Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 5 képviselő úrnak ismételten^ szóvátett kívánságát kedvezően tudnók elintézni. Ami a Balaton környékének dohánytermelését illeti, e teikintetben a pénzügyminiszter úr van hivatva dönteni. Az ő szakközegeinek kez deményezésére történik ott a geológiai vizsgálat aziránt, vájjon a terület alkalmas-e dohánytermelésre. A dohánytermelési engedélyeket a pénzügyminiszter úr adja ki, nem én. Friedrich István t. képviselő úr Lillafüredet kritizálta azért, mert a főváros a Rókus-kórhá

; zat nem tudja felépíteni. Ez nagyon helytálló kritika egy fővárosi képviselő részéről, mert Friedrich t. képviselő úr a fővárost képviselvén, igen helyesen mindent a fővárosba akarna hozni, itt semmit sem sokai, semmit sem nehezményez, nem törődik azzal, hogyha itt akárhány milliót invesztálunk és kulturális célokra használunk fel, mindjárt kritizál azonban, ha a vidékre viszünk valamit. Ez nem egészen helytálló, mert tulajdonképpen majdnem minden vidéki fürdőhelyünket és üdülőhelyünket elvesztettük és Csonka-Magyarországon kell lenni egy helynek, ahová az idegent el lehet vinni, ha idegenforgalomra egyáltalán számítani akarunk. Lillafüreden annyi természeti szépség van együtt, hogy kár lett volna ezeket parlagon heverni hagyni és ennek a szép helynek kultúrhellyé tételét kár lett volna elmulasztani. Nagyon hálás vagyok Szilágyi Lajos t. képviselő úrnak, aki bár ellenzéki képviselő, mégis teljesen objektíve nézi a tényt és nem azért, hogy kritizáljon. Ö elismeri, hogy idegenforgalmi szempontból Lillafüredidei a kormány kultúrszükségletet elégített ki. Nekem az a meggyőződésem, hogy helytelen lett volna, ha a vidéken nem létesítettünk volna olyan kultúrhelyet, ahová az idegent el lehet vinni. Ami azt a kifogást illeti, hogy Miskolc város kikapcsolásával és figyelembevétele nélkül hajtottuk volna végre a lillafüredi programúiét — amint Szilágyi képviselő úr mondotta — ez nem egészen helytálló, mert aki heteket tölt Lillafüreden, az bejár a városba és alig van ott egyetlen idegen, aki Miskolcot meg ne nézné. Miskolc idegenforgalmát tehát messzemenően emeli a lillafüredi idegenforgalom. ; Azt a kérdést intézte hozzám Friedrich képviselő úr, hogy a hasznos beruházások összegét hogyan számoltuk el. Erről kér felvilágosítást. (Berki Gyula: Számoljon el ő a propagandaköltségekről! Amikor ő miniszterelnök volt, ezer vágón nyomtatványt nyomatott ellenünk!) Elnök: Csendet kérek! (Berki Gyula: Nehéz csendben lenni.) Mayer János földmívelésügyi miniszter: A képviselő úr idézte boldogult Szabóky államtitkár úr egyik jelentését és a hasznos beruházásokról összeállított kimutatásból olvasott fel egyes részleteket és számadatokat. T. Ház! En a tárcám keretében eszközölt összes beruházásokról egy jelentést készítettem, azt megküldöttem a Képviselőház és a Felsőház összes tisztelt tagjainak, megküldtem^ a közhatóságoknak, a főispánoknak. A legszélesebb körben tettem közzé ezt a jelentést és a legutolsó fillérig ismertettem ebiben azokat az összegeket, amelyeket felhasználtam. Jeleztem ebben a jelentésben, hogy milyen összeget mire használtam fel és jeleztem azt is, hogy mik voltak ezeknek a beruházásoknak eredményei. Ügy odaállítani a dolgot, mint hogyha itt valamilyen elszámolatlan milliókról volna szó, vagy valahogy elherdálta volna az állaana pénzeket, mint hogyha itt a gépakciók, a műtrágyaakciók és különféle más akciók, a hizlalási hitelek nem helyesen lettek volna kiadva '. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 145 és azok nem térnének vissza, vagy azok el lettek volna pazarolva, ez nem felel meg a tényeknek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ezek a hitelek, a baromfihitelek és más akcióhitelek teljes garancia mellett lettek kiadva. Vagy ingatlanfedezetet, vagy bankgaranciát kértünk az összegre, az állam érdekei tehát teljesen meg lettek védve és így semmi néven nevezendő pazarlás vagy könnyelműség nem volt. (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De különösen látjuk a gazdasági eredményeket, külkereskedelmi mérlegünkben, ahol hízottállatkivitelünk igen tekintélyes összeggel iszerepel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Berki Gyula: Nem olvasta a képviselő úr a zárszámadásokat! Ha elolvasta volna, akkor nem mondotta volna ezt!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a vitát bezártam, most csak a miniszter úrnak van joga szólni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: Azt a kérdést is feltette Friedrich képviselő úr, hogy mi van azokkal a kétpengős termelési segélyekkel, amelyeket a kormány kilátásba helyezett. Kilátásba semmit sem helyeztünk. Tárgyaltuk a kérdést, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) határozatba azonban ez nem ment át, lekerült a napirendről azért, mert azok az alapok, amelyek fedezetül, szolgáltak volna a kétpengős termelési segélyre, később annyira ki lettek használva, hogy ezen túlmenő megterhelést a kormány nem tudott biztosítani. Petrovácz Gyula t. képviselőtársam a primőrök és virágok behozatalát tette szóvá. Ez egy olyan kérdés, amely kereskedelmi szerződéseinkkel függ össze. A virágbehozatal, a primőrbehozatal olyan kérdések, amelyek a déli államokkal kötött szerződéseknél kerülnek tárgyalásra és ezekkel^ szemben kell nekünk azután valami engedményt biztosítanunk, mert ha mi nem adunk, akkor nem kapunk. Ha valamely állam valamit nem tud behozni, akkor nem enged be. Ennek tudható tehát be az, hogy a primőrök és a vágott virágok terén például Olaszországgal szemben koncessziókat kellett tennünk. Nem mintha a mi kertészetünk még nem fejlődött volna oda, hogy a belső szükségletet el tudná látni, hanem a «do ut des» alapján történik, hogy koncedálnunk kell azoknak az államoknak valamely kívánságát. Nekünk ezekben engedményeket kell tennünk, amelyeknek ellenértékét azután más téren kapjuk meg. (Jánossy Gábor: Ne vegye a közönség a külföldi termékeket! — Helyeslés jobbfelől. -• Jánossy Gábor: Háromszázezer pengő értékű szegfűt hoztak be tavaly!) Gaal Gaston t. képviselőtársunk a bolettát kárhoztatta messzemenŐleg. (Halljuk! Halljuk!) En még mindig nem tudom megérteni azt az okoskodást, amellyel némelyek a boletta ellen még most is olyan intranzigens álláspontot foglalnak el. A boletta mégis csak a termelésnek messzemenő támogatása. Annyira helyes és annyira bevált a boletta, hogyha mi most vissza akarnók vonni, ez, azt hiszem, nagy recenzust keltene. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogyha most feltennők a kérdést, hogy akarja-e a gazdiaközönség, hogy visszavegyük, vagy nem, azt hiszem, hogy a boletta, ai gabonajegy nagy többséget kapna. (Ügy van! jobbfelől.) Honan keletkezett a gabonajegy elleni averzió? Onnan keletkezett és a tömegek közt azért kezdett tért hódítani, mert tervszerűen bemagyarázták a népnek, hogy azért esett a búza ára, mert a bolettát ibehoztuk. Azok, akik ezt így magyarázták, jól tudják, hogy nem felel meg a tényeknek. Rosszindulatúlag magyarázták a dolgot és félrevezették a gazda-