Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. 187 a háborút előkészítők ellen!» (Reisinger Fe­renc közbeszól.) Elnök: Keisinger képviselő urat másod­szor is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy a legkisebb rendzavarás esetén a men­telmi bizottság elé való utalására teszek elő­terjesztést. (Helyeslés, a jobboldalon.) Viczián Imre (tovább olvassa): «Es beme­gyünk a házakba, lakásokba, kunyhókba, dol­gozunk, agitálunk, felvilágosítunk. Hamupipőke munkáját végezzük: egyenként szedjük fel — mint a mákszemeket i— az emberi lelkeket a tudatlanság és gyűlölködés földjéről.» (Farkas István: Van ebben az országban sok tudat­lanság, sok Viczián van itt! — Györki Imre: Ezen indult fel, öregúr? — Esztergályos Já­nos: A képviselő urat is jó volna felfűzni! — Györki Imre: Könnyen izgul már!) En azt hi­szem, hogy az a cikk, amely úgy tünteti fel Magyarországot, mintha^ itt háborút készítené­nek elő,^és ^ezzel akarják izgatni a népet, a lázítás tényét kimeríti, (Reisinger Ferenc: Ne vicceljen már! — Esztergályos János: Fel kell fűzni!) s ezzel a lappal szemben s a lap kibo­csátóival szemben, akik ilyen hangon közeled­nek a néphez, a hatóságok részéről bizalmat elő­legezni igenis nagyon bajos. (Esztergályos Já­nos: Kerékbetörni, olajbafőzni, bitófára húzni! — Gaal Gaston: A törvény az irányadó, nem a szimpátia! —- Györki Imre: Na, öregúr, min izgul még? — Jánossy Gábor: Micsoda öregúr, kikérem magamnak! — Derültség ) T. Ház! Ezekután rátérek a tulajdonkép­peni tárgyra, a belügyi költségvetésre. (Prop­per Sándor: Ezen nem izgul? Kernelem ez nem izgatja!) Nincs időm arra, hogy részletesebben bíráljam ia belügyi költségvetést, ezért a még rendelkezésemre álló pár percnyi időt arra óhajtom igénybe venni, hogy csak egy kérdésre terjeszkedjem ki, nevezetesen a mának legége­tőbb problémájára, a községi háztartások kér­désére. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A belügy­miniszter úr ia múltkor egy törvénytervezetet tárgyaltatott egy értekezlettel, amely törvény­tervezet nem az igen t. miniszter úrnak volt a javaslata, arranézve — 'amint jelezni méltózta­tott ott az értekezleten — még állást sem fog­lalt, de az a tény, hogy ezt a kérdést a belügy­miniszter úr szőnyegre hozta, mindenesetre azt mutatja, hogy a belügyminiszter úr is megér­téssel és érzékkel viseltetik ez iránt az égető probléma iránt. Ott azon az értekezleten én is bátor voltam előterjeszteni az én igénytelen észrevételeimet. Azon az állásponton voltam, hogy a községi háztartásoknak katasztrofális helyzetét legfőképpen az a körülmény okozza. hogy az adók a községben nem folynak be. (Ügy van! jobbfelől.) A belügyminiszter úrnak akkor ezzel szemben azt méltóztatott mondani, hogy ez nem tekinthető a községi háztartások katasztrofális helyzete legfőbb okának, mert a háború előtt is mintegy 26%-a a kivetett adók­nak — ba jól emlékszem a számokra — az egyes községekben nem folyt be és ma is csak annyiban változott a helyzet, hogy ez a hátra­lékos adó nem lényegesen emelkedett, amennyi­ben ma cirka 35%-ta nem folyik be az adóknak. Nekem természetesen nincsen jogom sem okom kétségbevonni, hogy ez az adat az országos át­lagban helyes, azonban egyes vidékeken egé­szen más a helyzet. En a saját kerületemnek, illetőleg járásomnak adataiból indultam ki. Megállapítom, hogy az én járásom 13 községé­ben az adóhátralékokat a következő százalékos arányok tüntetik fel, — nem a községek nevét olvasom, az mellékes, hanem csak az adóhátra­lékok százalékszámait. Az egyik községben 62%, a másikban 136%, azután 80%, 33%, 66%, 108%, 78%, 24%, 83%, 157%, (Bródy*Ernő: Elég volt!) 64%, 34% és 101%. — A járás minden egyes köz­ségére vonatkozólag felolvastam az adóhátra­lék százalékát és azt hiszem, ezzel bizonyítható, hogy legalább is egyes vidékeken az adóhátra­lékok sokkal nagyobb százalékokban jelentkez­nek az évi adóhoz képest, mint amilyenek a háború előtt voltak. (Scitovszky Béla belügy­miniszter: Országos átlagban!) Az országos át­laggal szemben. Én tehát még jobban megerő­södtem abban a meggyőződésemben, hogy r az adóhátralékok okozzák a községi háztartások katasztrofális helyzetét. De ha nem volna is lényeges különbség az országos átlagban há­ború előtt és után — bár a 9%-os különbség is igen jelentékeny tényező lehet — azonban lé­nyegesen más a helyzet a mostani állapotokra nézve ebben a kérdésben ma, mint volt a há­ború előtt. Nevezetesen amíg azelőtt nem volt, most úgynevezett összesített adókezelés van. És mit jelent ez az összesített adókezelés, illetőleg mi volt a helyzet a múltban, amikor még nem volt összesített adókezelési A falvakban, ahol tud­juk, hogy az adófizető közönségnek túlnyomó része csak ősszel kezd adót fizetni, — az év első két negyedében adók alig folynak be — csak egyesek fizetnek adót, sok helyen meg­kérik a nagybirtokost, hogy ő előre fizesse be az adóját. Amíg nem volt összesített adókeze­lés, addig olyan címre írták be az adót, ami­lyen címre akarták, vagyis aki korán fizetett, annak a befizetését községi adóra fordították elsősorban, másodsorban) talán vármegyei adókra s az állami adók csak az év végén foly­tak be. Ez az oka annak, hogy a múltban, amíg összesített adókezelés nem volt, a község geket az adóhátralék, az országos átlagban való 26%-os adóhátralék nem érintette úgy, mint most- De most, amikor összesített adókezelés van, akkor a befolyt adóknak csak aránylagos, tehát kis része vehető az év elején a közsé­gek által igénybe, a többi befolyt adó, illetve köztartozást el kell számolni az állam és a többi címek javára. így lettek a községek fi­zetőképtelenek. A magam községének példájára hivatkozhatom, ahol az összes köztartozásokra nézve összesen 77.673 pengő erejéig van halasz­tás adva az adók részletekben való megfizeté­sére és ebből a 77.673 pengőből 36%, vagyis 27.962 pengő illeti a községet. Evvel szemben a község tartozik a multévi hátralékokkal együtt a folyó év első felére összesen 22.866 pengőt vármegyei hozzájárulás címén befizetni. Ha ezek az adók most mind befolynának a község javára úgy, ahogy befolytak az együttes adó­kezelés előtt, akkor a községet nem érné semmi anyagi, illetőleg fizetési zavar, mert akkor a község részére^ezek elkönyvelhetők lettek volna, akkor a község ki tudta volna fizetni a vár­megyei hozzájárulást s akkor ez a kínos pro­bléma nem merült volna fel, amelynek ismét­lem, legfőbb oka az, hogy a köztartozások, el­lenkezően a múlttal, együttesen kezeltetnek. T. Ház! Ez a törvényjavaslattervezet, ame­lyet a belügyminiszter úrnak méltóztatott a múltkor tárgy altatni, már rést is üt a köztar­tozások együttes kezelésén, amennyiben ki­mondja, hogy a befolyó köztartozásokból első­sorban a vármegyéket illető részt kell kivenni és csak azután jön a többi köztartozások aránylagos elosztása. Bocsánatot kérek, ha ez a tervezet így lépne életbe, akkor a vármegye, amely ma szintén anyagi zavarban van, meg­szabadulna az anyagi zavaroktól, de a közsé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom