Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

280 Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 19S1 május 18-án, hétfőn. szerű ember, amikor már menthetetlen volt. Már csak meghalni vitték oda azokat, akiket otthon nem lehetett megtűrni, vagy akiknek otthon senkijük sem volt s ha ma a vidéki kórházak némelyikének állapotát nézzük, ért- \ hető, hogy a kórház a borzalom és >a rémület tárgya volt. Most már, amikor nagyrészben a klinikai ápolás és ellátás segítségével a nép ' nagyrésze ebből a kórháziszonyból kigyógyult, nem volna szabad megengedni, hogy újból visszasüllyedjenek kórházaink vagy klinikáink abba az állapotba, amelynek silánysága vala­mikor indokoltan és jogosan töltött el minket ! borzalommal. Amennyire azok az állapotok az­óta javultak, amennyire az embereket a maguk nyomorúsága is közelebb vitte a házon kívüli gyógyítás gondolatához, — elsősorban a szü­lésre és a nőgyógyászatra gondolok — úgy csökkent a kórháziszony is és ismétlem, a nép bizalma elsősorban a klinikák felé irányult, s . ezt a bizalmat a klinikák a maguk lelkiismere­tes és szakszerű munkájával valóban meg is érdemelték. Ezenkívül a klinikákat ma már mint a profilaxis legfontosabb eszközét is számba kell vennünk, amikor költségvetésükről, meg­felelő dotációjukról gondoskodni akarunk. Me­gint csak arra kell ; utalnom például, hogy a kórházakban és elsősorban a klinikákon való szülés lecsökkentette a csecsemőhalandóságot. hogy tehát ennélfogva éppen a szülő nők leg­nagyobb része klinikai felvételt kér. Az egész­séges állapot az volna, ha teljesíteni lehetne ezt valamennyiük számára és ha valameny­nyiüket fel lehetne oda venni, a klinikák meg­felelő költségvetési ellátásával. A klinikáknak amúgy is nevetséges dotá­ciójával azonban, — amely éppen csak azért van, hogy szerepeljen a költségvetésben — sőt e dotációnak még további csökkentésével úgy a tanításnak, mint a betegellátásnak célja ve- : szélybe kerül. Nem lehet beteget felvenni, mert nem lehet eltartani; nem lehet az új orvos­generációt nevelni, mert nincs beteganyag, amelyen a tanítás demonstrálható volna. Az orvosképzés tehát tovább fog hanyatlani, a betegellátás pedig rosszabbodni fog. Mert mit tehet a klinikai igazgató? Vagy csökkenti a klinikai betegek számát, élelmezésüket, gyógy­szerellátásukat, vagy pedig a dologi beszer­zéseket rövidíti, meg. Szerintem mindegyik egyformán súlyos veszedelem. Az pedig, hogy azt a perselyezést folytassák tovább, amely ma a klinikákon történik, vagy hogy azt szé­lesebb körre terjesszék ki, a szegény nép szá­mára egyenesen lehetetlenné tenné, hogy felke­resse a klinikákat, amelyekben pedig bízik. Mert hiába adnak a klinikán mentességet azoknak, akik szegénységi bizonyítvánnyal rendelkeznek, f amikor az ilyen klinikai célra szolgáló szegénységi bizonyítványt éppen egy rendelkezés folytán, amely ezt megszűkíti, va­lósággal lehetetlenség megszerezni. Már pedig t. Képviselőház, itt nemcsak egy szűk réteg érdekének sérelméről van szó. Hi­szen egyedül Budapesten körülbelül 30.000 fekvŐ­és 200.000 járóbeteget kezelnek a klinikákon és legalább ugyanennyi a vidéki ápoltak száma is. S minél nagyobb lesz a nyomor, minél^ na­gyobb a klinikára, kórházra szorulók száma, annál inkább fog a klinikák dotációja csökken­tésének veszedelme jelentkezni. Ha r ezektől megvonják a klinikárajutás lehetőségét, akkor ezek nem fognak szanatóriumba menni. A munka padjától brutálisan elkergetett Ganz­gyári munkás nem mehet abba a szanató­riumba, amely a Bedeaux-rendszeren meggaz­dagodott igazgatónak és családjának részére van fenntartva, nem hivathat magánorvost; nyomorultul el fog pusztulni ad anaiorem gló­riám nem Istennek, hanem annak a kapitaliz­musnak, amely együtt tagadja meg a munka­nélküli segélyt és együtt redukálja a klinikai ellátás költségeit a kezes államhatalommal. Eis végezetül mégegyszer a nőgyógyászatot kell a klinikák ellátásával kapcsolatban idéz­nem. Most már egyre __ kevesebb azoknak az inkurábilis eseteknek száma, amikor a paraszt­asszony, a munkásasszony nem találta meg a klinikák kapuját. Ha azt akarják, hogy vissza­álljanak a régi állapotok, amikor az én osz­tályom asszonya rendszerint csak akkor ke­rült oda, amikor már sem a konzervatív ke­zelés, sem a kés többé segíteni rajta nem tu­dott, -akkor tessék a dotációt* tovább csökken­teni és tessék ezeket a szerencsétleneket pusz­tulna hagyni. Lehet, hogy vannak, akik ezt akarják, én nem akarhatom. Nem akarhatom azokat a veszedelmeket, amelyeket a költségve­tésben a klinikák ellátási tétele felidéz annál kevésbbé, mert ez a veszedelem majdnem egye­dül és kizárólag az én osztályomat fogja súj­tani. Ezért és azért a sok mindenért, amiről a házszabályok miatt nem beszélhetek, a kultusz­tárca költségvetését is sajnálatomra nem fo­gadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Perlaki György jegyző: Takách Géza (Fel­kiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felirat­kozása täröitetik. Következik? Perlaki György jegyző: Görgey József. (Fel­kiáltások: Nimcs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, felirat­kozása töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Váry Albert. (Fel­kiáltások: Nincs itt! — Peyer Károly: Már mind a kerületben van! — Keisinger Ferenc: Korteskedni vannak! — Zaj.) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felirat­kozása töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Ötvös Lajos. (Fel­kiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviseilő úr nincs itt. felirat­kozása töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Ősik József! (Fel­kiáltások: Nincs itt!) Elnök A kén viselő úr nincs itt, felirat­kozása töröltetik. Következik í Perlaki György jegyző: Kontra Aladár! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. felirat­kozása töröltetik. Következiklt Pariaki György jegyző: Györki Imre! (Fel­kiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, felirat­kozása töröltetik. Következik? Perlaki Györgv jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A trianoni Ma­gyarország szomorú helyzetében kétségtelenül osztatlan figyelemnek kell fordulnia a kultusz­tárca felé, amely garanciális eleme kell, hogy legyen annak a kultúrfölénynek, amely a jö­vendő fellieíndülés záloga. Kötelességünk e tárca e felett szigorú bírálatot gyakorolni, kö­telességünk megvizsgálni, vájjon az a koncep-

Next

/
Oldalképek
Tartalom