenéssel kell megállapítanom, hogy Magyarország, amely kellő berendezéssel a versenyt ezen a téren a világban állni tudná, mennyire hátramarad ezen a téren. De eltekintve a búzavetésterület csökkenésétől, ha most egy pillantást vetek arra, hogy egyéb termelésünk terén milyen óriási hódítási tér áll még előttünk, akkor meg kell állapítanom, hogy például tojáskivitelünkben is nagy jövő várna reánk. Az 1929. évi 16 millió pengőről már 19- millióra emelkedett a kivitelünk és Ausztria és Németország ezt a kivitelt majdnem egészében, 97%-áig felveszi. De mi ez aihhoz képest, amit Németország importál, amikor megállapíthatom, hogy Németország évente óriási mennyiségeket visz he tojásból, hogy a magyar csirkét szívesen látná, de nem kap eleget belőle, hogy gyümölcs exportunk, amely különben 18 millió pengőről 15 millió pengőre esett 1930-ban, szintén nem tud Németországban piacot hódítani, pedig Németországba 1,600.000 métermázsa almát visznek be évente, 1,900.000 métermázsa egyéb gyümölcsöt, (Gáspárdy Elemér: Ide is hoznak!) egy millió métermázsa kelvirágot és spárgát, egy