Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

36 Az országgyűlés képviselőházának foglalni & magyar kormány sem az osztráknémet vámunió kérdésében, sem a Briand-féle tervvel szemben? Figyelmeztetem a magyar kormányt arra, hogy ne a mellett a szűkkörű álláspont mellett; foglaljon állást, amely egy-két nemzetet egyesít, merít ez háborús politikát jelent, hanem a mellett foglaljon állást, amely Európát egyesíteni akarja minden külön csoportosulás nélkül, mert csak az egyesült európai keretben lehet Magyarország abban a helyzetben, hogy nemzeti szempontjait tisztán és kizárólag érvényesíteni is tudja. Ez lehet az egyetlen szempont, amely mellett háború nélkül érhető el a revízió. Háború esetén amúgyis el van veszve Magyarország, mi tehát semminemű háborús politikára, semmiféle összeütközésre nem számíthatunk. Magyarországnak egyetlen lehetősége lett volna: a kisentente-tal egységes vámterületet csinálni és ebiben Magyarország megelőzhette volna a kisentenlte-tal együtt az egész Briand-féle tervet s az osztrák-német vámegyezmény tervét. Bizonyos, hogy sokkal előbbre jutottunk volna már, mint ameddig így eljutottunk. Ma kétségtelenül az a helyzet, hogy vajúdik Európa, vajúdó, forrongó és változó világban élünk, amelyben nagyon helyesen, nagyon okosan kellene politikát csinálni. Még mindig csodálkozom azon, hogy amikor itt a Házban a külügyminiszter úr a revízió kérdéséről beszélit és amikor a mi oldalunkról közbeszóltunk, hogy mi lesz a belső demokráciával, akkor a túloldal mindig zúgolódott. Uraim, hogyan indult el a revízió kérdése és mi történt a revízió kérdése körül eddig? Az történt, hogy akik foglalkoztak vele, külpolitikusok, külállamok államférfiai, akármilyen jóindulattal voltak Magyarország sorsa iránt, akármilyen igazságtalanságnak tartották a trianoni szerződést, mindig megakadtak azon az egyszerű tényen, hogy ebben az országban nincs sajtószabadság, nincs demokrácia, ittt van nyiltszavazásá rendszer, amely hasonlít a Bratianu-féle rendszerhez. ^Mindenki megütközött ezen. Ha békésen, törvényes úton és kultúreszközökkel akarjuk elérni a Briand-féle orvoslást, akkor a belső demokratikus berendezkedést meg kell csinálni, mert e nélkül csak háborús módon, kardcsörtetéssel lehet külpolitikát és revíziós politikát csinálni. Akik tehát nem akarnak Ibékés utat a külpolitikában, azok mindig a kardcsörtető politikát követik, mert ennek érdekében dolgoznak azok, akik nem akarják bent az átszervezést, nem akarják a demokráciáit. Ezek a másik módon akarják a revízió céljait elérni. (Krisztián Imre: Kun Béla rontotta le!) Legyen nyugodt Krisztián t. képviselőtársam, háború az én megítélésem szerint nem lehet. Minden politikus, minden történelmet ismerő ember tisztában van azzal, hogy a háború forradalmakkal, vészekkel és olyan viharokkal járna, amilyenekre eddig még nem,' volt példa. Beszéltek itt délelőtt a bolsevizmusról. Mindenki tisztában lehet aazal. hogy a^ bolsevizmus ellen egyetlen módszer, (Krisztián Imre: Úttörője a szocializmus! — Zaj.) egyetlen ellensúlyozója a szabadságjogok kiterjesztése, a demokrácia. Csak ezzel lehet ellensúlyozni és csak ezzel

1 lehlet megakadályozni az erősz'ak politikáját. Amely ország tehát sem bent, sem kifele nem képviseli ezt az álláspontot, az természetszerűleg az erőszak, a kardtesörtetés politikáját képviseli. El kellene végre érni oda, hogy lássuk az 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. európai helyzetet és legyünk tisztában azzal, hogy nem lehet arra a régi, szűk látókörre ráhelyezkedni, amelyre eddig ráhéliyezkedtek, hogy csak legyen hadsereg, legyen csendőrség, rendőrség, katonaság, majd csak lesz valahogy. Nem ilyen világbam élünk, gyorsan halad az idő, forrongó, változó időket élünk. Látjuk azt, hogy nagy államférfiak egyes európai részeket, vagy az egész Európát akarják egybevonni. Nem véletlen dolog ez, de a^ fejlődésből, halaídlásból, az adott gazdasági 'és politikai szituációból az következik, hogy ebben a forrongó korszakban éppen azoknak az állíumoknak kellene a hkladás^ élén állaniok s a demokrácia módszerével éppen azoknak a nemzeteknek kellene biztosítani a jövőt a maguk számára, amely nemzeteknek sérelmeik vannak. Ha valahol összetartanak az emberek, a nyomorban össze szoktak tartani. Itt is össze kellene tartani s meg kellene érteni azt, Ihíogy igenis Magyarországnak gazdasági, politikai és revíziós, általában mindenféle szempontból egyetlen módszert kellene követnie: a demokrácia módszerét, amelyet ki kellene építeni. Elnök: Kérem, méltóztalsisék a címhez szólani: Központi igazgatás! Farkas István: Ahhoz szólok és azonnal befejezem. Ezzel az egy módszerrel lehet ugyanis eredményes bel- és kültoditikát folytatni. A címet nemi fogadom el. r Elnök: Ki a következő szónok? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki^ szólni? (Nem!) Senki szólni nemi kíván, a vitát berekesztem. A miniszter úr nem kíván nyilatkozni. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. címet megszavazni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház az 1. címet elfogadta. Következik a 2. cím. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 2 címet): Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Se aki szólni nem kíván, a 2. címet elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a Ház a külügyi tárca költségvetését részleteiben is letárgyalta. Napirend! szerint következik a föídímívelésukyi tárdal költségvetésének s ezzel kapcsolatiban az állami üzemek költségvetésének XXIV., XXV. és XXVI. fejezete, valamint a XXIX. fejezet 4„ 5. és 6. címének tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Marschall Ferenc előadó: T. Ház! Teljes mértékben tudatában vagyok feladatom nehézségeinek, amikor annak a tárcának költségvetési előirányzatát kell előterjesztenem, amelyre a mezőgazdasági válság feltornyosuló hullámai között ma az országban mindenki felfokozott várakozással tekint. Hiszen jelentékeny . részben innen várja ma a magyar földnek minden rendű és rangú művelője azoknak a forrásoknak fakadását. amelyek a mezőgazdasági termelés rendkívül megnehezült viszonyai között új életlehetőségeket vagy legalábbis küzdelmes sorsának enyhítését jelenthetik. T. Ház! Nincs okom tagadni, hogy a tárgyalás alá kerülő új földmívelésügyi költségvetésben a számok bizony eltörpülnek a mellett a válság mellett, amelyet mezőgazdaságunknak át kell ma élnie, (Ügy van! half elől.) de valójában eltörpülnek azok a százmilliók is, amelyekkel nálunknál boldogabb és szerencsésebb viszonyok közt^ élő államok^ próbálnak a mezőgazdaság krízisével megbirkózni. Mert vi-