Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

280 Az országgyűlés képviselőházának 505. ülése 19S1 május 18-án, hétfőn. szerű ember, amikor már menthetetlen volt. Már csak meghalni vitték oda azokat, akiket otthon nem lehetett megtűrni, vagy akiknek otthon senkijük sem volt s ha ma a vidéki kórházak némelyikének állapotát nézzük, ért- \ hető, hogy a kórház a borzalom és >a rémület tárgya volt. Most már, amikor nagyrészben a klinikai ápolás és ellátás segítségével a nép ' nagyrésze ebből a kórháziszonyból kigyógyult, nem volna szabad megengedni, hogy újból visszasüllyedjenek kórházaink vagy klinikáink abba az állapotba, amelynek silánysága valamikor indokoltan és jogosan töltött el minket ! borzalommal. Amennyire azok az állapotok azóta javultak, amennyire az embereket a maguk nyomorúsága is közelebb vitte a házon kívüli gyógyítás gondolatához, — elsősorban a szülésre és a nőgyógyászatra gondolok — úgy csökkent a kórháziszony is és ismétlem, a nép bizalma elsősorban a klinikák felé irányult, s . ezt a bizalmat a klinikák a maguk lelkiismeretes és szakszerű munkájával valóban meg is érdemelték. Ezenkívül a klinikákat ma már mint a profilaxis legfontosabb eszközét is számba kell vennünk, amikor költségvetésükről, megfelelő dotációjukról gondoskodni akarunk. Megint csak arra kell

; utalnom például, hogy a kórházakban és elsősorban a klinikákon való szülés lecsökkentette a csecsemőhalandóságot. hogy tehát ennélfogva éppen a szülő nők legnagyobb része klinikai felvételt kér. Az egészséges állapot az volna, ha teljesíteni lehetne ezt valamennyiük számára és ha valamenynyiüket fel lehetne oda venni, a klinikák megfelelő költségvetési ellátásával. A klinikáknak amúgy is nevetséges dotációjával azonban, — amely éppen csak azért van, hogy szerepeljen a költségvetésben — sőt e dotációnak még további csökkentésével úgy a tanításnak, mint a betegellátásnak célja ve- : szélybe kerül. Nem lehet beteget felvenni, mert nem lehet eltartani; nem lehet az új orvosgenerációt nevelni, mert nincs beteganyag, amelyen a tanítás demonstrálható volna. Az orvosképzés tehát tovább fog hanyatlani, a betegellátás pedig rosszabbodni fog. Mert mit tehet a klinikai igazgató? Vagy csökkenti a klinikai betegek számát, élelmezésüket, gyógyszerellátásukat, vagy pedig a dologi beszerzéseket rövidíti, meg. Szerintem mindegyik egyformán súlyos veszedelem. Az pedig, hogy azt a perselyezést folytassák tovább, amely ma a klinikákon történik, vagy hogy azt szélesebb körre terjesszék ki, a szegény nép számára egyenesen lehetetlenné tenné, hogy felkeresse a klinikákat, amelyekben pedig bízik. Mert hiába adnak a klinikán mentességet azoknak, akik szegénységi bizonyítvánnyal rendelkeznek, f amikor az ilyen klinikai célra szolgáló szegénységi bizonyítványt éppen egy rendelkezés folytán, amely ezt megszűkíti, valósággal lehetetlenség megszerezni. Már pedig t. Képviselőház, itt nemcsak egy szűk réteg érdekének sérelméről van szó. Hiszen egyedül Budapesten körülbelül 30.000 fekvŐés 200.000 járóbeteget kezelnek a klinikákon és legalább ugyanennyi a vidéki ápoltak száma is. S minél nagyobb lesz a nyomor, minél^ nagyobb a klinikára, kórházra szorulók száma, annál inkább fog a klinikák dotációja csökkentésének veszedelme jelentkezni. Ha

r ezektől megvonják a klinikárajutás lehetőségét, akkor ezek nem fognak szanatóriumba menni. A munka padjától brutálisan elkergetett Ganzgyári munkás nem mehet abba a szanatóriumba, amely a Bedeaux-rendszeren meggazdagodott igazgatónak és családjának részére van fenntartva, nem hivathat magánorvost; nyomorultul el fog pusztulni ad anaiorem glóriám nem Istennek, hanem annak a kapitalizmusnak, amely együtt tagadja meg a munkanélküli segélyt és együtt redukálja a klinikai ellátás költségeit a kezes államhatalommal. Eis végezetül mégegyszer a nőgyógyászatot kell a klinikák ellátásával kapcsolatban idéznem. Most már egyre __ kevesebb azoknak az inkurábilis eseteknek száma, amikor a parasztasszony, a munkásasszony nem találta meg a klinikák kapuját. Ha azt akarják, hogy visszaálljanak a régi állapotok, amikor az én osztályom asszonya rendszerint csak akkor került oda, amikor már sem a konzervatív kezelés, sem a kés többé segíteni rajta nem tudott, -akkor tessék a dotációt* tovább csökkenteni és tessék ezeket a szerencsétleneket pusztulna hagyni. Lehet, hogy vannak, akik ezt akarják, én nem akarhatom. Nem akarhatom azokat a veszedelmeket, amelyeket a költségvetésben a klinikák ellátási tétele felidéz annál kevésbbé, mert ez a veszedelem majdnem egyedül és kizárólag az én osztályomat fogja sújtani. Ezért és azért a sok mindenért, amiről a házszabályok miatt nem beszélhetek, a kultusztárca költségvetését is sajnálatomra nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik

1

? Perlaki György jegyző: Takách Géza (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása täröitetik. Következik? Perlaki György jegyző: Görgey József. (Felkiáltások: Nimcs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Váry Albert. (Felkiáltások: Nincs itt! — Peyer Károly: Már mind a kerületben van! — Keisinger Ferenc: Korteskedni vannak! — Zaj.) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Ötvös Lajos. (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviseilő úr nincs itt. feliratkozása töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Ősik József! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök A kén viselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Következik í Perlaki György jegyző: Kontra Aladár! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. feliratkozása töröltetik. Következiklt Pariaki György jegyző: Györki Imre! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Következik? Perlaki Györgv jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A trianoni Magyarország szomorú helyzetében kétségtelenül osztatlan figyelemnek kell fordulnia a kultusztárca felé, amely garanciális eleme kell, hogy legyen annak a kultúrfölénynek, amely a jövendő fellieíndülés záloga. Kötelességünk e tárca e felett szigorú bírálatot gyakorolni, kötelességünk megvizsgálni, vájjon az a koncep-