Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

196 Az országgyűlés képviselőházának vidéken, amelyeket a belügyminiszter úr maga is elitéi és bosszankodik rajtuk, bár van ellenkező tapasztalatom is, ahol megmondják egyes urak, hogy: «Nem tehetek másként, utasításom van rá, tessék az én helyembe ülni, majd meglátja, milyen nehéz lesz.» Bizonyos olyan jellege van tehát a dolognak, mintha ezeknek a történéseknek kútforrása tényleg a belügyminisztériumban volna. Nine« tehát más mód hátra, mint az, méltóztassék a dolgokat megvizsgálni, komolyan, higgadtan meghallgatni panaszainkat. Az ország érdekében, nem a szociáldemokratapárt érdekében, hanem az ország érdekében, a nemzet érdekében hívom fel a belügyminiszter urat arra, hogy ezeket a dolgokat sürgősen orvosolni szíveskedjék. Nem hiszem, hogy Magyarország javára és előnyére válnék nemzeti szempontból, a békeszerződések revíziója szempontjából kívánatos dolog volna, hogy Magyarországon becsületes állampolgárokkal, képviselőkkel, minden rendű és rangú emberekkel, adófizetőkkel, egyik-másik helyi hatóság ' úgy bánik, mint a Csáky szalmájával. ^ Azt hiszem, ez nem fogja a külföld előtt öregbíteni jó hírnevünket. (Éri Márton: Mindig a külföld!) T . Ház! A betiltó végzések egész sorozatát tudnám itt elmondani. Szakgyűléseket betiltanak; egy szakma szakgyűlését, amelybe semmi más idegen réteg bevonásáról szó sem lehet, Miskolc város területén betiltják. Különösen van nekünk egy főispánunk, ' aki, azt hiszem, nagy műveltsége ellenére mégis eltévesztette foglalkozását és amire ő vállalkozott: egy törvényhatósági joggal felruházott nagy magyar város vezetése, arra mégis csak alkalmatlan. Ez az úr, akivel a városban senki megelégedve nincs, sem a szocialisták, sem a fajvédők, sem •a liberálisok, sem semmiféle pártárnyalatúak, senki a világon nincs vele megelégedve, mindenki azt kérdi, miért van ott ez az ember, senkinek sem kell, lehetetlen dolgokat követ el, állandóan egymásnak ugratja a város lakosságát, összeférhetetlen természetű egyén. Ott az utóbbi időben azt a rágalmat kolportálják, hogy ez az ember azért marad ott az idők végtelenségéig a törvényhatóság élén, mert a belügyminiszter úrnak földije. Én ezt nem tartom eléggé okos dolognak. (Propper Sándor: Nógrádi?) Igen, nógrádi ember. Hogy mennyire ismeri a gyülekezési jogokat, a gyülekezési jogról szóló törvényeket, arra jellemző, hogy ismeretterjesztő előadásainkat is betiltja. Ezt állítom, ez is érdekes dolog, éppen ezért nagyon szeretném, ha a belügyminiszter úr különösen súlyt helyezne ezekre a dolgokra. Onnan is az a hír járja, hogy nem a rendőrség tiltja be ezeket az előadásokat, az csak eszköz, hanem a főispánon keresztül a belügyminiszter úr feküdt rá ennek a városnak gyülekezési szabadságára. Betiltják az ismeretterjtesztő előadásokat, betiltják a nyilvános szakgyűléseket és feloszlattak egyesületeket, nem tűrnek szavalókórmst Miskolcon, nem lehet Miskolcon gyermekbarát egyesületet alakítani. Ez lehetetlen állapot. Be a közszabadságok és a pártszervezkedés terén történő ano- ! máliákra nézve például legyen szabad megemlítenem, hogy nem is kell rajtakapni Magyarországon, az egyes főszolgabíróságok területén, különösen Borsod vármegyében senkit sem tiltott gyülekezésen. A csendőr elkéri a szervezett emberektől, a pártszervezet tagjaitól a névsort. Azok szegények jóindulatúlag, semmire sem gondolva, odaadják, tessék, itt van, ez a hetven ember tagja a szociáldemokratapártnak. Erre a mezoesáti járás főszolgabírája, aki olyan na503. ülése 1931 május 12-én, kedden. gyón fél az idegenforgalomtól, egyszerűen megindítja ellenük tiltott gyűlés miatt az eljárást és megbünteti őket. Nem is ültek össze, nem is fogták rajta őket gyülekezésen, nem történt ilyen kihágás és mégis eljárás keletkezik és mégis szenvedniök kell. T. Képviselőház! Koppant érdekes dolog az is, hogy egyik-másik helyen, egyik-másik vármegyében, ha például bejelentünk egy népgyűlést, bélyeget követelnek a népgyűiés-bejelentésre. Egyszerűen azt mondják, hogy az kérvény és amennyiben nem tesznek bélyeget a népgyűlés-bejelentésre, megbírságolják az illetőket. Itt van előttem egy eset. Sipos István, Cselényi Endre és társai bejelentettek^ egy népgyűlést Hernádnémetiben. Erre a «kérvényre» a magyar királyi adóhivatal szerint 6'40 pengős bélyeg kellett volna. Miután nem volt rajta bélyeg, 19'20 pengő bírsággal sújtották őket; öszszesen tehát 25'60 pengő ára bélyeget követelnek egy népgyűlés-bejelentésért. Ez mégis csak abszurdum. Hát ez is azok közé a fogalmak közé tartozik, hogy Magyarországon a szociáldemokratapárt szabadon működhetik? Azokon a szegény falusi, kiskeresetű napszámos embereken, azon a négy emberen, aki a népgyűlést bejelentette, bevasalnak 25'60 pengő bírságot azért, mert a népgyülés-bejelentésen nem volt bélyeg. Felhívom a belügyminiszter úr figyelmét, miután ilyenfajta tapasztalataink nemcsak Borsod vármegyéből, hanem az ország többi részéből is vannak, méltóztassék odahatni, — éppen ideje annak — hogy a helyi hatóságok vegyenek tudomást arról, hogy politikai népgyűlések bejelentései nem bélyegkötelesek. Méltóztassanak megengedni, hogy én is véleményt nyilvánítsak ebben a kérdésben, amely, azt hiszem, Magyarország lakosságát az utóbbi időben, akármennyire titkolják is az uralkodópárt tagjai, mégis kivétel nélkül izgatja. A választójog kérdéséről van szó tudniillik. Minket izgat ez azért, mert nincs megfelelő választójog, a jobboldali urakat pedig valószínűleg az izgatja, hogyan lehetne továbbra is fenntartani ezt a jogtalan állapotot. En a magam részéről ezzel a kérdéssel úgy vagyok, hogy elfogadom Gaal Gaston képviselőtársam indokolását és tisztán a magyar nemzet szemontjából bírálom meg ezt a kérdést; nincs szükségünk arra, hogy nemzetközi elvek és felfogások szempontjából bíráljuk a választójog kérdését. Ha ebben a felfogásban maradunk is, akkor is megállapíthatom, hogy maga az a tény, hogy ebben az országban, amelynek nagyobbik részét megszállva tartja Csehország, Románia és Jugoszlávia, — nem is beszélek Ausztriáról, de mindenesetre beszélnünk kell különösen a jugoszláv és román megszállásról, amely népekről magam is kétségtelenül azt vallom, azt hiszem, hogy ezek a népek a kultúra szempontjából nem tesznek túl a magyar nemzeten ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Réisinger Ferenc: Azonnal befejezem. — Mondom, ha abból a szempontból fogom is fel a kérdést, mint Gaal Gaston képviselőtársam, akkor is arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy az általános, egyenlő, titkos, a nőkre is kiterjedő községenkénti választójognak további elodázása a magyar nemzet érdekeinek szempontjából veszélyes, mert hiszen a népeknek ebben a csataljában, amely ma Európában folyik, ez a nemzet joggal nem állhat oda eredményesen hangoztatni a maga igazságait addig, amíg gyakorlatilag azt mutatja be, hogy a magyar népet éretlenebbnek tartja az általánoos, titkos választójogra, mint a ro-