Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

328 Az országgyűlés képviselőházának mértékben. Abban az időben voltak befejezve a feltöltési (munkálatok, amelyeket nem kellő nívóig nyerskaviccsal töltötték fel a Margitszigetet, holott világos volt, hogy ez a feltöltés arra szolgál, hogy ott ültetvények keletkezzenek, amelyek ebben a nyerskavics rétegben meg nem élhetnek. Ebből, amit a régebbi műszaki előrelátással úgy fejeztek be, hogy a végzetes tévedésből állott elő egy igen súlyos feladat, ezeknek a feltöltött részeknek nemcsak humussal való ellátása, de a humus elhelyezésének céljaira a felső kavicsréteg eltávolítása is. Ez sajnos igen költséges munka volt, azonban okvetlenül teljesíteni kellett, mert hiszen méltóztatik emlékezni azokra a kavicshegyekre, amelyek éveikig ott állottak a sziget újból feltöltött nyugati részén. Ilyen állapotban a .szigetet akkor, amikor az közhatóság kezére került, meghagyni nem lehetett. Azonkívül pedig méltóztatik megfigyelni, hogy a Szent Margitsziget középen egy új nagy virágkert létesült, amelyre a közvélemény, — amely nem szokott a régi állapotra gondolni, rendesen azt szokta mondani,^ hogy ott kivágtak ezer meg ezer fát. Ezen a rétszerűen kiképezett területen nem fák voltak azelőtt, hanem a kertészeti telep, a maga melegházaival, melegágyaival, faiskoláival. A legdísztelenebb része volt a szigetnek, egyenesen kettévágta a gyönyörű Margitszigetet, úgyhogy én a magam részéről örömmel vállalom a felelősséget azért, hogy ennek a nem is higiénikus, és nem is szép résznek átalakításával foglalkoztunk. De ez pénzbe került, mert hiszen egy ekkora parkhoz a nagy kertészet fenntartására szükség van. Ezt tehát átvittük az óbudai szigetre. Nagy költséggel felépítettük az új kertészetet és természetesen parkíroztuk a régi kertészet helyét. Végül, méltóztatnak tudni, építettünk utat, amelynek építése — nem egészen úgy, mint a képviselő úr mondta — nemcsak a sziget 'közepéig terjed, hanem a felsőszigetig. (Peyer Károly: A kövezés igen, a Floridáig!) A három kilométerből több mint két kilométer van kiépítve. A hátralévő rész, a felsőszigeti hurok jelenleg is olyan állapotban van, hogy átépítése nem sürgős. A magam részéről nem látom át, hogy a mai pénzügyi viszonyok 'között olyan befektetéseket miért eszközöljünk, amelyek jövedelmet nem hoznak és gillanatnyilag feleslegeseknek mutatkoznak. . [gypár esztendő múlva, amikor a jelenleg még jó állapotban lévő úttest előreláthatólag hasznavehetetlennné válik, ki kell építeni ezt a hátralévő szakaszt is. Tehát összefoglalóan: elment ez a kölcsön majdnem 'kétharmadrészben a tranzakcióra, másik részéből pedig befektetéseket kellett esz* közölni, amelyek sajnos még nem jövedelmeznek, sőt közvetlenül jövedelmet nem is hozhatnak. Az volt ,a Közmunkatanácsnak és a részvénytársaságnak programmja, hogy ezek után jönnek majd a jövedelmező befektetések, nevezetesen egy nagyobb szabású strandfürdő létesítése és a szállodának modernizálása és átalakítása. Csakhogy közben a pénzügyi helyzet úgy változott, hogy a kalkulusok azt mutatják, mikép a mai kamatozási' viszonyok mellett ezeket az objektumokat megépíteni nem lehet. Elvégre könnyelműség lenne, hogyha aMcor, amikor, amint azt képviselőtársam igen helyesen mondotta, úgysem, jövedelmez a Margitsziget, — még további hatalmas befektetésekbe menjünk bele, esetleg külföldi tőkével, bár biztos, hogy a jövedelem a mai kamatozási viszonyok mellett nem fedezheti az amortizációt. Varjuk azt az időt, amikor a 'kamatviszonyok W6. ülése 1931 május 19-én, kedden. úgy fognak átalakulni, hogy képesek leszünk olyan kölcsönt felvenni, amelynek fedezetére az előre látható jövedelem, amely kétségtelenül be fog következni, elegendő lesz. Befektettünk egyelőre a szigetbe jövedelmet nem jelentő beruházásokat, de ha méltóztatnak tekintetbe venni, hogy ezzel a Szent Margitsziget parkterülete egyharmad résszel szoporodott, a kertészet helyét is beleszámítva, ha méltóztatik gondolni arra, hogy tízezer és tízezer fát ültettünk és majdnem százezer új bokrot ültettünk ki, talán még sem volt hiábavaló ez a befektetés. Várni kell, amíg ez a kiültetett növényzet megnő, hiszen én mást, mint csemetét nem ültethetek ki, de lassan-lassan kibontakozik már az a kép, amely a szemünk előtt lebegett, amikor ezeket az ültetéseket végeztük. Es nemcsak szigorú kritikus magyar embernek, de nagyon sok külföldinek^ a szájából hallottunk dicséretet az új parkírozásokat illetőleg. Meg vagyok győződve róla, hogy a képviselő úr maga is, akiről tudom, hogy természetbarát, bizonyos szeretettel és gyönyörrel jár ezeken az újonnan parkírozott területeken, és meg fogja bocsátani, hogy a rendelkezésünkre álló pénzt erre a célra fordítottuk. (Peyer Károly: En ezt nem is kifogásolom, csak az ingyen tenniszpályát, meg a pólópályát nehezményezem.) Az igen t. képviselő úr természetes, hogy tájékozva van ezekről a dolgokról, mert hiszen a Közmunkatanács tagja. Természetes, hogy tájékozva van arról is, hogy főképpen az elmúlt évek mérlegei nem voltak nagyon kedvezőek. Nem egészen jó helyen méltóztatik azonban^ keresni ennek okát, hiszen csak mint mellékes dolgot említette a képviselő úr, hogy — mint mondani tetszett — bizonyos intézmények támogatásban részesültek, amelyeknél ez indokolatlan volt. Mindkét intézmény, amelyet említeni tetszett, valóban elhelyezést kapott, de támogatásban nem részesül. Az egyik, a Lipótvárosi Társaskör, tenniszpályákat épített és azokért bért fizet, a másik a pólóklub, amely szintén bért fizet. (Peyer Károly: De mennyit? Nevetséges összeget!) Pillanatnyilag nem tudom pontosan megmondani, 4000 pengő alapdíjat, amelyhez a bevételek percentjei járulnak. (Peyer Károly: Nevetséges kis összeget.) Ezzel szemben azonban nevetségesen csekély a befektetés is, mert amiről szó van, mindössze egy néhány holdnyi földnek fűmaggal yaló bevetése volt. Es itt megjegyzem s méltóztassék erre nemcsak a képviselő úrnak, de az állandóan máskép tájékoztatott közönségnek is figyelemmel lenni, hogy a pólóklub nem akkor létesült és vétetett fel a rendezési tervbe, amikor már a Margitsziget részvénytársaság közkézen volt, hanem a régi részvénytársaságnak egy nevezetes vezetője, kiváló műszaki és gazdasági szakember vétette föl a Margitsziget fejlesztésének programmjába és csinálta is is meg, úgy hogy reánk csak a befejezési munkák maradtak; ha tehát egy, a gazdasági életben élő valaki helyesnek találta azt, hogy a Margitszigeten — nem is olyan nagy költséggel, mint ahogyan hírlik — létesítsen egy ilyen, a sziget világszerte ismert szépségét csak^ emelő pólópályát, akkor igazán nem a hatóság az, amely hivatva lenne ennek az, igaz, nem nagy jövedelemmel járó, de közvetve a szigetre nézve mégis feltétlenül hasznos és a sziget szépségét fokozó pályának a megszüntetésére. Ha ez a gyakorlati ember ezt odaépítette, mindenesetre furcsa volna, ha az, amit egy magángazdasági vállalat helyesnek talál éppen akkor, amikor az közkézre kerül, töröltetnék, eltekintve, attól,