Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának Sí szór és ezerszer, hogy tegyen intézkedéseket,. vessen gátat annak a durva, emberhez nem méltó bánásmódnak... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a sértő kifejezésektől tartózkodjék. Esztergályos János: ... vessen gátat annak az emberhez nem méltó bánásmódnak, amellyel egyes csendőri közegek a falu lakosságát, a magyar népet kezelik. Meddő és hiábavaló volt az eddigi fáradságunk, hiábavaló és meddő volt minden törekvésünk, hogy ezek a gazságok megakadályoztassanak. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom és figyelmeztetem, hogyha a sértésekkel fel nem hagy és ilyen értelemben folytatja beszédet, kénytelen leszek a szót megvonni. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor: Nevén nevezi a gyereket! — Zaj.) Esztergályos János: Most, amidőn utolsó esetben van módunkban ebben a Képviselőházban elmondani a falu lakosságának sérelmét és panaszát, megtesszük, de nem abban a reményben, nem abban a hitben és nem abban a meggyőződésben, hogy egy parányi eredményt is el tudunk érni, hanem azzal az elhatározással, hogy ennek a kormányzati rendszernek kapujára kiszögezzük ezeket az eseteket, hadd. lássa ország-világ, hogy ez a rendszer miként kezeli a falu népét, miként kezeli a jogtalanságba taszított,, szerencsétlen magyarságot. Kéthly Anna igen t. képviselőtársam iménti felszólalása alkalmával a t. belügyminiszter úr szokása szerint kétségbevonta az igazát mindazoknak az állításoknak, amelyeket elmondott. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Joggal! — Propper Sándor: Miért joggal? Honnan tudja, hogy joggal? — Peidl Gyula: A hatalom egyoldalú jogával!) Majd én mindjárt reábizonyítom a belügyminiszter ' úrra, hogy kevés joga van ahhoz, hogy kétségbevonja azoknak igazságát, amiket mi megállapítunk, amiket mi szemünkkel látunk, hogy mi történik a csendőrség részéről az egész országban mindenfelé az ország dolgozó népével. Megtörtént a következő dolog, (Östör József: Eset!) a következő eset. A közelmúltban Báttaszéken, ahol egyébiránt a hatóság több mint egy év óta nem engedélyez politikai gyűlést, (Graefl Jenő: Nem is kell az! — Rassay Károly: Minek az? — Propper Sándor: Minek az Graeflnek?) a közelmúltban egy 21 éves nős levente, (Peidl Gyula: Egyszer a korbács még megváltoztathatja a szerepét.) önálló munkás, aki nehéz munkával keresi kenyerét és tartja fenn családját, valahol megjelenik egy szociáldemokrata pártjelvénnyel. Erre mi történik? Négy nappal később a csendőrségre hivatják az illetőt, és előveszik, ^ hogy r milyen címen mért szociáldemokrata pártjelvényt viselni? Erre azt mondja: Kérem, eddig semmiféle tiltó rendelkezés nem volt. Erre a csendőrök követelik tőle, adja vissza a pártjelvényt. Nincs nála. Két csendőrrel végigkísérik Báttaszék községén haza a lakására, előkerestetik vele a párt jelvényt, visszakísérik a községházára, ott azután elveszik tőle a pártjelvényt és azzal fenyegetik meg, hogyha mégegyszer fel meri tűzni a pártjelvényt, összetörik SL csontját és — ahogyan a levélben az értesítés szól — ugyanakkor a dühös csendőr a széket is felemelte rá. De ezzel nem elégedtek meg, hanem egy más valakit is bevittek a csendőrségre és azt kérdezték tőle, hogy milyen jogon meri ő a pártjelvényeket eladni, mert a párt. ülése 1931 május 13-án, szerdán. 221 jelvények eladására nincs mindenkinek joga. Megfenyegették az illetőket, hogyha mégegyszer szocialista pártjelvényt mernek használni, jaj lesz nekik. Kérdezem az igen t. belügyminiszter urat, jogosan tette-e ezt a csendőr; nyilt feleletet kérek a belügyminisztertől, joga yan-e a szociáldemokrata pártnak a maga jelvényét használni, igen vagy nem? (Rassay Károly: Talán joga van, talán nies. Éz egyenes felelet. — Derültség.) Mi hosszú ideig nem jöttünk ide ilyen csendőreseteikkel, ilyen brutalitásokkal. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Csak minden interpellációé napon!) Nem jöttünk ide, mert (Scitovszky Béla belügyminiszter: De idejöttek!) mi hosszú ideig azt vártuk, hogy a belügyminiszter úr el fogja magát szegyei ni az ország előtt és gondoskodni fog arról . . . Einök: Üjból figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a sértő kifejezésektől tartózkodjék. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Ez nem sértő!) Nézetem szerint igen. Méltóztassanak csendben maradni. Esztergályos János: . . . azt vártuk, hogy a belügyminiszter úr komoly és határozott formában intézkedni fog, hogy ezek az esetek megszűnjenek. Hiába vártuk, folytatódott minden és nap-nap után történnek ilyen esetek. Elmondok egy nagypn jellemző^ esetet, Tolnanémediben, talán három vagy négy hónappal ezelőtt, az az eset történt, hogy a harangozó felmenta templomba és felment vele a kis fia is. A kisfiú talált ott egy öreg nemzetiszínű zászlót, amely már használaton kívül volt. Elkezdett vele játszani, lehasított egy darabot, valami ágat is látott ott és egy piros darabot — történetesen a piros részből szakított le (Zaj

r a jobboldalon.) ráfüggesztétte az ágra és kitűzte az. ablakon. (Várnai Dániel: Felrobbantják az országot. Szörnyű!) Erre másnap megy a feljelentés, hogy vörös zászló a tolnanémedi templomban, jön a csendőrség az egész vidékről, központosítják őket és megindul egy hatalmas apparátus annak a bolsinak az elcsípésére, aki megszentségtelenítette a templom tornyát és vörös lobogót tűzött ki rajta. (Propper Sándor: Asszonyokkal és gyermekekkel hadakoznak az önök csendőrei!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kérem, maradjon csendben. Esztergályos János: A nagy hivatalos apparátus hivatalos jegyzőkönyvének tanúsága szerint megállapítja, hogy a nyomozás során a templom udvarának déli részén a sarokban, a földön találtatott egy 31 cm. hosszú, 5 cm. széles (Derültség a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Ez forradalom.) vörös színű anyag és 20 cm. hosszúságú, behasított végű^ tollszárvékonyságú fenyőfából képzett zászlóeska stb. (Kéthly Anna: Kétségbeejtő!) Erre persze megindult a nyomozás (Scitovszky Béla belügyminiszter: Milyen hivatalos jegyzőkönyv az?) Csendőri. Arról beszélek miniszter úr. (Derültség.) Erre megindul a hivatalos csendőri nyomozás és apparátus, (Propper Sándor: Engedje hozzám a kisdedeket.) összeterelik az embereket és a végén megállapítja a csendőrség a vallomásokból, hogy a harangozó kis fia akasztotta, tűzte ki az ablakba a zászlócskát, amikor az apja felment. Játékból tette, semmire sem gondolva az apja harangozása közben, kitűzött egy kis zászlót. A csendőrség már megállapította, hogy ez a harangozó kisfia volt, de ezzel nem elégedett meg. Alkalom volt ez a falu népének becsületébe beletiporni, alkalom volt, hogy megsértsék a