Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

• 374 Az országgyűlés képviselőházának bouakereskedőket védem. Ha így volna, az sem volna baj, elvégre azok is adófizetők (Peyer Károly: Azok is emberek!) és jogosultak arra, liogy megvédjék őket egy más intézménnyel szemben. De az én felszólalásomnak nem az volt a célja, hogy a gabonakereskedőket védjem, — tehát nem akartam egyoldalú lenni — hanem kizárólag az volt a célom, hogy figyelmeztessem a miniszter urat arra, hogy a Ftííura azt a búzát, amit denaturáltat, nem a saját tőkéjéből vásárolta,. hanem a vásárláshoz az állam is pénzt adott és ennélfogva ennek az árunak eladásánál nem lehet, nem illő és nem helyes, ha a Futuran ak monopóliumot adnak. A Fútura denaturáltatja ezt az árut, kiadja kiskereskedelmi árusításra, de csak azoknak, akiknek akarja. Az én felszólalásomnak az volt a célja, hogy felhívjam a miniszter úr figyelmét arra, hogy minden olyan vállalat, gabonakereskedő vagy szövetkezet, amely garanciákat tud nyújtani arra, hogy ezzel a denaturált búzával visszaélést nem követ el, azonos feltételek mellett ezeknek a cikkeknek árusítását megkaphassa. Ez volt az én egész felszólalásom célja. Ami pedig az etatízmust illeti, súlyos vád egy szocialistára azt mondani, hogy elveti az etatizmust. Nem erről van szó. Ha itt az etatizmiusról volna szó, ha itt úgy méltóztatnék árusítani a denaturált búzát, mint például a trafikárukat, vagy- a sót, akkor egy szavam sem lehetne, mert hiszen egyenlő feltételek mellett árusíthat mindenki. Én csak azt mondottam, hogy ugyanakkor, amikor az etatizmus ellen küzdenek, befelé etatizmust csinálnak, amikor egy cégnek monopóliumot adnak. Ez az, amit a mimiszter úr válaszadására viszontválaszolni akartam. Elnök: T. Ház! Áttérünk az interpellációkra Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Györki Imre képviselő úrnak a belügyminiszter úrhoz intézett interpellációját felolvasni. XJrbanits Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a nagytétényi csendőrtiszthelyettes brutalitása tárgyában Miutáiüi a csendőri brutalitások állandóan ismétlődnek, hajlandó-e végre a belügyminiszter úr erélyes intézkedéseket tenni ezeknek a. meggátlására, a esenfdőrséget megfelelően utasítani, hogy hivatalos hatalmával ne éljen vissza, ellenkező esetben a belügyminiszter úr lesz felelős azért, há a csendőrség elleni elkeseredés az önvédelem alkalmazásában tör kii Hajlandó-e a belügyminiszter a nagytétényi csendőrtisztihelyettes ellen, aki ifj. Takácsi József budapesti lakos, műszerészsegédet ötször pofon ütötte, azonnali vizsgálatot indítani és ellene a megtorló intézkedéseket megtenni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőihez! (Halljuk! Halljuk!) A mlmiszter urak magatartásán nagyon is meglátszik, hogy a Képviselőház már utolsó^ napjait éli és közel van nemcsak a feloszlatáslhjoz-, hanem a feloszláshoz is, (Jánossy Gábor: A feloszlás idejét bízza az Úristenre!) m;ert legalább is erre kell következtetnem abból, hogy a Képviselőháznak majdnem, utolsó, vagy talán utolsó interpellációs napján a bejegyzett interpellációkra nem tartják szükségesnek a miniszter urak válaszolná. Egy magáról megfeledkezett és hivatalos hatalmával visszaélő csendőrtiszthelyettes brutális magatartását kívánom ezúttal is pzóvá tenni. Szóvá kívánom tenni ezt annak elle507. ülése 1931 május 20-án, szerdán. \ nére is, hogy a belügyminiszter úr a legutóbbi | napok egyikén olyan kijelentést tett a parlaj mentben, hogy a jövőre vonatkozólag nem J hajlandó vizsgálat tárgyává r tenni a szociálj demokrata képviselőtársaim részéről előterjeszj tett ilyen csendőri brutalitásokra vonatkozó interpellációkat és nem hajlandó ezeket kivizsgálni, nem hajlandó természetesen megtorló intézkedéseket sem tenni. Nem akarom elhinni, hogy még Magyarországon is egy belügyminiszter ilyen nyilatkozatot komolyan vegyen és bármennyire süllyeldJtünk az alkotmányosság terén, (Jánossy Gábor: Nem süllyedtünk! — Farkas István: Dehogy nem, nyakig lesüllyedtünk,), bármennyire meredek lejtőre jutott a magyar parlamentarizmus, mégsem akarom elhinni, hogy a belügyminiszter úgy visszaéljen a rábízott feladattal, hogy a képviselők részéről előterjesztett interpellációk kivizsgálását egyszerűen megtagadja éls egyszerűen úgy viselkedjék, mint akit nem érdekel aiz^ hogy az országiban az alája tartozó egyes közegek •micsoda törvénytelen eljárást követnek. Az az interpellációs anyag, amelyet elő kívánok terjeszteni és amelyet meg kívánok indokolni, az, hogy az elmúlt ibét szombatján, május 16-án, egy 'Budapesten lakó, itt bejelentett lakással rendelkező műnk ásemb ear, ifj. Takács József megjelent Nagytétényben édesanyjánál, hogy a hét végén látogatást tegyen nála. Alighogy a lakásba betette lábát, már is megjelent a hatósági, közeg és vexálnil kezdte, majid pedig háromnegyed 11 órakor, tehát a késő éjjeli órákban megjelent a lakásán egy csendőr, aki kereste ezt a fiatal munkást és követelte, hogy menjen el a községházára azért, mert állítólag leventekötelezettségének niem tett eleget. Ifjú Takács József nyomban a csendőr előtt kifejezést adott annak, hogy tulajdonképpeni- egyáltalában nein is köteles Nagytétényben levente-kötelezettségének eleget tenni, annál kevésbbé, mert hiszen Budapesten van bejelentett lakása és miután Budapesten van alkalmazva, itt. köteles kötelezettségének eleget tenmi. De utalt arra is, hogy tulajdonképpen még Budapesten is fel van mentve a leventekötelezettség alól, még pedig azért, mert olyan betegségben szenved, hogy Budapesten a leventefelügyelő szükségesnek és indokoltnak tartotta a kötelezettség alól való felmentését. Hasztalan volt azonban a fiatal munikásnak erre vonatkozó érvelése, mégis bevitték a községházára, ott újból felelősségrevouták, hogy nemi tett eleget leventézési kötelezettségének. Ott ismételten elmondotta azokat az okokat, amelyek miatt nem köteles ennek a kötelezettségnek eleget tenni, ismételten utalt őt fel is mutatta a kórházi igazolásokat annak bizonyíására, hogy kórházi ápolt volt, tehát a közelmúltban súlyos betegségiben szenvedett, ennélfogva nem köteles eleget tenni leventekötelezettségének; utalt arra, hogy. Budapesten fel van mentve elkötelezettség alól. Legnagyobb sajnálatára és úgylátszik szerencsétlenségére azonban a fiatalember nem tudta felmutatni felmentési igazolványát, mert hiszen nem gondolhatta, hogy ha valaki elmegy az anyját meglátogatni, mindenkor magánál kell hordania a leventekötelezettség alól való felmentési igazolványt is. Szembeállították egy tiszthelyettessel,^ aki elkezdte vallatni, elmondotta csirkefogónak, szemtelennek, kommunistának, majd pedig amikor ez a fiatal munkás azt mondotta, hogy ő sem nem csirkefogó, sem nem fcsavargó, sem pedig nem kommunista, akkor a tiszthelyettes ötször egymásután arcul ütötte.