Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának 504-. ütése 1931 május 13-án, szerdán. 259 Aki ebben a műsorban fölfedezi azt, amit a főszolgabíró úr önnek jelentett, azzai nem szállok vitába. Azt megkérdezheti a főszolga­bíró úrtól a miniszter úr, hogy a program­mon szereplő, a kinyomtatott, kifüggesztett plakátokon szereplő számokon kívüli, műsoron­kívüli szám volt-e vagy nem? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ö sem állítja, hogy volt!) Ami pedig a műsoron volt e plakáton, az semmiképpen sem vonható a jelentés sza­vai alá. Mármost következik az a bizonyos két égő fáklya, amely a két páholyban tendenciózusan egymással szemben állva, izgatta a kedélyeket. Abban a pillanatban, amikor az első felszólí­tás jött» senki sem gondolt tüntetésre, én leg­kevésbbé, mert én nagyon szeretem amennyire lehet a^ törvényeknek és szabályoknak maga­mat alávetni, sokkal inkább, mint a főszolga­bíró úr. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Páholyban méltóztatott ülni!) Tessék megkér­dezni, miniszter úr, a szarvasi képviselő urat, aki tudja, hogy a gazdakör emeleti részét kell páholy alatt érteni és nem egy díszes, piros bársony üléses operapáholyt. Abban a pilla­natban, amikor először jöttek oda ahhoz a kisleányhoz, aki nem is tartozott az én társa­ságomhoz és akit nem is ismertem, és aki egy hosszá széksoros páholyban foglalt helyet, ahova mindenki külön váltotta meg a jegyét, mondom, amikor először hozzámfordult a rendőrtizedes a főszolgabíró utasításával, azt mondottam az illető kisleánynak: vegye fel, gyermekem, a kabátját és ne csináljon itt fe­lesleges zavart. A gyermek elkezdett szepegni, olyan 17—18 esztendős leányka volt, magára vette fekete kabátját, összegombolta és leült. Előzőleg is csak azért állt, mert az ő széke egy sorral beljebb volt, mint az első sor és kénytelen volt kihajolni, hogy a színpadon folyó előadást láthassa. Ez tehát az az égő fáklya, amelyről a főszolgabíró úr a szarvasi közigazgatást, a nemzeti érzést stb., stb. fél­tette. Mármost azt mondja a miniszter úr, ha mi ezt ismételjük, akkor ő kénytelen lesz az intéz­kedéseit megszigorítani és igazat adni a fő­szolgabírónak, aki azt mondotta, nem tudják-e, hogy a miniszter betiltotta a vörös szín hasz­nálatát. Hát jó, kezdjük a lovasrendőrök vö­rös nyeregtakaróján, a mentők és a vasutasok vörös zászlóján, a pipacson, a tulipánon, a vö­rös szekfűn, a vörös rózsán és mindenen, mert a miniszter úr a vörös színnel hiába méltóz­tatik szembehelyezkedni, akármilyen leplet igyekszik ráteríteni, a piros szín él és dolgo­zik. Ha a főszolgabíró úr dühös a miatt a le­leplezés miatt,^ hogy nem r felejtettük el az ő alispánválasztáskori' kurizálását pártom felé és pártom megyebizottsági tagjai felé, indokol­tan dühös, mert maga a szarvasi képviselő se szavazott rá azon a bizonyos; választáson. Ezért zaklat bennünket indokolatlanul, jogtalanul és törvényellenesen s ha a miniszter úr ezt hely­benhagyja és jónak látja, úgy én nem tehetek ezentúl sem egyébét, mint ezzel a hatalmasko­dással szemben kiteregetem a főszolgabíró úr igazi arcát a parlament elé. (Zaj jobbfelől.) Elnök: A miniszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Felszólalásommal csak kötelességemet teljesí­tem és alkalmat akarok adni arra, hogy a túl­oldal az én szavahihetőségemben ne kételked­jék. En szó iszerint olvastam fel azt a pasz­szust, amely a szabadszerelemre vonatkozik. Mégegyszer felolvasom, hogy itt kétely ne ma­radjon. Ez a passzus így szól (olvassa): «Kéthly Anna a békéről úgy beszélt, hogy ez úgy hang­zott, mint a forradalomban Linder Béla kije­lentése: «Nem akarok katonát látni.» A máso­dik főrész tulajdonképpen a szabadszerelmet propagálta, a harmadik részben pedig kizáró­lag a fizikai munkát dicsőítette stb.» amint azt már felolvastam. Errevonatkozólag semmi mást nem mondottam. Nagyon jól tudják azonban igen t. képvise­lőtársaim és tudom én is, mert nekem ebben a tekintetben már elég tapasztalásom van, hogy minden a hangsúlyon és minden a tendencián múlik, és hogy a legszebb költemény is felhasz­nálható, megfelelő beállításban, hangsúlyozás­ban és abban a miliőben, amelyben elszayalásra kerül a költő eredeti tendenciájának teljes fél­remagyarázására, és szolgálatba állítható an­nak a tendenciának, amelynek éppen szolgála­tába akarják állítani. (Reisinger Ferenc: A ma­guk kaszinójában megközelítőleg sincs olyan miliő, mint a mi gyűléseinken! — Zaj. — Elnök csenget) A képviselő úr abban a kaszinóban nem járt, tehát azt a nivót nem is ismerheti. (Reisinger Ferenc: Ismerem!) Nekünk köteles­ségünk az e fajta kaszinók ellenőrzése, ezeknek nívóját tehát ismerjük. (Reisinger Ferenc: Epp úgy ismerem, mint a maguk állandó hazafias­kodását! — Zaj.) Elnök: Következik a*határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügy­miniszter úr által Kéthly Anna képviselőtár­sunk interpellációjára adott választ tudomásul­venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, 'méltóztassék fel­állani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. t Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. A jegyző úr felol­vassa a jegyzőkönyvet. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a jegyzőköny­vet). Elnök: Van észrevétel? (Nincs.) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülés bezárom. (Az ülés végződik délután 7 óra 5 perckor.) Hitelesítették : Kocsán Károly 8. k. Vanczák János s. k. naplóbiráló-bizottsáyi tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXVI. 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom