Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 5\ sara. Nem titok az sem, hogy a főváros min­den hónapban egyes üzemektől kért kölcsönt, vagy a Beszkárt-tól vagy más üzemektől, hogy a tisztviselői illetményeket folyósítani tudja. (Propper Sándor: Ide juttatták Wolf fék, a Wolff-féle diktatúra! - Zaj.) Annak a beígért nagy kölesönnek, amely annakidején olyan megnvugtatásul kívánt szol­gálni főképpen kereskedői és iparoskörökben, ennek a kölcsönnek nyoma sincs és azt hiszem, hogy mindaddig, amíg Magyarországon a mai politikai rendszer van, és »amíg Magyarországon a mai gazdálkodás folyik, nincs külföldi tőkés, aki ideadná a pénzét, mikor nem tudja, hogy annak a. pénznek kamatfizetése miképpen van garantálva. (Nagy zaj és ellenmondások a jobb­oldalon és a középen. — Jánossy Gábor: Ugyan kérem, hogy lehet ilyet mondani magyar em­bernek! — Ëri Márton: Nem -magyar ő! A ma­gyar parlamentben ilyet mondania! Gyönyörű magyar! — Fáy István: Még a barátai is el­csendesedtek! — Nagy zaj.) Nem érdekel az urak véleménye, tessék tudomásul venni, hi­szen tudom, hogy önök milyen szempontból bí­rálják ezt el. (Nagy zaj. — Eri Márton: Akkor az önöké sem érdekel minket! — Györki Imre: Menjen ki, ha nem érdekli! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Minket nem feszélyez a mandátumfájdalom! — Nagy zaj a jobboldalon. — Ëri Márton: Min­ket sem! Nem öntől fiügg és 1 nem ön mondja • még, hogy képviselő leszek-e megint! Ha nem leszek, nem leszek, de akkor is magyar mara­dok, ezt vegye tudomásul! — Györki Imre: Ha tőlem függne, r akkor nekem hízelegne!) Kép­"viselő urak, szíveskedjenek nyugalmukat meg­őrizni és csendben maradni. Peyer Károly: Egy állam, amely bevételei­,nek több mint 50%-át improduktív, személyi ki­adásokra fordítja, amely állam gazdálkodásáról a Kereskedelmi és Iparkamara jelentésében azt állapítják meg, hogy az úgynevezett beruhá­zásokra szánt^ összegnek 40%-át improduktív célokra fordítják, egy ilyen ország nem kaphat kölcsönt, vagy ha kap, akkor borzasztóan sú­lyos feltételek mellett kaphat csak kölcsönt. .(Nagy zaj jobbfélől. — Gr. Bethlen István mi­niszterelnök: Szerencse, hogy nem önök- adják a kölcsönt, mert önök saját hazájuknak sem .adnának! —Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. _— Jánossy Gábor: Ez igaz! — Éri Márton: JTgy van! Szégyen és gyalázat így beszélni a magyar parlamentben!) Ennek a hazának ad­nánk pénzt, de ennek a kormányrendszernek nem adnánk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon! — Fáy István: Beszéljen inkább a "szakszervezetekről! — Propper Sándor: Ahhoz maga nem ért, fiatalember! — Fáy István: Nem is akarok érteni! — Propper Sándor: Akkor ne szóljon hozzá! — Elnök csenget. — Fay István: Migrayt kérdezze meg, az már beszélt m aguk­ról és Migray értett hozzá!) Külföldön megné­zik azt, hogyha egy ország kölcsönt kér, azt a .kölcsönt .mire szándékozik fordítani. Azért köl­csönkérni, hogy a csődbejutott városi adminisz­trációt tovább lehessen folytatni, (Jánossy Gá­bor: Nem jutott csődbe!) hogy a csődbejutott városi gazdálkodást és az állami bürokráciát tovább lehessen kifejleszteni, nincs a világon egyetlen kapitalista csoport sem, amely erre a •célra hajlandó volna összeget folyósítani. (Já­nossy Gábor: Beszélt velük*? — Fáy István: Ügy látszik, Benestől szerezte az információit!) Hol van. az az összeg, amely beruházások cél­jaira fordítandó, annakidején olyan nagy ; ülése 1931 május 19-én, kedden. 311 görögtűzzel harangoztak be a Talbot-centrálé­val kapcsolatosan, ahol nekünk ugyancsak sú­lyos feltételek mellett árut kellett átvennünk és áruban szállítják ennek a kölcsönnek egy részét olyan áron, amelyről szakemberek jól megálla­pították, hogy azokat Magyarországon... Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék a miniszterelnökségi tárca keretében ma­radni. (Propper Sándor: Ahhoz tartozik!) Nem találom, (Propper Sándor: A beruházások kér­dése? Elég, ha ő úgy találja! — Györki Imre: A miniszterelnök úr felelős mindenért! — Rothenstein Mór: Az is centrale! — Derültség. — Propper Sándor: Nem reszortember, ha­nem generális. — Györki Imre: Ezredes! — Propper Sándor: Civilben generális, a katona­ságnál ezredes! — Zaj. — Jánossy Gábor: Gyö­nyörű színvonal ez!) Képviselő urak kérem, maradjanak csendben. Peyer Károly: ... mondom, jól megállapí­tották a szakemberek, hogy azokat a gépeket magyar munkásokkal, magyar mérnökökkel, magyar gyárakban különben, jobban, 30%-kal olcsóbban lehetett volna Magyarországon elké­szíteni. Méltóztassék errevonatkozólag a fő­város műszaki embereinek a véleményét elő­venni, ahol ezek a tények minden kétséget ki­záróan meg vannak állapítva. Hol van azon­ban ennek az összegnek a fenmaradt része? Ezt az összeget ott tartják ma a Nemzeti Bankban és kamatoztatják és ha valaki^ meg­nézi ennek a dunántúli elektromos centrálénak a mérlegét, akkor meg kell lepődnie azon, hogy milyen óriási nagy összeg van a mérlegben mint kamatjövedelem feltüntetve. Hát ezek az összegek abból származnak, ez a kamatjövede­lem abból keletkezett, hogy az az összeg, ame­lyet beruházásokra^ kellett volna fordítani, amire azt mondották, hogy ez ennyi és ennyi munkaalkalmat fog jelenteni Magyarországon, most a Nemzeti Bankban kamatoznak. Mind­össze egy elektromos centrálét építettek a Du­nántúlon, annak az áramát rákényszerítették nem a beharangozott reklámáron, hanem jóval drágábban a fővárosra, a többi beruházások, a vasutak elektrifikálása és egyéb dolgok pe­dig, egyelőre a Holdban vannak. Ugyancsak kérdeznem kell, — a lapokban jelentek ímeg errevonatkozólag hírek — hogy valami 87 mil­liós Összeg van, (Gr. Bethlen István miniszter­elnök: Talán ezt a kereskedelemügyi tárcánál mondhatta volna el a képviselő úr? — Egy hang a jobboldalon: Miért nem mondotta el a kereskedelemügyi tárcánál? — Propper Sán­dor: Miért? A miniszterelnök úrnak kellemet­len ez a dolog?) amely összeget rendelkezésre bocsátották a kormánynak. Nem tudom, hogy ez az összeg hol van, ezt az összeget egyelőre nagy homály fedi. (Éri Márton: Ez a beszéd is előkészület a választásokra! — Zaj a jobb­oldalon. — Györki Imre: Hát lesznek válasz­tások? — Eri Márton: Igen! Komolyan lesz­nek! "— Patacsi Dénes: Örökösen nem ülhetünk itt! — Propper Sándor: Veszedelemben a man­dátumok! — Györki Imre: Ki hitte volna!) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, szíveskedjék a tárgyra térni. Ez már a máso­dik figyelmeztetésem. . Peyer Károly: Senki sem tudja, hogy ez az Összeg milyen célra fordítandó, felhasználta­tik-e vagy pedig nem használtatik fel. En a rendelkezésemre álló rövid idő alatt Csak ezzel a, pár adattal akartam mutatni arra, hogy annak a gazdálkodásnak az eredménye, mely. tíz éve folyt ebben az országban, ma itt van: 150.000-rel kevesebb az ipari munkások foglalkoztatottainak a száma. (Patacsi Dénes:

Next

/
Oldalképek
Tartalom