Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-504
Az országgyűlés képviselőházának 504-. ütése 1931 május 13-án, szerdán. 259 Aki ebben a műsorban fölfedezi azt, amit a főszolgabíró úr önnek jelentett, azzai nem szállok vitába. Azt megkérdezheti a főszolgabíró úrtól a miniszter úr, hogy a programmon szereplő, a kinyomtatott, kifüggesztett plakátokon szereplő számokon kívüli, műsoronkívüli szám volt-e vagy nem? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ö sem állítja, hogy volt!) Ami pedig a műsoron volt e plakáton, az semmiképpen sem vonható a jelentés szavai alá. Mármost következik az a bizonyos két égő fáklya, amely a két páholyban tendenciózusan egymással szemben állva, izgatta a kedélyeket. Abban a pillanatban, amikor az első felszólítás jött» senki sem gondolt tüntetésre, én legkevésbbé, mert én nagyon szeretem amennyire lehet a^ törvényeknek és szabályoknak magamat alávetni, sokkal inkább, mint a főszolgabíró úr. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Páholyban méltóztatott ülni!) Tessék megkérdezni, miniszter úr, a szarvasi képviselő urat, aki tudja, hogy a gazdakör emeleti részét kell páholy alatt érteni és nem egy díszes, piros bársony üléses operapáholyt. Abban a pillanatban, amikor először jöttek oda ahhoz a kisleányhoz, aki nem is tartozott az én társaságomhoz és akit nem is ismertem, és aki egy hosszá széksoros páholyban foglalt helyet, ahova mindenki külön váltotta meg a jegyét, mondom, amikor először hozzámfordult a rendőrtizedes a főszolgabíró utasításával, azt mondottam az illető kisleánynak: vegye fel, gyermekem, a kabátját és ne csináljon itt felesleges zavart. A gyermek elkezdett szepegni, olyan 17—18 esztendős leányka volt, magára vette fekete kabátját, összegombolta és leült. Előzőleg is csak azért állt, mert az ő széke egy sorral beljebb volt, mint az első sor és kénytelen volt kihajolni, hogy a színpadon folyó előadást láthassa. Ez tehát az az égő fáklya, amelyről a főszolgabíró úr a szarvasi közigazgatást, a nemzeti érzést stb., stb. féltette. Mármost azt mondja a miniszter úr, ha mi ezt ismételjük, akkor ő kénytelen lesz az intézkedéseit megszigorítani és igazat adni a főszolgabírónak, aki azt mondotta, nem tudják-e, hogy a miniszter betiltotta a vörös szín használatát. Hát jó, kezdjük a lovasrendőrök vörös nyeregtakaróján, a mentők és a vasutasok vörös zászlóján, a pipacson, a tulipánon, a vörös szekfűn, a vörös rózsán és mindenen, mert a miniszter úr a vörös színnel hiába méltóztatik szembehelyezkedni, akármilyen leplet igyekszik ráteríteni, a piros szín él és dolgozik. Ha a főszolgabíró úr dühös a miatt a leleplezés miatt,^ hogy nem r felejtettük el az ő alispánválasztáskori' kurizálását pártom felé és pártom megyebizottsági tagjai felé, indokoltan dühös, mert maga a szarvasi képviselő se szavazott rá azon a bizonyos; választáson. Ezért zaklat bennünket indokolatlanul, jogtalanul és törvényellenesen s ha a miniszter úr ezt helybenhagyja és jónak látja, úgy én nem tehetek ezentúl sem egyébét, mint ezzel a hatalmaskodással szemben kiteregetem a főszolgabíró úr igazi arcát a parlament elé. (Zaj jobbfelől.) Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Felszólalásommal csak kötelességemet teljesítem és alkalmat akarok adni arra, hogy a túloldal az én szavahihetőségemben ne kételkedjék. En szó iszerint olvastam fel azt a paszszust, amely a szabadszerelemre vonatkozik. Mégegyszer felolvasom, hogy itt kétely ne maradjon. Ez a passzus így szól (olvassa): «Kéthly Anna a békéről úgy beszélt, hogy ez úgy hangzott, mint a forradalomban Linder Béla kijelentése: «Nem akarok katonát látni.» A második főrész tulajdonképpen a szabadszerelmet propagálta, a harmadik részben pedig kizárólag a fizikai munkát dicsőítette stb.» amint azt már felolvastam. Errevonatkozólag semmi mást nem mondottam. Nagyon jól tudják azonban igen t. képviselőtársaim és tudom én is, mert nekem ebben a tekintetben már elég tapasztalásom van, hogy minden a hangsúlyon és minden a tendencián múlik, és hogy a legszebb költemény is felhasználható, megfelelő beállításban, hangsúlyozásban és abban a miliőben, amelyben elszayalásra kerül a költő eredeti tendenciájának teljes félremagyarázására, és szolgálatba állítható annak a tendenciának, amelynek éppen szolgálatába akarják állítani. (Reisinger Ferenc: A maguk kaszinójában megközelítőleg sincs olyan miliő, mint a mi gyűléseinken! — Zaj. — Elnök csenget) A képviselő úr abban a kaszinóban nem járt, tehát azt a nivót nem is ismerheti. (Reisinger Ferenc: Ismerem!) Nekünk kötelességünk az e fajta kaszinók ellenőrzése, ezeknek nívóját tehát ismerjük. (Reisinger Ferenc: Epp úgy ismerem, mint a maguk állandó hazafiaskodását! — Zaj.) Elnök: Következik a*határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr által Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációjára adott választ tudomásulvenni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, 'méltóztassék felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. t Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. A jegyző úr felolvassa a jegyzőkönyvet. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Van észrevétel? (Nincs.) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülés bezárom. (Az ülés végződik délután 7 óra 5 perckor.) Hitelesítették : Kocsán Károly 8. k. Vanczák János s. k. naplóbiráló-bizottsáyi tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXVI. 35