Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Àz országgyűlés képviselőházának 5 többi szám a többi pártok között oszlott meg, tehát méltóztatnak látni, magamnak is bizonyos beismerést kell tennem. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az arányszám a multakhoz képest kedvezőbb lett ugyan, de ámult év végén és a folyó év első pár hónapjában a gyülekezési lehetőségeket megnehezítettük. Nincs okom ezt tagadni. Ezt megint magasabb államérdek szempontjából tettem és ezt általában a pártok is megnyugvással vették tudomásul. Indokoltnak láttam^ a nagy munkanélküliség közepette, az országnak ezekben a nehéz hónapjaiban, hogy az ország nyugalmát, rendjét és csendjét lehetőleg biztosítsam. Hogy -ez az elgondolásom helyes volt, azt a tények bizonyítják. (Esztergályos János: Milyen pártok vették tudomásul?) Hála Istennek, igen kevés helyen volt rendzavarás ezen oknál fogva, mert úgy a kormányzat intézkedései, mint az autonóm testületek abbeli törekvése, hogy a munkanélkülieket a nehéz időkben lehetőleg munkával lássák el, ahol pedig ez nem ment, élelmiszerrel lássák el, a megfelelő eredményeket el is érte. (Esztergályos János: Milyen pártok vették tudomásul ezt az intézkedést? Ez nagyon fontos, miniszter úr, tessék világosabban beszélni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Azok a pártok is megnyugvással vették tudomásul, amelyekkel szemben én a gyűlésengedélyezést illetőleg a megtagadás álláspontjára helyezkedtem. (Esztergályos János: Ez nem világos! Világosan, miniszter úr, ez burkolt!) A szocialistapárt is sok ilyen gyűlés engedélyezését kérte, mi többet megtagadtunk és a megtagadásban szépen meg is nyugodtak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan!) Ha az alsóbbfokú hatóságok elutasító határozatait nem méltóztattak megfellebbezni, ez azt jelenti, hogy abban meg is méltóztattak nyugodni. (Zaj a s'zélsőbaloldalon. — Reisinger Ferenc: Eső után köpenyeg! — Esztergályos János: Semmi válasz nincs rá heteken keresztül!) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Nekem ezekről személyes tapasztalatom és tudomásom van. Méltóztassék tehát meggyőződve lenni, hogy ez úgy van, ahogy én elmondottam, (Esztergályos János: A szociáldemokratapárt ezt az intézkedést nem veszi tudomásul. — Farkas István: Sohasem veszi tudomásul!) Van azonban egy kérdés, amely különösen a szociáldemokratapárttal nézeteltérésekre vezet és különösen több vidéki hatóságnál, azzal a bizonyos véghatározattal kapcsolatban, amely bizonyos elvi jelentőségű döntés következtében adódott ki. Ennek a kérdésnek áthidalása végett s ezt a kérdést tisztázandó, már régebben rendeletet szándékszom kiadni. Kernelem, ha nem is teljes mértékben, de bizonyos rendet és megnyugvást fog ez a rendelet ezen^ a téren teremteni. (Farkas István: Majd meglátjuk!) A pártszervezeteknek, mint ilyeneknek tulajdonképpen csak pártszervezeti ügyekkel van joguk foglalkozni, klubéletet sem élhetnek, mert hiszen egyesületi alapszabályaik erre nincsenek és a pártélettel kapcsolatos minden ülésezés az általános rendelkezések alá esik, ami már engedélyhez és bejelentéshez tartozik. (Esztergályos János: Es politikával foglalkozhatnak?) Foglalkozhatnak, ha erre az engedélyt a fennálló rendelkezések értelmében megkapják. (Reisinger Ferenc: A vezetőségi ülés is bejelentés alá tartozik?) Annyira részletekbe nem megyek bele, ezekben a kérdésekben a Ház dönt, nekem nem a hivatásom, hogy detailkérKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXXVI. '. ülése 19S1 május 12-én, kedden. Í99 désekkel untassam a t. Házat. A részletkérdések a bürokráciára tartoznak, amelynek útján ezeket a kérdéseket el kell intézni. Foglalkoznom kell ellenben Gaal Gaston t. képviselőtársam felszólalásával. Ne vegye tőlem rossz néven az igen t. képviselőtársam, hogy amikor ő egy-két esetből az egész ország tisztviselői karát alacsony nívóra süllyeszti le, ez ellen a leghatározottabban tiltakozom, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert a magyar közigazgatás nem áll balkáni nívón, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a magyar közigazgatás nem áll az eskűszegés lehetőségében és a magyar közigazgatás nem áll — azt hiszem, ezt a kifejezést használta a képviselő úr — a korrupció jegyében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogy történnek sajnálatos megtévelyedések? Hiszen tisztviselői karunk is emberekből áll és akadhat köztük, aki megtévelyedik, de méltóztassék tudomásul venni: mindenki, aki megtévelyedett, az a büntetését megkapja. Velem szemben az a kifogás lehet, hogy talán túlszigorúan veszem ezt a kérdést, de fogom is venni a jövőben is, nem túlszigorral, hanem megfelelő méltányosság mellett, a törvény korlátain belül az igazságnak is szolgálatot téve vele. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A felügyeletnek és az ellenőrzésnek csak egy lehet a feladata és a kötelessége, hogy ahol hibát lát, ott a hibákat korrigálja; ott ahol mulasztásokat lát, a mulasztásokat helyreigazítsa; ott, ahol bűnöket lát, azokat megtorolja, amint tette ezt a múltban és teszi a jövőben is. Különösen most, megfelelő szigorral kell a kérdéseket megoldani és ezek során bizonyos útmutatásokat is adni, hogy a jövőt illetőleg maguk a törvényhatóságok is tisztában legyenek, hogy mik az irányelvek, amelyeket a kormányzat megkíván s ahhoz alkalmazkodva, a maguk közigazgatását az ilyen szellemnek és az ilyen erkölcsi felfogásnak is megfelelőleg rendezzék be. Ennél a működésemnél nagy súlyt helyezek arra, hogy az autonómiák ugyanezt tegyék a maguk hatáskörében s ne akarják a felügyeleti hatóságot ebben kontrakarírozni és ne akarjanak az igazság rovására méltányosabbnak feltűnni, mint maga a belügyminiszter, aki éppen az autonómiák érdekében hívja fel az autonómiák figyelmét és kívánja a maga teljes szigorát érvényesíteni az autonómiák érdekében. Az autonómiáknak ugyanaz a feladatuk, mint magának a belügyminiszternek és nemcsak gyakorolnak jogokat, de a jogokat kell, hogy ellenőrizzék is és kell, hogy a maguk autonómiájának is a legszigorúbb ellenőrei legyenek, mert csak akkor fogjuk tudni közigazgatásunkat arra a nívóra emelni, amely mindnyájunknak az óhajtása és amelynek — hogy Görgey igen t. képviselőtársam felszólalására reflektáljak — első feltétele az, hogy megfelelő tisztviselői karunk legyen. Ezt a tisztviselői kart kiművelni csak megfelelő magas kvalifikáció mellett, magas hivatásszeretet mellett, helyes szív és helyes szociális érzék mellett, fogjuk tudni elérni. Ezt azonban nem lehet máról holnapra elérni. Talán hosszú éveket, esetleg^ évtizedeket is igényel, amíg az egész apparátust ennek megfelelően át tudjuk formálni. (Reisinger Ferenc: Ezer esztendeje uralkodnak már!) De Gaal Gaston igen t. képviselőtársam konkrét eseteket ds hozott fel. Nekem nincs konkrét tudomásom a felhozott sérelmekről, de kijelentem, hogy a magam részéről ez ügyekben vizsgálatot indítok és amennyiben bármelyik hatóság túlkapást vagy törvénytelenséget követett volna el, az előbb kifejtett