Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának S tette hatását. Áll ez különösen az elemi iskolák fejlesztésénél, amelyre vonatkozólag külön leszek bátor néhány megjegyzést tenni. T. Ház! Nézzük most már, hogy melyek azok a főbb tételek, amelyek ezt a körülbelül 4 millió pengős beruházást kiteszik. Ezek a következők: Tudományos és diákjóléti intézményekre és pedig a természettudományi intézet továbbfejlesztésére a szegedi egyetemnél 900.000 pengő, a debreceni egyetemnél a klinikák továbbfejlesztésére és a központi épület elkészítésére 750.000 pengő. A szegedi egyetemi klinikák befejezésére 700.000 pengő, a nem állami elemi iskoláknak a beruházására, vagyis a nem állami elemi iskolák építésére segítség címén 450.000 pengő (Felkiáltások: Kevés!) a tavalyi 500.000 pengővel szemben, így tehát az idén itt is 50.000 pengővel kevesebbet kellett felvenni. Testnevelési célokra, és pedig a fedett, uszoda teljes befejezésére 350.000 pengő. A polgári iskolákra 300.000 pengő, a pécsi egyetemnél a jogi és filozófiai fakultás építkezéseinek befejezésére 300.000 pengő. Méltóztatnak látni, hogy ennek a beruházási programmnak tekintélyes része az egyetemekre, illetőleg az egyetemekhez csatolt klinikákra fordíttatik, amelyek tulajdonképpen népegészségügyi célokat szolgálnak. Ha a vallás- és közoktatásügyi tárca tételeit vizsgáljuk és ezeket a csökkentéseket nézzük, akkor lehetetlenség, hogy bizonyos fájó érzés ne vegyen rajtunk erőt, (Ügy van! Ügy van! a középen.) mert lehetetlen, hogy ezek a számok, ezek a csökkentések, vagy pedig a nem emelkedő tételek bizonyos fájó pontokat ne érintsenek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Igenis, vannak fájó pontok. így például* fájó pont az, hogy a nem állami népiskolák támogatására nem kerül be több, csak 450.000 pengő. (Frey Vilmos: Sajnos!) Mindenesetre ez egy sajnálatos körülmény, (Ügy van! Ügy van! a középen.) ez a (Sajnálatos körülmény azonban indító okát bírja magának az egész államháztartásnak helyzetében. Kétségtelen azonban, — és a pénzügyi bizottságban e tekintetben hangok hallatszottak, amelyeket a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr teljesen honorált, — hogy az oktatásügy fejlesztése az állam állandó további feladatát kell, hogy képezze és hogy remélhetőleg abban a helyzetben lesz a vallás- és közoktatásügyi kormány, hogy az a Programm, amely körülbelül még 4000 népiskolai tárgynak, ahogy mondani szokás: objektumnak létesítését tűzi ki maga elé, a pénzügyi viszonyok javulásával mielőbb megváló s íttassék. (Váry Albert: Adja Isten!) Egy reménytkeltő, de másrészt fájó pont például az, amikor azt látjuk, hogy a nem állami elemi iskolák támogatásánál a felekezeti tanítók illetményeinek rendezésére 1,037,000 pengő van ugyan felvéve, másrészt azonban tudjuk azt, hogy ez az összeg akármilyen tekintélyes mozdulatot jelent is a nem^ állami elemi iskolai tanítók közismert, országszerte ismert és elismert illetményeinek rendezésénél, mégis csak az első lépés ebben az irányban és mégsem elégíti ki teljesen azokat az igényeket és kívánságokat, amelyeket ez az egész országra nézve annyira fontos réteg támaszt és juttat kifejezésre és amelyeket pártkülönbség nélkül az országgyűlés minden tagja helyesel és támogat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és

4 a középen.) Itt kell megemlékeznem arról, hogy egy fillér sem juthatott a lelkészi illetmények hasonló rendezésére. Mindenesetre ez is olyan Î ülése i9$l május ia-án, szerdán. 235 kérdés, amely, ha á gazdasági viszonyok nem változnak, előbb-utóbb rendezésre fog szorulni. Fájó pont például, hogy a polgári iskolák fejlesztésére 500.000 pengővel kevesebb juthatott az idei költségvetésben, márpedig nagyon jól tudjuk, hogy a polgári iskolák fejlesztése mennyire fontos népnevelési és népművelési feladat, úgyhogy a polgári iskolákat tulajdonképpen egészen joggal számíthatjuk a tágabb értelemben vett népoktatási intézmények közé. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Kuna P. András: Még inas sem lehet az, aki nem végzi el a polgári iskolát!) Fájó pont az, hogy például a tudományos és diákjóléti intézmények támogatására 460.000 pengővel kevesebb összeget fordítunk és ebben 300.000 pengővel kevesebb összeggel szerepel a köztisztviselők gyermekeinek ösztöndíjjal való ellátása. Ha még megjegyzem azt, hogy ilyen fájó pontot képvisel bizonyára, hogy a^ m. kir. Operaház és a Nemzeti Színház, tehát az állami színházak támogatása is 200.000 pengővel csökkent, holott kétségtelen, hogy ez a két nemzeti intézményünk a szívünkhöz nőtt és mindenesetre a szívéhez nőtt a vallás- és közoktatásügyi tárca minden lelkes hívének, akkor elmondhatjuk, hogy egy fájdalmas operáció tulajdonképpen az, amelyet a vallás- és közoktatásügyi kormány is kénytelen volt a tárcánál szíve ellenére véghezvinni az események és a pénzügyi helyzet kényszerítő nyomása alatt. (Ügy van! jobbfelől.) Ha most ezen általános ismertetés után röviden áttérek az egyes érdekesebb és fonto sabb címek ismertetésére, méltóztassanak megengedni, hogy, e tekintetben elsősorban — azonban elég röviden, mert hiszem, hogy ennél a címnél tartalmas és minden tekintetben kimerítő felszólalásokban fogunk részesedni—^ a legfontosabb címhez néhány^ szóval hozzászóljak: nevezetesen a népoktatáshoz. (Hulljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Micsoda százalékkal szerepel a népoktatás a vallás- és közoktatásügyi tárcában? Ha hozzáveszem a tanfelügyelőségeket, a tanítóképzőintézeteket, az állami elemi népiskolákat, a kisdedóvókat, azonkívül pedig a nem .állami iskolák támogatására fordított összegeket és ha hozzáveszem azt a csekély kis beruházást is, akkor azt látjuk, hogy a népoktatás tulajdonképpen 55,786.000 pengőbe kerül. Ez tehát az egész költségvetésnek 39-8%-át teszi ki és ha aláhúzom azt, mert fontossággal bír, hogy tavaly 38'5% volt ez az arány, akkor azt látjuk, hogy ellenére a nyomasztó gazdasági és pénzügyi t helyzetnek és ellenére az állami költségvetés^ kényszerű lefaragásának minden egyes tárcánál, igenis, a kormánynak és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak figyelme volt arra, hogy ez a cím azonban semmi tekintetben se apasztassék, kisebbíttessék, sőt ellenkezőleg még emeltessék. (Helyeslés jobbfelől.) így történhetett meg, hogy a népoktatás, amely természetesen^ az egész ország és az egész nemzet oktatásának gerincét képezi, azadott nehéz, súlyos pénzügyi viszonyok ellenére bizonyos emelkedést mutatott fel a tavalyi arányhoz képest. (Helyeslés jobbfelől.) Ha pedig ehhez az 55,786.000 pengőhöz hozzászámítom a polgári iskolákat is, aminthogy előbbi előadásom szerint hozzá kell számítani, akkor azt látjuk, hogy együttesen 61,971.000 pengőre rúg fel, ami már az egész vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének 44'6%-át teszi ki a tavalyi 43 százalékkal