Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-505

Az országgyűlés képviselőházának 5 niszter: Mert elszegényedett a társadalom és a szülők nem bírják!) A társadalmat nem lehet különválasztani az államtól. Hogyan gondolja t. kultuszminisz­ter úr, hogy ha elszegényedett a társadalom, akkor ezeket a horribilis eltolódásokat fogja tudni fedezni? Ott van a miniszter úr végzetes tévedése, hogy egyfelől látja a társadalom ab­szolút elesettségét és elszegényedését, de ugyanakkor eltolja a kiadásokat olyan horri­bilis mértékben, amelyre nem mert vállalkozni a kedvező viszonyok között lévő Nagy-Ma­gyarország törvényhozása sem. Annak igazo­lására, hogy mikép tolódott el felsőoktatásunk javára a mi tanügyi politikánk, itt vannak bizonyos adatok. Kornis t. képviselőtársam említette az iskolánkívüli népoktatást, említette a szakok­tatást bizonyos vonatkozásokban, hogy azok milyen nagyjelentőségű kérdések. Méltóztas­sék megnézni, hogy ez a költségvetés, amely az egyetemekre abszolút számokban többet költ, mint a régi Nagy-Magyarország, amely az ösz­töndíjas segélyeknél megháromszorozza, meg­négyszerezi az erre fordított összegeket, mi­képpen intézi el a kérdést a szabadoktatás és a szakoktatás terén. Szabadoktatásra 1913—14­ben 175.000 aranykoronát vettek fel, a t. mi­niszter úr felvesz 37.000 pengőt. (Gr. Klebels­berg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisz­ter: A Strahlendorf-alap!) T miniszter úr, én úgy képzelem a dolgot, hogy ha felismerem egy kérdés fontosságát, akkor igenis az öko­nómia azt követeli: gondoskodjam róla, hogy legalább a megállapított kereten belül találjak arra fedezetet. (Gr. Klebelsberg Kuno vallás­és közoktatásügyi miniszter: Nem hozzám tar­tozik, keresse a földmívelésügyi és a kereske­delemügyi tárcánál!) T. miniszter úr, annyira keresem, hogy már össze is adtam, hogy a földmívelésügyi, a kereskedelemügyi és a kul­tuszminiszteri tárcák szakoktatásra mennyit vesz fel a budget-be. Ma felvesznek Összesen kö­rülbelül 6 millió pengőt; 1913—14-ben 11 millió aranykorona volt felvéve. Látjuk tehát, hogy azokon a tereken, amelyeket a t. kultuszminisz­ter úr és kiváló munkatársa is a legfontosab­baknak jelöl meg, visszafejlődés és sorvadás van, ellenben az egyetemi felsőbb oktatásnál, és az ahhoz kapcsolt intézményeknél egészen indokolatlan elugrás van a költségvetésben. Ezeket a legfontosabb kifogásokat emelem tehát a miniszter úr költségvetésével szemben. Legyen szabad nekem is csak röviden utál­nom arra a felhívásra, amelyet a t. kultusz­miniszter úr a budapesti egyetemekkel kap­csolatban Budapest fővároshoz intézett. A mi­miszter úrnak nem ez az első felhívása. Már előzőleg is megtette ezt és ezekben a felhívá­sokban Budapestnek bizonyos deklasszifikálá­sát állította oda, szemben más vidéki városok­kal, amelyek erejükön felül áldoznak az egye­temért. Nem fogom kétségbevonni, nem fogom lekicsinyelni ezeknek a vidéki városoknak ál­dozatait, sőt helytelenítem, mert követvén a kultuszminiszter úr útmutatását, anyagi ere­jükkel arányban nem álló áldozatokat vállal­tak és amíg palotákat emeltek, intézményeket csináltak, addig lakosságukkal szemben elemi szükségleteket nem tudnak kielégíteni. (Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mindenhol erősen emelkedett a la­kosság!) T. miniszter úr, Romulus és Remus nem volt a közéletnek olyan szenvedélyes város­alapítója, mint a miniszter úr. (Gr. Klebels­berg Kunó vallás- és közoktatásügyi minisz­KEPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXVI. 5. ülése 1931 május 18-án, hétfőn. 269 ter: Adja Isten, hogy sikerüljön!) A minisz­ter úr egyik nap Dahlemet épít, a másik nap Salzburgot, azutás Heidelberget emel és min­dig elfelejti, hogy nem az egyetemek csinál­ják a városokat, hanem a gazdaságilag fej­lődő, kulturális központú városok csinálják az egyetemeket. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás­és közoktatásügyi miniszter: A nagy építkezé­sek gazdasági prosperitást hoznak!) Itt azonban legyen szabad megmondanom a miniszter úrnak, hogy talán sehol annyira ki nem ütközik az ő kultúrpolitikájának, tan­ügyi politikájának hipokrízise, mint éppen az egyetemi oktatásnál. (Farkasfalvi Farkas Géza: Klebelsberg Kunó hipokrízise?) T. kép­viselőtársam, tudom, hogy nem vagyunk egy véleményen, ezt felesleges hangsúlyozni; tu­dom, hogy képviselőtársam hódolattal van a kultuszminiszter úr iránt. (Farkasfalvi Farkas Géza: "Ügy van, a legnagyobb hódolattal!) Bár ugyanilyen hódolattal volna a tehervise­lés iránt is. A legnagyobb hipokrízis volt. amikor Kornis igen t. képviselőtársam felszó­lalt és utalt arra, hogy a román egyetemeken húsznéhányezerre szaporodott az egyetemi hall­gatók száma és akkor Östör képviselőtársam közbeszólt, hogy nálunk feleannyi az egyetemi hallgatók száma. A t. Ház ezt úgy veszi tudo­másul, mintha Magyarországon akció volna az egyetemi hallgatók számának szaporítására és becsukja szemét az előtt a tény előtt, hogy Magyarországon mesterséges eszközökkel^ gá­tat vetnek az egyetemi hallgatók szaporítása elé. Amennyire nem kellemes ma már a nume­rus clausus kérdését az egyetemi oktatásnál felvetni, mégis csak szembe kell szegeznem ezt a kérdést az igen t. miniszter úrral, aki kultúr­fölényről beszél, egyetemeket fejleszt és szapo­rít, és ugyanakkor mesterséges eszközökkel megakadályozza az ifjúságot az egyetemeken való elhelyezkedésben. (Szűcs István: Törvényt hoztak! — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásgyi miniszter: Bent vagyunk az egyenesben!) T. Ház! Ezt a törvényt a miniszter úr már .módosította és így magáévá tette, bár őszin­tén megvallva, a múltban sem volt a törvény ellen. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: Inkább ellene voltam, mint Ön, aki a javaslatot aláírta! En ezt kí­méletből nem említettem soha. Az igen t. kép­viselő úr egyike volt az indítványozóknak. En ezt sohasem hoztam szóba, de legalább ne tá­madjon engem, aki a, törvényjavaslatot nem szavaztam meg!) Ez éppen olyan vakmerő ál­lítás, hogy nem említette. Minden korteziára felhasználta és idebent a Házban elmondotta a miniszter úr. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás­és közoktatásügyi miniszter: Kezemben volt az irat, láttam, hogy ön is aláírta! — Malasits Géza: Fellángolt a választási harc!) Ugylátszik erről van szó. Nem tagadom, hogy 1920-ban kereszténypárti politikus voltam és pártom határozati javaslatát aláírtam. Leg­alább is mutattam akkora erklöcsi erőt, mint a miniszter úr, aki megválasztatása után hama­rosan disszidensnek csapott fel és legalább ak­kora erkölcsi erőt mutattam, hogy tíz év óta küzdök ez ellen a törvény ellen, míg a miniszter úr liberális körökben a törvény ellenségének, keresztény körökben a törvény barátjának tün­teti fel imagát. {Zaj a jobboldalon. — Az elnök csenget.) Rögtön ibe fogom fejezeni. Csodálatos, 'hogy a miniszter úr azt meglátja, hogy ezt az indít­ványt ki írta alá 1920-han, (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Köz­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom