Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-507
358 Az országgyűlés képviselőházának 507. ülése 1931 május 20-án, szerdán. akkor ne csodálkozzanak, ha úgy a magánkereskedelem, mint az ebből az árusításból nem részesülő egyéb szövetkezeti intézmények fellázadnak az ilyen eljárás ellen, ilyen nyilvánvaló monopóliumot végül mégsem lehet nyugodtan tűrni. A harmadik szempont, amelyet a miniszter úrnak figyelmébe kivánok ajánlani az, hogy ezt az eozint még nem próbálták ki tökéletesen. Ahol eozinnal denaturálták a búzát, ott^ sem vált be teljesen ez az eljárás, mert eléggé komoly faktorok mondják, hogy az állatok megbetegedtek tőle, nem szívesen eszik, úgy hogy nagyon könnyen megtörténhetik, hogy az ilyen eozinozó eljárásnak az lesz a következménye, hogy aki ezt a denaturált búzát megveszi, annak állatai megbetegednek, többet tehát nem fog venni és az egész^ denaturált búza a Futurának, illetőleg az állaimnak nyakán marad azért, mert nem lehet elárusítani. Óvatosságot ajánlok tehát ennél a denaturálásnál, a miniszter úr nézéssé meg jól, hogy mivel denaturálnak, hogyan denaturálnak, mert elvégre 3 millió métermázsa búza nagy mennyiség, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, amit már az imént mondottam, hogy Magyarországon sok százezer munkásasszony, munkásgyermek van, aki hétszámra nem tud kenyeret enni azért, mert nincs ibúzája és nincs meg -a lehetősége arra, hogy még ezt a silány búzából készült lisztet is megvásárolhassa. Ami pedig magát a denaturált búza árusításának monopóliumát illeti, az ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Tiltakoznunk kell azért, mert amikor az államnak van a gazdaközönség között eladnivaloja, akkor azt ne bízza egy-két favorizált vállalatra, hanem részesítíSen ebben minden olyan elosztó szervet, amely komoly garanciát nyújt aziránt, hogy ezzel visszaélés nem- történik, gondoskodjék arról, hogy minden komoly szervezet foglalkozhassak is ennek árusításával. EP;V másik dolog, amit ugyancsak a földmívelés támogatásával kapcsolatosan az igen t. miniszter úr figyelmébe kívánok ajánlani, az, hogy nem volna-e célszerű a helyett a sok mindenféle injekció helyett, amelyet a t. kormány a mezőgazdaságba beleolt, egyszerűen törvénnyel kimondani, hogy minden adózó polgár tartozik a mezőgazdaságnak adózni, vagyis a tisztelt nagy- és középbirtokos urak egyáltalán ban semmiféle adót a jövőben nem fognak fizetni, hanem mindenki tartozik nekik adózni. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Azt hiszem, ez az országnak olcsóbb volna, mint a mai eljárás, mert eddig a gyufaadót vezették be és a gyufafogyasztó közönséget elzálogosították ^Krengeréknek s az ezért járó összeget szétosztották a mezőgazdák között. Majd egyéb adókedvezményeket kapott a mezőgazdaság. Alig valamivel kevesebb, mint egy éve behoztuk a holettát, ennek a bolettának kedvéért felemeltük a kávéfogyasztás-vámját, a tea behozatalig vámját, felemeltük a legszegényebb néposztály fűszerének, a fahéjnak behozatali vámját, megdrágítottuk a forgalmi adót, a lisztet, drágább lett a trafik, a posta, mind azon a címen, hogy a bolettával fel kell segíteni a mezőgazdaságot. Ezen a bolettatörvényen talán még a nyomdafesték sem száradt meg, már kitűnt, hogy a boletta hatástalan, a mezőgazdaság még mélyebbre süllyedt, tehát még egy injekció kell. Akkor a kormány egy általános, az egész országra kiterjedő fizetésredukciót hajtott végre iázzál, hogy pótlékolta a kereseti és jövedelemadót s ennek bevételé^ felhasználta a mezőgazdaság felsegítésének céljaira. Ennyivel kisebb lett a földadó, amit a mezőgazdák fizetnek. Ezek után várható lett volna, hogyha már nem tudunk exportálni, ha már az export nemzetközi és egyéb konkurrenciális okoknál fogva lehetetlenné vált, legalább itt bent az országban a keresetében meggyöngült, vásárlásában megnyomorított lakosság valamit tudjon a mezőgazdaságtól vásárolni. Ha azonban mindennek a sok injekciónak effektusát nézzük a gyakorlatban, akkor azt látjuk, hogy Budapest és környékének közönsége hovatovább még a legszükségesebb táplálékot sem tudja magának megszerezni. 1930-ban csak kétharmadát fogyasztotta annak a burgonyamennyiségnek, amelyet egy évvel ezelőtt elfogyasztott, holott 1930-ban olcsóbb volt a burgonya, mint 1929-ben, mégis egyharmaddal kevesebb burgonyát fogyasztott Budapest közönsége. 20%-kai kevesebb húst fogyasztott Budapest közönsége, mert képtelen megfizetni a húst. Mármost hízlalási kölcsönt ad a kormány, olcsó takarmánylisztet, úgynevezett gazdalisztet, olcsó korpát^ a tengeri behozatalánál kedvezményeket, mégis a sertésár a la kosság kereseti viszonyaihoz képest olyan magas, hogy azt a közönség megfizetni képtelen; aminek legszebb bizonyítéka éppen az, hogy 20%-kal csökkent a húsfogyasztás. Csökkent a kenyérfogyasztás is, mégpedig tetemesen, majdnem felére. Egészen megbízható adatokat szereztem be különböző sütőmesterektől, fogyasztási szövetkezetektől és egyéb helyekről, amelyek azt bizonyítják, hogy 1929-cel szemben a kenyérfogyasztás 1930-ban a felére süllyedt le. De csökkent ' a gyümölesfógyasztás is, sőt még az ártatlan és igazán minden háztartásban nélkülözhetetlen vöröshagymafogyasztás is 1930-ban egynegyedével csökkent. Itt valami nincs rendben, ezt én az én egyszerű proletáreszemmel nem tudom megérteni. (Mozgás a jobboldalon.) Nincs kereseti, foglalkozási ág, — a textilgyárakat kivéve, amelyek hatalmas nagy nemzeti ajándékokat kaptak a vámvédelem tekintetében, és talán egy-két vegyészeti gyárat kivéve — nincs olyan termelési ág, amely annyi kedvezményben részesülne, mint a mezőgazdaság. Hiszen mi történik! Amint említeni bátor voltam, a búza denaturálása is a mezőgazdaság érdekében történik. Az állam összevásárolja drága pénzen a búzát, ebből a javát kiszállítja külföldre, a közepes minőséget az országban adja el a malmoknak és kiőrölteti lisztnek, a silányabbját pedig denaturálja és olcsó pénzen adja a gazdaközönségnek; mindezt valamennyiünk nénzéből teszi, tehát ezzel segíti a mezőgazdaságot. Felsegítette, mint mondottam, a gyufaadóval és egyéb injekcióval is, mégis a mezőgazdaság ma sem tud alkalmazkodni a lakosság vásárlóképességéhez, sokkalta jobban gyengült meg különösen Budapesten és környékén a lakosság vásárlóképessége, mint az árak estek és a közterhek hihetetlen magassága következtében a közönség vásárlóképessége teljesen elgyengült. T. Ház! En tehát mindebből azt akarom kihozni, hogy kár minden erőlködésért, t, miniszter úr, kár a mezőgazdaságba még több injekciót ^beleönteni, ameddig . a közterheket nem fogják enyhíteni, ameddiP!' a közterhek nem lesznek lényegesen kisebbek, mint a békében, addig a mezőgazdaságnak adott minden injekció hiábavaló s csak még mélyebb süllye-