Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

Az országgyűlés képviselőházának 5 kellene adnunk azoknak, akik a forgalmi adó, vagy a dohány jövedék, vagy valamelyik más jövedelem kimunkálói. (Ügy van! jobb felől.) Ne méltóztassék, t. képviselő úr, tisztán úgy tekinteni azokat az illetékeket és díjakat, ahogyan azokat klasszikusan és eredetileg lehetett megítélni, hogy azok tényleg díjak, tényleg illetékek voltak, vagyis más köztartozásoktól abban különböztek, hogy bizonyos ellenszolgáltatás — a bírói ítélkedés — fejében adattak. Nem! Ebbe belejöttek később momentumok, amelyek direkt közteher és adózás jellegével bírtak. El méltóztatik talán ismerni azt is, hogv ezekkel bizonyos mértékig az is volt a cél, hogy nehezítsék, drágítsák a könnyelmű pereskedést, hogy elriassza a feleket az, hogy bizonyos díjakat és, illetékeket magasabb mértékben kell fizetniök. Nem mehetek tehát addig, ameddig a t. képviselő úr kívánta, de különben a t. képviselő úr sem kívánta, hogy most oldjuk meg e kérdést, hanem csak azt kívánta, hogy evidenciában tartsuk azt. Ismételten felhozták már mások |s, hogy nem tartom-e elkövetkezettnek az - idejét annak, hogy adóreformot hozzunk. (Jánossy Gábor: Egy kis egyszerűsítés nem árt!) Erre azt felelem, hogy az adóreformot és az egyszerűsítést elvileg helyesnek és sok vonatkozásban szükségesnek tartom, de nem tartom alkalmasnak a jelen időpontot arra, hogy adóreformmal jöjjünk, mert a helyes adóreform nemcsak egyszerűsítést kell_ hogy tartalmazzon, hanem arányosítást ia. (Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Az ilyen arányosítások ritkán sikerülnek úgy, hogy az állami bevételek a mellett százszázalékig megmaradjanak. Az ilyen arányosítás — látom most a községi háztartások reformja kapcsán — végeredményben mindig bizonyos közbevételek csökkenésével kapcsolatos. Ha nem így csináljuk, akkor nehéz az igazságtalanságokat, yagy a méltánytalanságokat az adórendszerből kiküszöbölni. Ilyen reformokra azok az idők alkalmasak, amikor nyugodtak a gazdasági viszonyok, amikor erőseb'b a fellendülés, amikor az adófizető alanyok száma emelkedik, amikor az adófizetők teherbírási képessége fellendülőben van. Hogy a mi adiónk és adórendszerünk egyes részeiben kifogásolhatók, nemcsak elméleti, hanem inkáb gyakorlati szempontból, az arra vezethető vissza, hogy mi ezeket az adóinkat kénytelenek voltunk gyorsan, vagy a háború alatt, vagy közvetlenül a háború után behozni, amikor éppen nem voltak alkalmasak, nyugodtak az idők arra, hogy az adórendszert kiépíthessük. Abban az elvben egyetértek a t. képviselő úrral, hogy igenis arra kell törekedni, hogy ahol az adóteherviselési képesség nincs kihasználva, ott kihasználtassék, vagyis eltitkolások különböző körmönfont móldlokon ne legyenek csinálhatok. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ehhez azonban nem kell nekem adóreform, a fennálló törvények értelmében is követhetem és követem is ezt a rendszert. (Gaal Gaston: A statisztika mást mutat!) Egyet azonban ne méltóztassék elfelejteni, azt, hogy nekem sohasem szabad figyelmen kívül hagynom, hogy a velünk versenyző külföld, illetve az a külföld, amellyel mi versenyzünk, milyen közterheket ró a hasonló kategóriákra. Mert ha ezt a szempontot figyelmen kívül hagyom, akkor abba a hibába esem, amelybe nem egy más állam esett és amely azután a tőkekivándorlásban mutatta meg hatását. Mert a közteher végeredményben a termelési költségeknek egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXVI. . ülése 1931 május 20-án, szerdán. 369 része. Ha ezek a közterhek nagyobbak valahol, mint másutt, akkor ott drágább a termelés. Ha drágább a termelés, akkor ennek az az eredménye, hogy nem lesz versenyképes, vagy nedig a tőke odamegy termelni, ahol olcsóbban termelhet. Méltóztassék egyszer megnézni azokat árstatisztikákat, amelyek szerint egyes kis országokba, amelyek bizonyos társulati adók, kötvényilletékek és egyéb köztartozások tekintetében teljes mentességet adtak, hihetetlen nagy tőkék vándoroltak és megszaporodtak a vállalatok, ami nagy gazdasági fellendülést okozott. Malasits Géza t. képviselő úr a búzadenaturálásról beszélt és itt először egy kicsit rám akarta bizonyítani, hogy én a múltkor vagy nem voltam tájékozva, vagy nem akartam őszinte lenni, amikor azt mondtam^ hogy. ezidőszerint a deniaturálásról nincs szó. T. képviselő úr, a denaturálásról. abban az időben nem volt szó, azóta azonban szó van. A denaturálást kísérletképpen megtettük, mégpedig megtettük azért, mert a Futuránál nem mint a t. képviselő úr mondta, 3 millió métermázsa, hanem, beszámítva már az angazsmánokat is, körülbelül 2 millió métermázsa lesz az a búzamennyiség, amely itt belföldön előreláthatólag nem fog elfogyni. Más számítás szerint ez a mennyiség még kisebb is. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ez attól függ, milyen készletek vannak még eladatlanul a gazdáknál, amit biztosan tudni természetesen nem lehet. Ennek a búzának egy része olyan kvalitású, amely igen keresett áru;

; más része üzansz-ibúza, amely eladható bárhol és igen kis része szintén üzansz-búza, á siker minősége t

szempontjából azonban jobb, sikérdúsabb búzával kell kevernünk, ha megfelelően értékesíteni akarjuk. A piacon most az a helyzet, hogy nálunk és a bennünket környező országokban is vámmentesek bizonyos takarmánycikkek. A tegnapi piacon a ík'orpa métermázsánkint 14*75—15 pengő közt, a takarmányliszt, vagyis a 8-as liszt pedig 19'50—20 pengő közt mozgott. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy itt abszurd helyzet állott elő, (Ügy van! jobbfelől.) mert a korpa annyiba kerül, mint a búza, a takarmányliszt pedig 4—5 pengővel drágább, mint a búza. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Fő oka ennek az egészségtelen helyezetnek az, hogy míg a búzát csak horribilis vámmal terhelten engedik be, addig ezeket a cikkeket vámmentesen engedik be, ez tehát a szabadkereskedelem tárgya, amazt pedig lehetetlen kivinni. Ebből a konjunktúrából azonban a mi mezőgazdáinkra lehetetlen helyzet támadt, mert ilyen áriak mellett ma nem lehet rentábilisan sem tehenészetet tartani, sem hizlalni. (Ügy van! jobbfelől.) Mit kell tehát tenni ebben a helyzetben? Meg kell szüntetni ezt az aránytalanságot. Méltóztassék eladni a korpát és a takarmánylisztet külföldön olyan áron, amint tetszik, azt az abszurdumot azonban, hogy Magyarországon a takarmányliszt, amely melléktermék, 5 pengővel drágább legyen, mint a búza, fenntartani nem lehet. Piacra kell vinni tehát az olyan búzát, amelyet külföldön csak bizonyos ráfizetéssel lehetne értékesíteni. De ha már ráfizetünk, akikor az én nézetem szerint, kapja meg azt a mi gazdánk^ mert ha a gazda kapja, akkor ezt a veszteséget közgazdaságilag visszakapom abban a fellendülésben és nyereségben, amelyet a gazdák a tejen, a húson, majd állataik értékesítésén keresztül elérnek. 50