Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-500
38 Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. Ion és a középen.) A földmívelésügyi tárca költségvetésének előirányzata ugyanis, melynek végösszege .34.2 millió pengő, a folyó évi költségvetéssel szemben 2.2 millió pengő csökkenést mutat. (Mozgás a jobboldalon és a középen.) Az igazságnak megfelelően azonban meg kell állapítanom azt,, hogy a földmívelésügyi tárca tagadhatatlanul szerény költségvetése nem meríti és nem merítheti In a magyar kormány agrárstratégiájának pénzügyi kereteit, mert hiszen az xíj termelési évben a kormánynak münden körülmények között folytatnia kell annak az intézményes segítésnek további kiépítését, amellyel a kormány más vonatkozásban — utalok a bolettára, a termelési prémunira, a vasúti tarifa engedményekre, az adóengiedményekre, a földteher rendezésre, — szintén a mezőgazdaság talpraállítását és előbbrevitelét szolgálta. (Ügy van! jobbfelől.) Ez a remény, amelyet nemcsak a .pénzügyminiszter úr súlyos szava, hanem »enne a mezőgazdaság nehéz helyzetét egész mélységében átható szakember helyzetismerete is alátámaszt, valahogyan enyhíti anuak a képnek a kontúrjait, amielv a lecsökkentett új költségvetésből első pillanatra kibontakozik. Ezek előrebocsátása után méltóztassanak megengedni, hogy a részletekre áttérve, mindenekelőtt az erdőgazdaságnak igen fontos kérdéséről emlékezzem me. (Halljuk! Halljuk!) Az erdőgazdaságra felvett összeg a folyó évi költségvetéssel szemben 252.000 pengő kevesbletet mutat. Ez semmi esetre sem jelenti f azt, mintha a földmívelésügyi miniszter úr yálto : zatlanul nem képviselné azt az erdlészeti programimot, amelyet az erdőgazdaság előbbrevitele és fejlődése tekintetében évekkel ezelőtt kidolgozott. A kiadások apasztására irányuló törekvés azonban _ sajnálatosképpen szűkebb keretek közé fogja szorítani ennek a programmn'ak egy-egy évre megállapított munkarészletét, végeredményében tehát tagadhatatlanul a munkáltatók tempóját fogja lassítani. (Hegymegi Kiss Pál: Az erdőültetésekre is vonatkozik ez?) Igen. Majd 'rátérek erre. (Hegymegi Kiss Pál: Akkor elég szomorú!) Nálunk általában nem nagy jelentőséget szoktak tulajdonítani az erdőgazidaság kérdéseinek, pedig erdőkultúránk fejlődése és élőbbrevitele nemcsak egy termelési ág prosperitását jelenti, hanem fontosságában alig felmérhető közgazdasági érdeket Is t jelent. Csonka-Magyarország a legutóbbi négy évben a behozott fáért kereken 500 millió pengőt fizetett a külföldnek és csak 389 millió pengőt kapott a külföMre kivitt biízáért. Ez a beállítás mutatja legélesebben, hogy má az ország legsúlyosabb terhe a külföldről behozott fa. (Hegymegi Kiss Pál: És a drága magyar szén is! — Zaj.) Évi faszükségletünk körülbelül nyolc millió köbméter. Az ország beerdősátett területe 2 mtillió katasztrális hold. amelynek évi fahozama — egy köbmétert számítva egy holdra, — kétmillió köbméter. Öszszesen tehát hat millió köbméter az a hiány, amelynek beszerzéséért a külföldnek horribilis összegekkel kell adóznunk. (Hegymegi Kiss Pál: Ezért kellene leszállítani a m'agyar szén árát!) A probléma tehát mindenképpen súlyos, és komoly lépésekre kell, hogy késztessen minket. Már meglévő erdőségeinkben is részben azáltal, hogy gyorsan növő és nagy fatömegeket szolgáltató fanemeket vezetünk be, részben pedig azáltal, hogy a vágási fordulókat leszállítjuk, a jelenlegi egy köbméter évi fahozadékot katasztrális holdanként három köbméterre emelhetjük fel. Ha ezenfelül — amint az a földmívelésügyi miniszter, úr elhatározott szándéka — még további körülbelül 600.000 katasztrális hold beerdősítése sikerülne, a régi és új erdők fahozama teljesen fedezné évi faszükségletünket. Természetesen ennek a programmnak végrehajtása a fedezeten múlik. A most tárgyalásra kerülő költségvetés erre a célra öszszesen 525.000 pengőt irányoz elő. A földmívelésügyi miniszter 15 éves fásítási programmia annakidején ^ évi 1.5 millió pengővel számolt. Ez a. r jelenség arra mutat, hogy ilyenkép a költségvetés kereteiben ez a kérdés meg nem oldható. Tudom, hogy a fedezet kérdése a kormányzatnál állandóan tanulmányozás tárgya, különböző tervezetek merültek fel — hiszen csak a legutóbbi napokban jelent meg a favámok felemelésére vonatkozó kormányrendelet is — és ez az, ami reményt enged és erről a reményről semmiképpen sem mondhatunk le az^ ország közgazdaságának és külkereskedelmének érdekében, — hogy a nemzeti faellátás kérdését^ talán mégis csak sikerül megoldani. Néhány példát szeretnék felhozni arranézve, mennyire fontosnak tekintik a faellátás kérdését más országokban. A múlt évben itt járt Acerbo földmívelésügyi miniszternek, aki maga is kiváló erdész, adatai szerint Olaszország az utolsó évben 180 millió lirát, vagyis 54 millió pengőt áldozott az erdősítési célokra, 349 tisztviselőből, 1500 főnyi altisztből és legénységből álló külön erdészeti miliciát szervezett, de ezt a létszámot ma már nem tartják elegendőnek. Külön törvénnyel gondoskodnak a szükséges hitelfedezet állandó biztosításáról, pedig Olaszország a békekötés során majdnem megkétszerezte erdőterületeit. De itt^ van Anglia, az az Anglia, amely a háború két utolsó évében összes erdőterületének körülbelül 15%-át volt kénytelen csupán a bányák részére kivágni. Anglia a háborút követő tíz év alatt 300.000 katasztrális hold új erdőt telepített és most, hogy a tízéves programm határideje lejárt, új tízéves programmot állapított meg^ amely újabb 400.000 katasztrális hold beerdősítésére provideál, összesen 9 millió angol font költségfedezettel. Pedig Angliának gyarmatain sokszorosan több erdeje van, mint Magyarország egész területe. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ügy vélem, hogy ez a két példa eléggé igazolja, hogy mit jelent a faellátás kérdése egy nemzet gazdasági életében. Nagyon jól tudom, hogy ez a feladat nem máról-iholnapra megoldható feladat, és hogy nem mellőzhetők itt a gazdák teherbírásának fontos szempontjai. De ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével mindent meg kell tennünk a nemzeti faellátás kérdésének előbbrevitelére. i (.ffeZ2/esZés jobbfelől.) Mezőgazdasági termelésünk súlyos viszonyai között örömmel kell megemlékeznem arról a haladásról, amelyet állattenyésztésünk minőségi és számbeli fejlődése tekintetében az egész vonalon tapasztalhatunk. ^Szarvasmarhatenyésztésünk minőségbeli fejlődése — amint azt a legutóbbi tavaszi állatvásáron is tapasztalhattuk, de amit az ott megjelent külföldi szakértők is igazoltak — ma már az utolsó békeévek színvonalát is messze felülmúlja^ és különösen nyugati fajta szarvasimarhatenyésztésünk egyöntetűség szempontjából Svájc szarvasmarha tenyésztésével is felveheti a versenyt. (Kuna P. András: Nagyon szép dolog!)
