Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

148 Az országgyűlés képviselőházának fórumig. Ritka eset az, hogy kisajátítás esetében első fokon történik elöntés, mert valamelyik fél rendesen megfellebbezi (Udvardy János: Csak a kincstár!) és ezáltal húzódik a kérdés rendezése. Ígérem azonban a képviselő úrnak, hogy meg fogom vizsgálni a) kérdést (Udvardy János: Nagyon köszönöm!) és ha a dolog mesterséges húzását látom, azt minden körülmények között meg fogom ezüntetnL (Helyeslés.) . Gyöfmiörey István t. képviselőtársunk a teaszövetkezeti központot bkiálta, és azt mondta, hogy ott inkább az üzleti, mint a szövetkezeti szempont és szellem érvényesül. Ez nem egészen így van, t. képviselőtársán^ mert ott a szövetkezeti szempont érvényesül. Erről igen sok gazda tesz tanúbizonyságot s ha a tejszövetkezeti központ nem volna, akkor azokat az eredményeket a vajexport és a tejprodukció terén nem volnánk képesek elérni. Ott, aíhol üzleti szempontból felmondanak egyes szerződéseket, a tejszövetkezeti központ azokat a szerződéseket átveszi és a tejet is azonnal felveszi. A tej szövetkezeti központ tehát messzemenőleg szolgálja azokat az érdekeket, amely érdekek szolgálatára tulajdonképpen felállították. Nem mondom, hogy nem fordulhatnak elő esetek, hogy a tejszövetkezeti központtal szemben valaki jogos panaszt táimaszthat. Melyik intézmény az, amellyel szemben semmiféle panasz nem merül fel? De nagyjában és egészében a tejszövetkezeti központ igenis, a .gazdaérdekeket(, a tejszövetkezetek érdekét szolgálja s azokat a célokat és szempontokat szolgálja, amelyeikért tulajdonképpen életrehívták. T. Ház! Petrovics György képviselőtársunk a makói tájfajta lótenyésztés kérdését tette szóvá és annak fejlesztését szorgalmazta, továbbá azt kérte, hogy a táj faj ta lóteny észét vezetősége jobban vegye figyelembe a gazdáik kívánságait. Kérem, ott nagy bajok voltak utóbb, és pedig azért, mert az érdekeltek polgári vezetés alá akarták helyezni a makói tájfajta tenyészetet. Ha polgári vezetés alá helyeztük volna, akkor nem volna meg a megnyugvás abban a tekintetben, hqgy ott a megfelelő fegyelem és a megfelielő szigorú rendszer fennmaradhasson s a fedeztetéseknél és a tenyészirány megszabásánál mindenben betartassanak azok a szempontok, amelyek ott figyelmen kívül nem hagyhatók s amelyeket igazoltak azok az eredményekv amelyeket az ottani tájfajta tenyésztéssel tulajdonképpen el is értünk. Aki ismeri a makói tájfajta tenyészetet, az csak gyönyörködhetik abban az eredményben, amelyet a most már nyugalomban lévő kiváló hippológus, gróf D'Orsay elért, aki hosszú időkig nagy szeretettel és nagy hozzáértéssel s megfelelő figyelemmel vezette a telepet. Nekem tehát nem szabad és nem lehet kockáztatnom ezeket az eredményeket és nem szabad kitennem azt az egész eredményt, amelyet produkáltunk, annak, hogyha polgári vezetés alá helyezzük a telepet, az esetleg viszszafejlődik. Elvégre az a gazda, amikor kiválogatja a mént, hogy azzal szeretne fedeztetni, nem tudja megérteni, hogy miért mondja a vezető ezredes, hogy nem azzal, hanem amazzal a ménnel fog fedeztetni; ennek azonban megvan a maga olka, mert^ a párosítást megfelelő szakértelemmel kell végezni, különben a célt elérni nem fogjuk. Megnyugtatom a.t. képviselő urat, hogyha ott akármiféle szabálytalanság vagy az érdekelt gazdákkal való bánás terén akármilyen visszaélés fordul elő, ha konkrét üanaszok jön502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. nek hozzám, azokat megvizsgálom, és a legkészségesebben fogok a bajokon segíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Melczer László ' képviselő úr az 1914. évi XXXVIII. te. kérdését tette szóvá és megemlítette azt is, hogy az ezt helyettesítő törvényjavaslata t még törvényerőre nem emelkedett. Amint méltóztatnak tudni, ezt a törvényjavaslatot a Képviselőház már letárgyalta, ugyancsak letárgyalta a Felsőház is, azonban a Felsőház 11. %-ki, az életbeléptetési szakaszt, nem fogadta el és visszaküldte a Képviselőházhoz. A bizottság a kifogásolt 11. §-t .már letárgyalta és most már csak idő kérdése, hogy ezt a szakaszt a Képviselőház is letárgyalja s akkor a törvény életbelépésének nem lesz akadálya. Ami a Sajó szabályozásának kérdését illeti, amennyire csak lehet, ott, ahol bajok mutatkoznak s ahol a partomlás és partvédelem terén intézkedések szüksége felmerül, a legmesszebbmenőén törekszem azokat végrehajtani. A Sajó szabályozására hosszú évekre 500.000 pengő van előirányozva és erre az évre is 85.000 pengőt irányoztunk elő. Természetes dolog, hogy ez kicsiny összeg a szükséglethez képest, azonban törekszünk arra, hogy ezt a kérdést is, mint sok más kérdést szintén megoldjuk. Sajnos, nem lehet mindent egyszerre, ami szükséges volna, és amit el kellene intézni. Fokozatosan és tervszerűen lehet ezeket a rakoncátlan folyókat megrendszabályozni és mederbe szorítani. A sorrend és programm szerint a Sajó és a Hernád azok közé a folyók közé tartoznak, amelyeknél elsődlegesen fogjuk végrehajtani a szabályozási munkákat. Áini Melczer László t. képviselőtársunknak a vizimérnökök létszámcsökkentésére vonatkozó megjegyzését illeti, nagyon szívesen tennénk eleget az ő kívánságának, azonban ez az intézkedés a takarékossági elv szigorú figyelembevételével történt. A létszámot csökkenteni kellett mindenhol. Reméljük, hogy ez csak átmeneti jelenség (Melczer László: Ellentétben van a törvénnyel) és akkor, ha a gazdasági helyzet javulni fog, ugyanabban az ütemben, amelyben a vízszabályozási munkálatokat végrehajtottuk, fogjuk a még hátralevő és megoldható feladatokat megoldáshoz juttatni. Mattá Árpád t. képviselőtársunk azt a kívánságát fejezte ki, hogy a gazdasági felügyelők ne aktázzanak, hanem szálljanak ki a kerületekbe, a körzetekbe és lakjanak körzetükben. (Helyeslés.) Megjegyzem, ezen a téren volt javítani való, utóbb azonban már intézkedés történt, hogy ahol csak lakást tud kapni a járási gazdasági felügyelő, köteles a székihelyén lakni és minél többször kiszállni. Ami a kiszállások csökkenését illeti, itt most már a napidíjakat és kiszállási költségeket újra olyan nagy mértékben kellett csökkenteni a költségvetésben, hogy alig három-négy kiszállás történhetik havonként, mert a többire már fedezet nincs. Itt bosszulja meg magát a (Gyömörey Sándor : Rossz helyen való takarékosság!) takarékosság és itt jelentkezik az, amire Zeöke Antal t. képviselőtársunk rámutatott, hogy akarjuk a takarékoságot, apasztani akarjuk a közterheket, viszont azonban a rovatoknál emelni akarunk mindent. A kettő nem egyeztethető össze. Ha emeljük a rovatoknál a költségvetést és mindent gyors tempóban akarunk végrehajtani, nem apaszthatjuk! a közterheket. Legyünk arról meggyőződve, hogy minden olyan közmunkát és közalkotást, amelyet a költségvetés keretén 'belül meg kell oldani, csak adóterhékből es közterhekből tudunk fedezni.