Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

32Ô Az országgyűlés képviselőházának kedni nem tudnak? Ez egyike kétségkívül a legnehezebben megoldható problémáknak. Ezzel kapcsolatban vagyok bátor megpendíteni azt a gondolatot, hogy nem^ lehetne-e a racionalizálási kormánybiztos hatáskörét arra is kiterjeszteni, hogy bizonyos irányító és tanácsadó működést fejtene ki a szellemi pályákon elhelyezkedni óhajtók javára? (Helyeslés jobbfelől.) Ezt úgy értem, hogy a racionalizálási kormánybiztos, aki éppen a reábízott feladat folytán leginkább lesz abban a helyzetben, hogy az adminisztráció különböző ágazataiban a jövőben szükségessé váló munkaalkalmakat és elhelyezkedési lehetőségeket megfigyelje és megállapítsa, a szellemi munkapiacnak alakulásáról a nagy nyilvánosságot időnként tájékoztatná. (Élénk helyeslés jobbfelől.) és ezzel közrehatna abban, hogy a fiatalság olyan pályákra neveltessék és készíttessék elő, ahol az elhelyezkedésre nézve még ma is megvan a lehetőség. Az egyes embertől, a szülőtől igazán nem lehet kívánni, hogy tudomással bírjon arról, mennyi jogász, orvos, mérnök stb. lesz előreláthatólag elhelyezhető és innen van az, hogy míg egyes kategóriáknál túlprodukciót észlelhetünk, addig másutt esetleg még a mai viszonyok között is szellemi munkáskéz hiányáról lehet beszélnünk. Az ipari és a mezőgazdasági exportintézeteknek nagyon jól bevált működése e lebeg itt szemeim előtt, amelyeknek rendeltetése, mint tudjuk, a világpiac szükségleteinek figyelése, a piacok felkutatása és a nyert adatok alapján a hazai mezőgazdaság és ipar termelésének irányítása. Mintegy ilyen, ehhez hasonló feladatot vélnék itt a racionalizálási kormánybiztos úr hatáskörébe a továbbiakra beilleszteni. A normálstátusra való fokozatos, a kihalási rendszer útján való áttérést azért is. nagyon bölcs intézkedésnek tartom, mert igénytelen nézetem szerint ezzel megvan adva a lehetősége annak, hogy a tisztviselői kar a racionalizálási munkából a maga részét kivegye. Azzal ugyanis tisztában kell lennünk, hogy a racionalizálási lehetőségeket legjobban az a tisztviselő ismeri, aki egy ügykörbe alaposan beledolgozta magát. Az tudja a legjobban megmondani, hogy hol vannak bizonyos felesleges copfok, melyek azok az ügyek és ügykörök, amelyek az elintézés jóságának sérelme nélkül, sőt annak érdekében, kiadhatók alsófokú hatóságoknak. Amíg azonban a tisztviselőnek attól kell tartania, hogy minden egyszerűsítési rendszabálynak vagy ügykördecentralizálásnak előhozásával és proponálásával saját magának B.-listára való helyezését készíti elő, addig nem lehet csodálni, hogy az a tisztviselő a racionalizálás keresése helyett inkább saját ügykörének megduzzasztását, a felesleges aktagyártást fogj a ^ erőnekerejével szorgalmazni, hogy ezzel saját nélkülözhetetlenségét bebizonyítani tudja. Legyen szabad végül nyomatékosan rámutatnom arra, hogy a legnagyobb körültekintést kellene ezentúl gyakorolni a közigazgatással szemben támasztott újabb feladatok elbírálásánál. Értem ezalatt, hogy minden újabb törvélnyftiozási vagy rendeleti intézkedésnél a jövőben szigorúan el kellene bírálni, hogy a tervbevett feladat végrehajtásának nemcsak pénzügyi, tehát költségszaporítási, hanem munkanövelési szempontból van-e kihatása, mert hiába racionalizálunk, ha ugyanakkar új feladatköröket teremtünk és hárítunk a közigazgatásra, amely eljárás

/ sokszor nemcsak a meglévő létszámok szaporítására vezet, hanem bizony még új hivatalok felállítását is maga után vonja. En úgy 06. ülése 1931 május 19-én, kedden. képzelem ezt megoldhatónak, hogy a jövőben benyújtandó törvényjavaslatok indokolásában arra is ki kellene terjeszkedni, hogy a megvalósítani szándékolt feladat a meglévő hitelkeretek és a meglévő tisztviselői létszámok mellett megvalósítható-e, vagy pedig új pénzügyi fedezetről és új munkaerőről kell-e majd ennek a feladatnak megvalósítása érdekében gondoskodni. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor a racionalizálással kapcsolatban szerény észrevételeimet előadni. Az ország közvéleménye feszült várakozással tekint a kormány által megindított racionalizálás elé, a racionalizálástól nem a meglévő intézményeknek, iskoláknak, kórházaknak stb. megszüntetését kívánva, hanem az adminisztráció egyszerűsítését, csökkentését, tökéletesítését, gyorsítását, a felesleges hatáskörök leépítését. A racionalizálási kormánybiztosság oly időszerű megszervezése és a kormánybiztos személyének kitűnő megválasztása ennek a célnak megvalósítása érdekében történt. Egy okkal több, hogy a mélyen t, miniszterelnök úr iránt a legteljesebb bizalommal és nagyrabecsüléssel viseltessünk. A miniszterelnöki tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! En örömmel láttam, hogy az előttem szólott t. képviselőtársamat az elnök úr egész felszólalása alatt nem zavarta felszólalásában, pedig ha feszült figyelemmel hallgattuk végig a beszédet, akkor megállapíthatjuk, hogy szorosan véve ő is olyan dolgokról emlékezett meg, szerintem is nagyon helyesen, amelyek nem tartoznak szorosan a miniszterelnöki tárca körébe. (Jánossy Gábor: Hogyne tartoznának bele, benne vannak a költségvetésben!) Ezt helyeslem én is. T. képviselőtársam az ipari és mezőgazdasági exportintézet működéséről beszélt, azután a racionalizálásról, és egyéb olyan problémát vetett fel nagyon helyesen, amelyek nem tartoznak ugyan szorosan a miniszterelnöki tárca körébe, amelyek azonban a miniszterelnöki tárcánál is megvitathatok,, (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem ismeri a költségvetést!) Hogy ismerem-e, vagy nem, az el fog diőlni a bírálatnál, azonban voltam olyan óvatos, hogy elejét vegyem a további vitának, amely a felszólalt képviselőtársaim és az elnök úr állásifoglalása között votlt, nevezetesen abban a kérdésben, hogy a választójog problémájáról lehet-e a miniszterelnöki tárca körében beszélni, igen-e, vagy mem, és felhozattam azt a törvényjavaslatot, amelyét a. Ház elé terjesztettek még 1925-ben s ezt a törvényjavaslatot s ennek miniszteri indokolását az igen t. elnök xír rendelkezésére bocsátom, mert ebiből az indokolásiból kitetszik, hogy a törvényjavaslatot Bakovszky Iván m. kir, belügyminiszter és gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnök jegyezték ellen. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy igenis a törvényjavaslat benyújtásakor szükségesnek találta a miniszterelnök, hogy a törvényjavaslatot aláírja, jegyezze, aminek természetszerű folyománya, hogy en^ nek a kérdésnek megvitatásáról igenis beszélni leihet akkor, amikor a miniszterelnök tárcájának költségvetéséről vau szó. Ezt tisztelettel átnyújtom a Ház t. elnökének, hogy okuljon a jövőre vonatkozólag, s egyes képviselőtársainkat felszólalásaikban ne