Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-507

356 Äz országgyűlés képviselőházának helyett a keresetet úgy megadóztatni, amint a háború után ezt a kényszerhelyzet magával hozta a forgalmiadó alakjában, amelyet remé­lem, mindenütt csak ideiglenesnek tekintenek, amely ugyanis nem a jövedelmet, nem a kere­setet, nem a tiszta hozadékot sújtja. Ez igaz­ságtalanságokra vezet. Az ember hallja és látja, hogy a kisexiszten­ciáknak mennyire fáj a fejük azért, hogy az adóvégrehajtásjiak ez ; a drágasága sújtja őket. Az adók behajtásánál kérek könnyítése­ket. Az adókiszabásnál igazságosságot és szi­gorúságot kérek, az adóbehajtásnál elleniben azt kérem, <hogy a késedelem miatt ne okoz­tassék nagyobb kár, mint más késedelmes adós kárára. Abban a pillanatban, amikor például a pénzügyi kormány bekebelezteti valakinek az ingatlanára hátralékos adóját, megvan a biztosíték, a részletfizetési kedvezménynél már kamatteher hárul rá, ha pedig még a végre­hajtás és árverés kiírása is sorra kerül, olyan horribilis kamatokat kell fizetnie, hogy nem jut a tőketörlesztésre is. Maga a^ behajtási il­leték is túlmagas. Aki adóhátralékban van és akit végre kell hajtani, — higyje meg a mélyen t. pénzügyminiszter úr — ez nem azért törté­nik, mintha nem akarna fizetni, hanem mert nem tud fizetni. Ebben a fizetésképtelenségi állapotban, amely ma csak úgy jellemezhető, hogy itt a legtöbb ember vagy nyíltan, vagy titokban fizetési zavarokkal küzd, én azt gon­dolnám, hogy ezek a zavarok elmúlnának és az állam nagyot lendítene és segítene a közhitel szempontjából és a kereseti lehetőségek szem­pontjából, ha elmenne a legvégső határig és kíméletességig a polgáraival szemben. Éppen ezért nekem az volna az igénytelen nézetem, hogy egy új, egységesebb adórend­szer kidolgozása, az igazi jövedelem megfo­gása és az eltitkolt jövedelmek bírságos és drákói szigorral való felkutatása volna egyik módja és lehetősége annak, hogy javítsunk a helyzeten. Mindjárt meg is mondom, hogy én úgy látom, hogy bizonyos nagy kartellírozott vállalatoknál igen sok olyan könyvelési tétel szerepel, amelyek miatt nem lehet megfogni az igazi jövedelmet. Bizonyos szindikátusi jöve­delmeket sohasem lehet elérni, pedig ezek — higyje meg a mélyen t. pénzügyminiszter úr — nagy kontingensét teszik annak a tételnek, amelyből táplálkozni lehetne. Nem a tömegek és a kisexisztenciák iránt való szigorú adóbe­hajtási rendelkezések azok, amelyekkel ezt a célt szolgálhatjuk, hanem a nagy jövedelmek, az eltitkolt nagy jövedelmek felkutatása.^ T. Képviselőház! Még arra vagyok bátor rámutatni, hogy a kisipari hitel szempontjá­ból a kamatláb kérdését méltóztassék meggon­dolás tárgyává tenni. Kétségkívül igaz, hogy itt Magyarországon a kamatláb tekintetében az európai és amerikai nagybankok állás­pontja irányadó. Elismerem azt, hogy ha az Angol Bank a rátát felemeli vagy leszállítja, ezt érzi az egész kontinens. A belső hitelkrízis ^ elhárítása szem­pontjából azonban a Pénzintézeti Központnak van azért módja arra, hogy a kisebb pénzinté­zetek ügykezelése, pénzügyi ellátása, tőkeellá­tása tekintetében kiegyenlítő hatású tevékeny­séget közvetítsen a Tébe.-ibankoknál Magyar­országon. Ha a visszleszámitolási hitel ellátá­sában a közép- és kisbankok, a vidéki hitéig el­látására szolgáló bankok könnyebbségekhez jut­nának, ha a kisebb emberek leszámítolt váltói visszleszámítolás alakjában könnyebben volná­nak továbbíthatók és ha a hitelkeretek beosz­tása tekintetében méltányosabb helyzetet te­507. ülése 1931 május 20-an, szerdán. remtenének, akkor nem volna álom és_ nem volna elképzelhetetlen valami, hogy akár egy vidéki kereskedő vagy iparos, vagy akár egy budapesti bejegyzett kisebb cég ne fordulhas­son a maga ihitelellátásának fedezésére olyan bankhoz, mint a Kereskedelmi Bank, vagy a Hitelbank. Ma — higyje el a mélyen t. minisz­ter úr — egy váciutcai kereskedő, vagy egy Vilmos császár-úti kereskedő nem is mer arról álmodni, hogy Magyarország konszolidált bankjaihoz forduljon, akár nyilt visszleszámi­tolási hitelért, akár követeléseinek leszámíto­lásáért. Mindenkinek bonitását megrendültnek tartják ebben a vonatkozásban. Pedig tessék nekem elhinni, még mindig szomorú viszo­nyaink közepette is a magyar kereskedő és ipa­ros szorgalma, találékonysága, az üzletvitel szolidaritása rejt magában annyi erőt és ener­giát, hogy érdemes volna felemeléséhez és tá­mogatásához fordulni. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Befejezem. Mivel ezek a szem­pontok vezetnek, amelyeket itt felemlítettem, azzal a nagy szemponttal együtt, amelyet egy percig sem akarok szem elől téveszteni és se­gíteni akarok abban mindenkinek, — (mind­nyájunknak kötelessége ez, — hogy Magyar­ország hitelképessége sziklaszilárdan álljon a világ pénzügyi vonatkozásai előtt, hogy mi­előbb lássák meg, hogy szükséges Magyar­országnak kölcsön juttatása, mert szolidari­tásunk, munkaképességünk, ennek a pénzügyi költségvetésnek kiegyensúlyozott volta miatt is megérdemeljük, hogy Európa pénzügyi kon­szolidálása érdekében a kölcsönt mielőbb meg­kapjuk, azért nem zárkózhatom el az elől, hogy ezeket a szempontokat a miniszter úr fi­gyelmébe ajánljam, de addig is, amig ezek a szempontok érvényesülhetnek, sajnálatomra a címet nem tudom elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Már az általános vita alkalmával bátor voltam rá­mutatni a búzadenaturálás pénzügyi vonatko­zásaira. Akkor a t. pénzügyminiszter úr rész­ben tagadásba vette, hogy tervbe volna véve bizonyos mennyiségű búza denaturálása, más­részt kijelentette, hogy a búzát ugyan nem fogják denaturálni, .hanem felőrlik, kivonják belőle a fehér lisztet, a többit pedig a gazda­közönségnek fogják takarmányozás céljára rendelkezésre bocsátani. Hozzátette még a mi­niszter úr, hogy már csak azért sincs tervbe véve a búza denaturálása, mert ameddig Magyarországon van még olyan ember, aki nem eszik kenyeret, addig a kormány nem ta­lálja indokoltnak a búza denaturálását. Már akkor rámutattam és a miniszter úr figyel­mébe ajánlottam, hogy az Alföldön ma is százezrével • élnek férfiak, nők és gyermekek, akik hétszámra nem esznek kenyeret, mert nincs kenyerük, közmunkák nincsenek, a mező­gazdaságban elhelyezést nem találnak, ha talál­nak, olyan munkabéreket karmák, amelyekből még száraz kenyérre sem telik. Ebből a szem­pontból sem tartottam indokoltnak és szüksé­gesnek a búza denaturálását. Mint mondom, a miniszter úr ki is jelentette, hogy egyelőre nincs tervbe véve a búza denaturálása. Mon­dotta ezt a miniszter t úr olyan időpontban, amikor már a vegykísérleti állomáson kísér­leteztek a búza denaturálásával. Mindenféle vegyiszerekkel próbálták ^ a búzát úgy denatu­rálni, hogy emberi táplálkozásra alkalmatlan, állati takarmányozásra azonban még megfelelő legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom