Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

Az országgyűlés képviselőházának 507. ülése 1931 május 20-án, szerdán. 363 hogy ez ma valóban állandó izgalmi anyag, amellyel nagyon nehéz szembeszállani azért, mert nem tudjuk az érveket az ellen felhozni, hogy ez az adó igazságtalan, mindlen méltányosság nélkül való és rendkívül súlyosan érinti egy egymillió lelket foglalkoztató nemzeti termelési ág fejlődését. Ismételten ígéretet kaptunk különböző gyűléseken a t. pénzügyminisztérium kiküldöttei részéről, hogy valamely formában mégis csak hozzányúlnak ehhez a kérdéshez, mert maga a pénzügyminisztérium is beismeri, hogy. az adónak ez a módja hibás és súlyos érdekeket érint. A legutóbbi ígéret az volt, hogy a községi háztartási törvényben fogják rendezni a borfogyasztási adó dolgát. A községi háztartási törvénynek abban a! tervezetében, amely megjelent, — nem tudom hiteles-e vagy sem — bizony a közséigi alapoknak állandó jövedelmeként szerepel a borfogyasztási adó, tehát ez az utolsó reményünk és ábrándunk is szétfoszlott, mert miután az alap állandó jövedelméül van beiktatva, szó sincs arról, hogy a borfogyasztási adót eltöröljék. Most már reményeinkben csalatkozva, azzal a kéréssel fordulunk az igen t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy egyetlen módját ennek a borfogyasztási adó fizetésének rendezni szíveskedjék. A legnagyobb igazságtalanság, amely a legnagyobb izgalmat kelti minden borvidéken kivétel nélkül, az a tény, hogy a termelő a maga munkájával termelt borának fogyasztásáért is fogyasztási adót fizet. Ez rendkívül súlyosan érinti elsősorban a törpe-, a kis szőlőbirtokosokat, akik ma egyáltalában nemhogy befektetett munkájuk kamatait élvezhetnék, hanem sorra tönkremennek mindenütt, az ország minden pontján. Itt arról van szó, hogy a termelő a maga boráért is, iaz általa elfogyasztott borért is, amelyet ebédjéhez, vacsorájához, vagy mint nálunk szokásban van, már reggelijéhez iszik, borfogyasztási adót fizet. Nincs ebben az országban termelési ág, amely ilyen adó fizetésére volna kötelezve. Ajánlatunk, kérésünk a t. pénzügyminiszter úrhoz tehát az, hogy legalább azoknak a szőlősgazdáknak, akiknek szőlője legfeljebb 5—8 hektoliter bort ad, borfogyasztási adóját a saját fogyasztásuk után feltétlenül eltörölni szíveskedjék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Képviselőház! Tisztelt képviselőtársam azzal fejezte be beszédét, hogy reményeiben csalódott és most már minden reményét elvesztette. En nem vesztettem el reményemet, mert nekem nem is volt reményem. 12 év óta itt ülök az ellenzéki padsorokban. Azt ajánlom mindenkinek, aki egyszer valamikor, tíz év múlva ezekre a padokra ül, gondoljon Dantéra, aki kiirtatta a pokol kapujára, hogy: hagyjatok fel minden reménnyel. En, mint Öreg ellenzéki, ezzel állok fel szólásra. Nem csalódtam, mert nem volt reményem és nem is vagyok optimista, mint a miniszter úr. Aki ebben a Házban körülnéz most, amikor úgylátszik, az ég is beborul odakint, láz tényleg nem lehet optimista, hacsak nincs annyi lelkiereje, mint .a pénzügyminiszter úrnak van az optimizmushoz. Nem is olyan régen, talán egy hónappal ezelőtt mondotta itt ia pénzügyminiszter úr, amikor az olasz-francia flottaegyezmény volt napirenden, hogy optimizmusában arra támaszkodik, hogy a flottaegyezmény létesülése nyomában máris jelentkezik a takarékbetétek emelkedése Magyarországon. Ezt koncedálom, a 'legutóbbi időben a takarékbetétek tényleg megint elérték a régi kulminációs pontot, a csúcspontot. Ezzel szemben viszont — a miniszter úr is tudja — a folyószámlák csökkentek. (Kun Béla: Nem a kisemberek betétei!) Ezt nagyon szomorú jelenségnek tartom, mert hiszen a folyószámlabetétekben látom azt az aktívabb tőkét, amelynek tulajdonképpen gazdasági téren állandósulnia kellene, hogy állandóan mozoghasson. Nem helyes, ha a valóságos és szomorú helyzetet ^optimisztikus beállításban állítjuk a közvélemény elé. Nem helyeslem ezt, és azt hiszem, sokkal férfiasabb, ha objektíve szembenézünk a^ valósággal, a súlyos helyzettel és abból azután azt a követ keztetést vonjuk le, hogyha máskép nem, tíz körmünkkel is kikaparjuk ebből magunkat. De ez az általános optimizmus és optimizmus<hirdetés okozza bizonyos mértékben - azt a pszichológiai letargiát, amely ma már nemzeti betegséggé kezd fajulni minden vonalon, amely egyszerűen azt mondja, hogy úgysem tud senki más jobbat ajánlani, majd a világesemények megváltoznak s akkor majd^ jobbra fordul sok minden, a búza árától egészen a titkos választójogig, egészen a boritaladóig minden meg fog változni és meg fog javulni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Hiszen ha a takarékbetétek emelkedését a miniszter úr —- elismerem, kötelessége, hogy optimizmust hirdessen — odaálítja, mint reménytkeltő faktort, akkor az objektív beállításhoz figyelmeztetésül oda kell még azt is biggyeszteni, hogy a nemzeti vagyon katasztrofálisan csökkent, hiszen méltóztasék csak megnézni, hogy a tőzsdén a legutóbbi három évben milyen horribilis nemzeti vagyon pusztult el. A takarékbetétek emelkedése még nem azt mondja, hogy a nemzeti tőke, a nemzet forgótőkéje emelkedik, sőt a tőke kivonul az aktivitásból és meghúzódik a bizonyos kamatozású betétben. En ezt nem tartom olyan nagyon örvendetes jelenségnek, ha valaki a tőzsdén már eleget veszített, eladja papírjait, amelyek nem hoznak semmit s a pénzt elhelyezi betétként, ahol legalább megkapja az 5%-ot. En nem vagyok azon a nézeten, amelyen Peyer t. képviselőtársam volt a külföldi kölcsön tekintetében. En, ha külföldi tőkés volnék, ennek az országnak bizony adnék kölcsönt. Adnék bizonyos kikötésekkel. En ezeket a hibákat, amelyeket Peyer t. képviselőtársam itt nagyon helyesen felsorolt, nem tartom olyanoknak, hogy rajtuk már segíteni né Lehetne, de tiltakoznunk kell az ellen, hogy amikor mi innen az ellenzéki oldalról mindig az objektív igazságot igyekszünk a közvélemény elé dobni, akkor a túloldalról mindig az a vád ér minket, -hogy Ilyent jó magyar ember nem mondhat. Engedelmet kérek, nekünk kutatnunk kell bizonyos jelenségek után és felvilágosítást kell kérnünk olyan irányokban is, amelyek a kormánynak momentán talán kellemetlenek, de a jövő szempontjából csak hasznosak lehetnek. De például én a földmívelésügyi tárcánál kérdést intéztem a miniszter úrhoz, hogy legyen szíves tájékoztatni a Házat, hogyan áll az . a 100—150 millió pengő, amely különböző akciók révén a mezőgazdasághoz kiszivárgott. Elismertem, hogy ezek az akciók nagy részben helyesen történtek, én is megtettem volna, hangsúlyoztam, hogy mindent el kell követni, ami 49*