Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

* Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 25 előtti, mit vásárolt tőlünk Olaszország- búzában? És méltóztassék megnézni, hogy ugyanakkor mit vásárolt Oroszországtól búzában; a'kkor látjuk azt a nagy ellentétet, amely gazdasági téren fennáll. Ez az egész szövetkezés természetellenes; olyan érdekeket próbálunk összeegyeztetni, amely érdekek nem egyeztethetők össze. Lehet, hogy Olaszországnak politikailag érdeke, hogy a kisentente közepén legyen itt egy mag, amellyel ő állandóan izgatni tudja azt a területet, amelyen operálni szeretne. Most csak kérdés, hogy érdeke-e Magyarországnak, hogy ilyen szerepre vállalkozzék, amikor ennek ellenértéke nem más, mint itt-ott egyikmásik külpolitikai tárgyalás alkalmával valami baráti támogatás, baráti kézszorítás, egy kis előzékenység, amelyet megtesz más is, amit megkaphattuk volna másoktól is. a nélkül, hogy ezért olyan rettenetes nagy árat kellett volna fizetnünk, mint amilyen árat itt ma fizetünk. Igenis, a dunai népek egymásra vannak utalva és a dunai népeknek keresniök kell egymással a szorosabb gazdasági érintkezést. Nem von le ez semmit sem abból, amit én is, önök is, és valamennyien mondunk, hogy ml ezt a békeszerződést igazságtalannak tartjuk. En büszke vagyok arra. hogy a mi nemzetközi fórumaink ezt az álláspontot hivatalosan tették magukévá, magukévá tettek mindazok a nemzetek, amelyek a szocialista internaeionáleba tartoznak, amelyek ezeket a békeszerződéseket igazságtalanságnak tekintik. Újból hangsúlyozom, hogy a revízió tekintetében nem is nekünk kell előhaladnunk, hanem csak hátul kell támogatnunk, mert hiszen Németországot és más államokat e tekintetben súlyosabb sérelmek érték. (Élénk ellenmondások a jobboldalon és a közéven.) Gazdaságilag súlyosabb sérelmek érték, méltóztassanak megnézni, hogy Németország a békeszerződések révén vas- és széntermelésének hány százalékát vesztette el. (Söpkéz Sándor: De maradt még elég!) Lehet azt mondani, hogy területileg nem érte olyan súlyos veszteség Németországot, de gazdaságilag sokkal súlyosabb veszteség érte. (Barthos Andor: Népességileg sem érte akkora veszteség, mint minket! — Petrovácz Gyula: Három millió németet nem kapcsoltak el!) A német nehézipar elvesztette — hogy úgy mondjam — a maga Hinterlandját, . szén- és vastermelő területeit, amelyek pótlására nagyon nehezen fog a megmaradt területen valamit találni. De ne arról vitatkozzunk, hogy kit ért nagyobb sérelem. Minden nemzet érzi a maga nagy sérelmeit. Azt hiszem, abban igazán egyetérthetünk, hogy egy nagy hatalmas nemzet, amelynek van demokratikus állami berendezkedése, amelynek a kormánya kifelé hivatkozhatik teljes egészében a mögötte álló nemzetre, sokkal erőteljesebben tud fellépni, mint egy olyan kisebb ország, amely nem bír ezek kel a kellékekkel s amelynek a külföldön állandóan azzal kell hadat viselnie, hogy azt mondják reá: Magyarország reakciós, feudális ország. (Malasits Géza: Igazuk is van! Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Azt mondják, nem áll azoknak a népeknek érdekében, amely népeknek Htkös választójoguk van, hogy azokat a területeket, _ ahol most megvan a titkos választójog, csatolják vissza oda, ahol a titkos választójog nincs meg. Én hallottam Genfben és más nemzetközi fórumókon is ezeket a vitákat és nem a -magyar boulevard-1 apókból szereztem értesüléseimet, hogy ellenfeleink mivel KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXXVI érvelnek velünk szemben. Látom azt, hogy milyen gyengén lehet ezekkel szemben védekezni. Látom azt, hogy ahányszor odaállanak a mi diákjaink és próbálnak a különböző egyetemi körökben akár Genfben, akár Párizsban, akár Brüsszelben, akár Berlinben szembeszállani a román, jugoszláv és főleg a cseh diákokkal, akik hazulról igen jól vannak felszerelve anyaggal, ahányszor ezt a kérdést felvetik, a mi fiaink ott megakadnak, mert ez az a kérdés, amelyre nincs felelet az ABC-ben, ez az, amire nem tudnak felelni, hogy miért kéli ezt így csinálni. Alacsonyabbrendű nép-e a magyar, mint a román, tót, cseh vagy szerb?« Kultúrája alacsonyabb fokon áll-e, népe kevésbé megbízható-e talán állami, vagy más szempontból?. Miért kell ezt a népet ilyen elnyomatásban tartani és ennek az elnyomatásnak révén megadni a lehetőséget, hogy a külpolitikában állandóan az arcunkba vágják ezt és azt mondják: Magyarország feudális, reakciós ország, nem áll érdekében senkinek, hogy olyan népet, amely az ő állításuk szerint szabadabb, amely titkos választójog alapján választ, oda visszacsatoljanak. (Barthos Andor: ök botozzák a magyar testvéreinket! Mi senkit sem botozunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Akárhogyan vitatják, az mégis csak furcsa íiuiog és arra senki sem tud feleletet adni, hogy Komáromban a Duna egyik oldalán nyíltan kell szavaznia a magyarnak, Komáromban a Duna túlsó oldalán pedig titkosan szavaznak. Erre tessék feleletet adni. (Kabók Lajos: Ezt nem lehet letagadni!) Ez tény, amelyre lehet itt a magyar Képviselőházban megpróbálni feleletet adni, ha azonban az urakat odaállítanánk a nemzetközi fórumok elé, látnák, milyen nehéz helyzetbe kerülnek, amikor ilyen kérdésekre kell felei etet adni, (Simon András: És mi vau a jugoszláv diktatúrával? — Zaj.) ahol igazságot kell mondani, ahol nem lehet ferdíteni, nem lehet csürni-csavarni, nem lehet a dolgokat >igy beállítani, ahogyan az nekem tetszik és nem lehet hatalmi szóval, önző módon megoldani bizonyos problémákat. (Simon András: Mi A^an a dédelgetett jugoszláv diktatúrával? —Farkas István: Menjen oda, ha dédelgetik! Maga támasza a diktatúrának!) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék megengedni, hogy a szónok beszélhessen. (Farkas István: Itt féídiktatura van! — Zaj.) Peyer Károly: Diktatúráról azután ne beszéljünk, mert akasztott ember házában kötélről beszélni sohasem jó. (Zaj a jobboldalon. — Simon András: Nem tudom, hol akasztottak!) A diktatúráknak vannak különböző fajtái. Van diktatúra Oroszországban, van diktatúra Olaszországban, van diktatúra Jugoszláviában (Felkiáltások jobbfelöl: Több nincs!) és van diktatúra Magyarországon. Csak a forma más, a lényeg azonban mindig ugyanaz: mindenkor egy centrális hatalom kezében összpontosul a teljes hatalom a népek szabad akaratának elnyomásával. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát Magyarország helyes külpolitikát akar követni, akkor elsősorban azokkal a gazdasági területekkel kell szorosabb nexust keresnie, amelyek azelőtt is vele szorosabb nexusban voltak. Ez nem lemondás. Nem jelent ez semmi esetre sem lemondást arról a jogról, hogy nekünk igenis, jog.unk van a békeszerződés revizióját kérni. Ne használtassuk fel magunkat eszközül senki részére, hanem keressünk olyan államokkal kapcsolatot, — amint már megmondottuk, igyekezzünk Franciaországgal barátságosabb viszonyba kerülni — amelyekre áll az, hogy gazdasági és politikai befolyásuk Magyar-