Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

Az országgyűlés képviselőházának 507. ülése 1931 május 20-án, szerdán, 371 a középen és' a baloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Aza sok mungó! — hogy tapsolnak! — Nagy zaj a jobboldalon. — Malasits Géza: Jó a finánccal jó lábon lenni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Malasits képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kivan még valaki a címhez szólni? (Nem,!) Ha nem kíván, akkor a címet elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. cím. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 2-, 3. és í. cimet, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvas'sa as 5. címet): Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A miniszter úr nyilatkozott azzal a követeléssel szemben, amely tőle adóreformot kíván. Helyes a miniszter úr álláspontja, hogy az adóreform terén az egyszerűsítésnek az arányosítással kell együtt járnia. Abban azonban kénytelen vagyok a miniszter úrral szemben állástfoglalni, hogy a mai idők nem alkalmasak arra, hogy adóreformmal jöjjön a törvényhozás elé az igen t. kormány. Igenis ebben a tekintetben baj van, mégpedig az a baj, hogy a mai adóztatási rendszerrel az igen t. kormány elvette a falutól a jegyzőjét. Letagadhatatlan tény, hogy a mai adóztatási rendszer az elmúlt esztendőben odafejlődött, illetőleg odasüllyedt, odarosszabbodott, hogy a falvaktól elvették a saját tulajdon jegyzőjüket. Bihar vármegyében ezelőtt 20—25 esztendővej minden községben csak egy jegyző volt és más állás a községben rendszeresítve nem volt. Az >a jegyző, el tudta végezni az összes teendőket, sőt volt még ideje társadalmi tevékenységre, volt még ideje falufejlesztési kérdésekre is. Ma Bihar vármegyében majdnem minden községben a vezetőjegyzőn kívül van még egy segédjegyzői állás és van még egy-két rendszeresített írnoki állás. Mégis mit látunk? A személyzet ilyen óriási mértékben való megszaporítása ellenére is az a helyzet, hogy nem megy semmi sem olyan simán, mint ahogy ment, amikor csak egy jegyző állt a községi élet vezető posztján. Ma a jegyző szinte képtelen valamit határidőre előterjeszteni, társadalmi tevékenységre abszolúte nincs semmi ideje, falufejlesztési kérdéssel foglalkozni nem tud. Be kell ismernie az igen t. kormánynak, hogy poli tikai szempontból megmérthetetlen nagy hátrány ez a helyzet, ezen változtatni kell és na egy mnident átfogó adóreformmal ezidöszerint nem is tud jönni az igen t. kormány a törvényhozás elé, mégis valami részleges reformmal jönnie kell, mert a jegyzőt követeljük vissza a falujának, követeljük éppen a mai nyugtalan állapotok miatt. A miniszter úr saját szavait fordítom tehát vissza, mert hiszen konstatálja azt, hogy a mai idők nem normálisak, nem nyugalmasak. Éppen azért, mert a mai idők nem normálisak és nem nyugalmasak, nekünk a jegyzőkre a falusi életben szükségünk van. Ma iaz adóztatási rendszer már odafejlődött, hogy a jegyző dilemma előtt áll: vagy eleget tesz felsőbbhatóságai utasításainak s ez esetben elveszíti az egész község bizalmát, vagy pedig nem r teljesíti kötelességét, ez esetben pedig bírságolás alá kerül. Éppen ez a cím, amelyet most tárgyalunk, az adóhivatalok címe, kedvező alkalom arra, hogy egy képviselő szóvátegye az adóhivataloknak azt az eljárását, ahogyan most sorozatosan bírságolják a községi jegyzőket különféle mulasztások miatt. Az adóhivatalt nem ismerem el olyan bírónak, aki fel tudná ismerni annak jelentőségét, hogy minő szerepet visz egyéb tekintetben a községi jegyző az életben. En a közigazgatási alkalmazottak jelentőségét, munkájuk fontosságát éppen -azokban a munkákban értékelem legjobban, amelyek írott szabályokba nincsenek befoglalva. Annak idején azért szavaztuk meg lelkesedéssel a vármegyei és városi közigazgatási tisztviselők számára a megfelelő javadalmazásokat, mert úgy véltük, hogy olyan funkciókat végeznek, amelyek legnagyobbrészt nincsenek írott szabályokba foglalva s így különös méltánylást érdemelnek. A községi jegyző ma abban a helyzetben . van, hogy az- adóügyek 80 százalékát ő végzi, holott az adóügyekkel járó munkák körülbelül 80 százalékig állami feladatok volnának, az állami feladatok körébe eső munkálatok. Én feljegyeztettem magamnak egy községi jegyzővel, •hogy mi az a miinkahalmaz, amelyet az iij adóztatási rendszer a községi jegyző vállaira hárít s ámulva látom, — egy kívülálló ember el sem tudja képzelni — hogy minő; munkahalmazt jelent az elmúlt esztendők sok-sok törvényalkotása. A jegyzők azt mondják, hogy kezdődik náluk a munkahalmaz a házbérval lomásokkal novemberiben, ez átnyúlik decemberre, folytatódik januárban a házadó és a földadó kivetésével februárban óriási munkahalmaz a kereseti adóvallomások tömege, márciusban a kivetések előkészítése, közben állandóan az adósziedés, a törlés, a szaporodás, a főkönyvlezárás, írják nekem, lliogy hatalmas kötet köinyvek vannak 1000—2000-ig terjedő ^étellel, 60—70 irovattaí., iszámtalan alrovattal és filléres különbségeket kereső feladattal. Ezekhez a munkálatokhoz hozzájön a íhlelyhatóságli adó kivetése, aa adóívek kiállítása, évenként négyszer az adóintés, évenként négyszer az adó miatti zálogolás, nagyobb elemi károk esietén a helyrajzi számok megállapítása, bonyolult kamatszámítás mellett a számfejtés, a magas adóik miatti panaszok elintézése stb., stb. Mindezek olyan mumkahalmazt jelentenek a közlségi ijegyzők számára, hogy a községi jegyzők aa adóügyek miatt elhanyagolják más feladatukat. Má,r pedtig a községi jegyzőt foglalkoztatja mindenütt a főszolgabíró, '' foglalkoztatja direkt rendeletekkel az alispán, foglalkoztatja az árvaszék, a közjegyző, a járásibíróság, a törvényszék, a Statisztikai Hivatal, a tanfelügyelőség, a Társadalombiztosító Intézet, szóval, a községi jegyzőnek rengeteg gazdája van, aki mind-mind sürgeti. Nem egy községet tudnék megnevezni, ahol pélldául a gyámügyek hanyagol tattak el, éppen az adóügyek óriási nagy halmaza folytán, mert amilyen mértékben szaporíttatott^ a községi jegyzők feladata az adóztatás terén, ugyanúgy fokról-fokra lanyhult a jegyző munkájának értéke más és más vonatkozásokban. Ez a (helyzet tehát tarthatatlan s én szemben a miniszter árral, aki éppen a nem nyugalmas időket emlegette, éppen a nem nyugalmas idők folytán és ama helyzet folytán, amelyben ma a községi élet van, kérem vissza az -igen t. pénzügyminiszter úrtól a községi jegyzőket az ő eredeti hivatásuknak. Van most erre alkalom a közeljövőben, — s éppen ezért szólaltam fel r — hogy a községi (hjaztartásokról szóló tör vény javaslat megalkotása az egyik alkalom, amely módiot ad a kormánynak arra, hogy mentesítse a községi jegyzőt azoktól az 50*