Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának S tette hatását. Áll ez különösen az elemi iskolák fejlesztésénél, amelyre vonatkozólag külön le­szek bátor néhány megjegyzést tenni. T. Ház! Nézzük most már, hogy melyek azok a főbb tételek, amelyek ezt a körülbelül 4 millió pengős beruházást kiteszik. Ezek a kö­vetkezők: Tudományos és diákjóléti intézmé­nyekre és pedig a természettudományi intézet továbbfejlesztésére a szegedi egyetemnél 900.000 pengő, a debreceni egyetemnél a klinikák to­vábbfejlesztésére és a központi épület elkészíté­sére 750.000 pengő. A szegedi egyetemi klinikák befejezésére 700.000 pengő, a nem állami elemi iskoláknak a beruházására, vagyis a nem ál­lami elemi iskolák építésére segítség címén 450.000 pengő (Felkiáltások: Kevés!) a tavalyi 500.000 pengővel szemben, így tehát az idén itt is 50.000 pengővel kevesebbet kellett felvenni. Testnevelési célokra, és pedig a fedett, uszoda teljes befejezésére 350.000 pengő. A polgári is­kolákra 300.000 pengő, a pécsi egyetemnél a jogi és filozófiai fakultás építkezéseinek befe­jezésére 300.000 pengő. Méltóztatnak látni, hogy ennek a beruházási programmnak tekintélyes része az egyetemekre, illetőleg az egyetemekhez csatolt klinikákra fordíttatik, amelyek tulajdon­képpen népegészségügyi célokat szolgálnak. Ha a vallás- és közoktatásügyi tárca téte­leit vizsgáljuk és ezeket a csökkentéseket néz­zük, akkor lehetetlenség, hogy bizonyos fájó érzés ne vegyen rajtunk erőt, (Ügy van! Ügy van! a középen.) mert lehetetlen, hogy ezek a számok, ezek a csökkentések, vagy pedig a nem emelkedő tételek bizonyos fájó pontokat ne érintsenek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Igenis, vannak fájó pontok. így például* fájó pont az, hogy a nem állami nép­iskolák támogatására nem kerül be több, csak 450.000 pengő. (Frey Vilmos: Sajnos!) Min­denesetre ez egy sajnálatos körülmény, (Ügy van! Ügy van! a középen.) ez a (Sajnálatos körülmény azonban indító okát bírja magának az egész államháztartásnak helyzetében. Két­ségtelen azonban, — és a pénzügyi bizottság­ban e tekintetben hangok hallatszottak, ame­lyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr teljesen honorált, — hogy az oktatásügy fejlesztése az állam állandó további feladatát kell, hogy képezze és hogy remélhetőleg abban a helyzetben lesz a vallás- és közoktatásügyi kormány, hogy az a Programm, amely körül­belül még 4000 népiskolai tárgynak, ahogy mondani szokás: objektumnak létesítését tűzi ki maga elé, a pénzügyi viszonyok javulásával mielőbb megváló s íttassék. (Váry Albert: Adja Isten!) Egy reménytkeltő, de másrészt fájó pont például az, amikor azt látjuk, hogy a nem állami elemi iskolák támogatásánál a feleke­zeti tanítók illetményeinek rendezésére 1,037,000 pengő van ugyan felvéve, másrészt azonban tudjuk azt, hogy ez az összeg akármilyen te­kintélyes mozdulatot jelent is a nem^ állami elemi iskolai tanítók közismert, országszerte ismert és elismert illetményeinek rendezésé­nél, mégis csak az első lépés ebben az irány­ban és mégsem elégíti ki teljesen azokat az igényeket és kívánságokat, amelyeket ez az egész országra nézve annyira fontos réteg támaszt és juttat kifejezésre és amelyeket párt­különbség nélkül az országgyűlés minden tagja helyesel és támogat. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől és 4 a középen.) Itt kell megemlékeznem arról, hogy egy fillér sem juthatott a lelkészi illetmények ha­sonló rendezésére. Mindenesetre ez is olyan Î ülése i9$l május ia-án, szerdán. 235 kérdés, amely, ha á gazdasági viszonyok nem változnak, előbb-utóbb rendezésre fog szorulni. Fájó pont például, hogy a polgári iskolák fejlesztésére 500.000 pengővel kevesebb jutha­tott az idei költségvetésben, márpedig nagyon jól tudjuk, hogy a polgári iskolák fejlesztése mennyire fontos népnevelési és népművelési feladat, úgyhogy a polgári iskolákat tulajdon­képpen egészen joggal számíthatjuk a tágabb értelemben vett népoktatási intézmények közé. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Kuna P. András: Még inas sem lehet az, aki nem végzi el a polgári iskolát!) Fájó pont az, hogy például a tudományos és diákjóléti intézmények támogatására 460.000 pengővel kevesebb összeget fordítunk és ebben 300.000 pengővel kevesebb összeggel szerepel a köztisztviselők gyermekeinek ösztöndíjjal való ellátása. Ha még megjegyzem azt, hogy ilyen fájó pontot képvisel bizonyára, hogy a^ m. kir. Operaház és a Nemzeti Színház, tehát az állami színházak támogatása is 200.000 pen­gővel csökkent, holott kétségtelen, hogy ez a két nemzeti intézményünk a szívünkhöz nőtt és mindenesetre a szívéhez nőtt a vallás- és közoktatásügyi tárca minden lelkes hívének, akkor elmondhatjuk, hogy egy fájdalmas ope­ráció tulajdonképpen az, amelyet a vallás- és közoktatásügyi kormány is kénytelen volt a tárcánál szíve ellenére véghezvinni az esemé­nyek és a pénzügyi helyzet kényszerítő nyo­mása alatt. (Ügy van! jobbfelől.) Ha most ezen általános ismertetés után röviden áttérek az egyes érdekesebb és fonto sabb címek ismertetésére, méltóztassanak meg­engedni, hogy, e tekintetben elsősorban — azonban elég röviden, mert hiszem, hogy en­nél a címnél tartalmas és minden tekintetben kimerítő felszólalásokban fogunk részesedni—^ a legfontosabb címhez néhány^ szóval hozzá­szóljak: nevezetesen a népoktatáshoz. (Hulljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Micsoda százalékkal szerepel a népoktatás a vallás- és közoktatásügyi tárcában? Ha hozzáveszem a tanfelügyelőségeket, a tanító­képzőintézeteket, az állami elemi népiskolá­kat, a kisdedóvókat, azonkívül pedig a nem .állami iskolák támogatására fordított össze­geket és ha hozzáveszem azt a csekély kis be­ruházást is, akkor azt látjuk, hogy a népokta­tás tulajdonképpen 55,786.000 pengőbe kerül. Ez tehát az egész költségvetésnek 39-8%-át te­szi ki és ha aláhúzom azt, mert fontossággal bír, hogy tavaly 38'5% volt ez az arány, akkor azt látjuk, hogy ellenére a nyomasztó gazda­sági és pénzügyi t helyzetnek és ellenére az állami költségvetés^ kényszerű lefaragásának minden egyes tárcánál, igenis, a kormánynak és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr­nak figyelme volt arra, hogy ez a cím azon­ban semmi tekintetben se apasztassék, kiseb­bíttessék, sőt ellenkezőleg még emeltessék. (He­lyeslés jobbfelől.) így történhetett meg, hogy a népoktatás, amely természetesen^ az egész ország és az egész nemzet oktatásának gerin­cét képezi, azadott nehéz, súlyos pénzügyi vi­szonyok ellenére bizonyos emelkedést mutatott fel a tavalyi arányhoz képest. (Helyeslés jobb­felől.) Ha pedig ehhez az 55,786.000 pengőhöz hozzászámítom a polgári iskolákat is, amint­hogy előbbi előadásom szerint hozzá kell szá­mítani, akkor azt látjuk, hogy együttesen 61,971.000 pengőre rúg fel, ami már az egész vallás- és közoktatásügyi tárca költségveté­sének 44'6%-át teszi ki a tavalyi 43 százalékkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom