Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-506

Az országgyűlés képviselőházának 5\ megértéssel és a legnagyobb egyenlőségben ke zelik kérelmeiket. (Ügy van! a jobboldalon. — Mattá Árpád: Vegyék például ők is!) így bánik el a kisebbségekkel az a trianoni Magyarország, amelynek 97%-a magyar. A kormánynak ilyen irányú intézkedéseivel a legnagyobb mértékben elismeréssel adózom, és meg vagyok róla győződve, hogy a kormányelnök urat e részben főképpen az vezeti, hogy a legnagyobb kisebbséget alkotó németség Magyarországon mindig hivatásának magaslatán állott. A németség soha meg nem feledkezett nemzethűségéről, szorgalmával és vérével mindenkor készséggel áldozott a nemzet céljaira és semmiféle nemzetbolondító eszközöknek, Jászi-féle ideológiáknak magát fel nem ajánlotta. Meg vagyok róla győződve, hogy józan, szorgalmas és felvilágosodott németeink a jövőben is teljes mértékben honorálni fogják a kormány álláspontját és teljes nemzethűséggel fognak továbbra is r az államhatalom és az állam iránt viseltetni, és gyakorolni fogják hűségüket, mert érzik a magyar nemzet feléjük nyúló testvéri, baráti kezét. Sajnos, másképpen áll a kisebbségek sorsa külföldön. (Ügy van! jobbfelől.) Egy nemzetet a nemzeti tradícióktól eltéríteni leginkább kulturális úton lehet. Kulturális kérdésekben igyekeznek tehát a nemzet fiait lehetőleg nehéz helyzetbe sodorni. A Cseh-Szlovákiában lefolyt népszámlálás adataiból annakidején éppen az előbb idézett Kenéz Béla mélyen t. képviselőtársunk hozott fel számunkra rettenetes adatokat. Legyen szabad csak arra utalnom, hogy ma a neoanalizis egy ezeréves velünkélés után már nem lehet a lelkek és szívek érzését analizáló eljárás és mégis sikerült ezzel Cseh-Szlovákiában a magyarság 8%-os számarányát 5-6%-ra lecsökkenteni. Bár ez az 5-6%-ot elismerte a népszámlálás, mégis az iskolák fenntartása terén legkevésbbé sem tartják azt mot irányadónak. A kisdedóvók száma például 1-5%, az elemi iskoláké 5*5%, a polgári iskoláké 0-7%, középiskoléká 1-7%, a mezőgazdasági szakiskoláké 3-3%, a földmívelésügyi népiskolák száma 1'7%, az iparostanonciskoláké 1'3%, kereskedelmi akadémia 1-9%, ipariskola 0-3%, főiskola pedig egyáltalában nincsen, sőt még tanszék sem akad a magyar nemzetiségű fiúk számára. (Propper Sándor: Pedig sok magyar fiú tanul ott is!) 901! A tanítóképzőkre az 1931. évi állami költségvetésben előirányzott összegből a magyar tanítóképzőkre csak 0'5% esik. Hatvanegy állami " tanítóképzőből mindössze egy magyar. Polgári iskolai tanítóképző nincs, polgári iskola is 32^ helyett csak 16 van és olyan helyeken sem állítottak fel ilyeneket, ahol a lakosság számaránya a cseh kulturális törvények szerint is megkövetelné a magyar polgári iskolák tartását. Az egyetemekre a cseh költségvetés 147 millió csehkoronát irányoz elő a főiskolai hitelekből, amelyekből azonban egy tanszéket sem tartanak fenn a magyar nemzeti kisebbség számára. A diákjóléti célokra megszavazott 5'5 millió osehkorona hitelből a magyar diákok nem kapnak semmit, ugyanakkor 2000 orosz és 900 Ukrajnából bevándorolt főiskolai hallgató jelentékeny segélyben részesült. Es hogy magva szakadjon a magyar intelligenciának, egész Európával homlokegyenest ellenkezően, még a magyar egyetemeken szerzett egyetemi okleveleket sem nosztrifikálják. Romániában 3302 magyar iskolából — valamennyi típust beleértem, nehogy a tegnapi vita megújulhasson — tíz év után már csak 1244 maradt. A legalább 1"8 milliós magyarság. ülése 1931 május 19-én, kedden. 309 nak egyetlen főiskolája sincs és az ottani magyar fiúk közül 901 tanul a mi egyetemeinken. Nincs egyetlen állami középiskola sem, csak egy parallel osztály a nagyváradi középiskolában. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem kívánom tovább is igénybe venni a t. Ház türelmét,^ csak ezekre a kérdésekre szerettem volna rávilágítani és ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy azt hiszem, mindanynyian teljes megnyugvással nézhetjük a kormányzatnak a kisebbségekkel szemben tanúsított magatartását. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hogyne! —

f Esztergályos János: Ez már kicsit sok a kívánságból! — Propper Sándor: Add meg a mi mindennapi mandátumunkat ma!) A kisebbségi kérdések irányítása a miniszterelnök úr kezében van. (Propper Sándor: A mandátumok is az ő kezében vannak!) A fennmararó kérdések megoldására, hazánkra, és a határainkon túllévő kisebbségi testvéreinkre Isten áldását kérem. (Éljenzés.) Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy bármilyen nehéz is a mi sorsunk, a nehéz gazdasági viszonyok közepette, övék — az elvesztett haza lidércnyomása következtében — még súlyosabb. Az iskolából, a gyárból, a műhelyből, saját földjükből egyaránt kiüldözték őket, (Ügy van! jobb felől.) és sajnos, figyelik, kémlelik minden lépésüket, minden megmozdulásukat. Méltóztassanak meggyőződve lenni, ^hogy ők tőlünk várják sorsuk jobbrafordulását, tőlünk váTJák, hogy a nemzetek, a népek figyelmét, sanyarú helyzetükre felhívjuk; az ő mindennapi sóhajtásuk, az ő mindennapi jajkiáltásuk erősítsen meg bennünket a segíteni akarás erejében. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb- és balfelől. — Propper Sándor: A mandátumot is elfogadja? — Kocsán Károly: El, és meg is kapja!) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! A gyakorlat, amely az utóbbi években a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban érvénybe lépett, szinte feleslegessé teszi azt, hogy bárki a költségvetés érdemleges tárgyalásába belemenjen, egyenesen azért, mert hiszen az előttünk fekvő költségvetés tartalmaz ugyan számadatokat, a kormánynak azonban eszeágában sincs ezekhez a számadatokhoz tartani magát, amit legjobban bizonyít az, hogy a zárszámadásokban némely évben nem egyszer százmilliónál több hiteltúllépés mutatkozik úgy, hogy ezt a hiteltúllépést éppen a tegnapi napon a Felsőház bizottságában is élesen szóvátették. Egy olyan költségvetésnél, ahol ilyen nagyarányú hiteltúllépés történik, teljesen felesleges volna e tárca költségvetésének számszerű részébe belemenni, miután ez csak nyomtatott papiros, amelyhez, az összegek folyósítása tekintetében a kormány egyáltalában nem érzi kötve magát. Mégis szükségesnek tartom, hogy az ehhez a tárcához tartozó közmunkatanáccsal kapcsolatban egyes kérdéseket szóvátegyek és részben felhívjam ezekre a kormány figyelmét, részben pedig kérjem, hogy méltóztassék ebben az ügyben vizsgálatot elrendelni. A Margitszigetet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa átvette attól a társaságtól, amely azt bérelte. Fizetett annak a társaságnak nagyöszszegű lelépést és elengedte azokat a beruházásokat, amelyeket szerződés szerint köteles lett volna elvégezni. Az utóbbi években senki nem kapott ilyen nagy nemzeti ajándékot, — pedig itt nagy nemzeti ajándékosztogatás volt — mint