Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

140 Az országgyűlés képviselőházának ugyanis az országban összevissza és bizony azt láttam, hogy nagyon sok -helyen gyengén gazdálkodnak nemcsak a kicsi, hanem a na­gyobb gazdaságokban is. A törvény által elő­írt kukoricaszárlevágást, az arankairtást, a gyümölcsfák kellő gondozását nem végzik el, a törvénynek idevonatkozó szakaszai írott ma­laszt maradnak, mert nincs senki, aki azokat végrehajtsa. A jegyzők annyira el vannak fog­lalva bürójukban, hogy nem érnek rá még csak a határba sem kimenni, ezt legfeljebb csak akkor látják, ha a vonatra ülnek és a köz­pontba utaznak. v Arra kérem tehát a t. földmívelésügyi mi­niszter urat, legyen szíves odahatni, hogy ez a rendszer megváltozzék. Nem vádolok egy gazdasági felügyelőt sem, csak egyszerűen a rendszert. Nagyon sajnálom, hogy a költségvetésben a harmadik cím 3. rovatában az áll, hogy a ki­küldetési és átköltözési költségek, amelyek ta­valy 497.000 pengőt tettek ki, az idén 373.000 pen­gőt tesznek ki, tehát 124.000 pengővel keveseb­bet. Ezek szerint, fájdalom, még kevésbbé lesz­nek ezek a jó urak abban a helyzetben, hogy ebtbeli kötelezettségüknek eleget tehessenek. Arra kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, ejtse módját akár virement útján, akár más módon, esetleg a nagy külföldi kölcsön út­ján, — ő jobban tudja, mint én, hogy mikép — hogy ezek az urak megfelelő módon kiszállhas­sanak, a szükséges előfogatokat megkaphassák, szóval segítse elő azt, hogy kiszállhassanak és ha valami gazdasági rendetlenséget látnak, megmondhassák az illetőnek: nem így kell csi­nálni, és két hét múlva újra kiszállva, ellen­őrizhessék, megtették-e, amire figyelmeztették őket; mert nem elég a rendeletet kiadni, a végrehajtást is ellenőrizni kell, amit különben, fájdalom, nem igen szoktak^megtenni. Nem aka­rom a magánjogokat a világért sem sértend, de végre is, ha valaki nem tud gazdálkodni, akkor ,meg kell tanítani rá, mert ez országos közérdek és nemcsak az illetőnek magánérdeke. Itt latom, hogy a tanyai kirendeltségnek dotációját ugyancsak méltóztatott leszállítani 6000 pengővel. Erre vonatkozólag is ugyanazt mondhatom, amit a fenti tétel leszállítására. Ugyanennél, a címnél szerepel a baromfi­tenyésztés is. Á baromfitenyésztésre vonatko­zólag azt mondotta a földmívelésügyi miniszter úr, hogy ennek exportja 86 millió pengőt tett ki. Ez igen örvendetes dolog, azonban a mind­inkább szaporodó farmok következtéiben a tojásprodukció is folyton szaporodik, aminek következtében nagyon emelkedik a budapesti piac keresése, a pesti piac túl van terhelve to­jással, hogy már úgy lenyomják az árakat, hogy például a nagyhéten hat fillért kapott a tenyésztő a gyönyörű farmtojásért, amely le volt bélyegezve, hogy kétnapos, háromnapos s ezért a friss tojásért hat fillért adtak. Az én számításom szerint nekem belekerül egy tyúk napi ellátása 3'5 fillérbe. Azt azután rábízom mindenkire, számítsa ki, hogy ha hat fillért ka­pok egy tojásért, mennyit fizetek rá. Éppen ezért nagy érdeke az országnak, hogy a tojás­export becsületesen megszerveztessék. A Köz­tisztviselők Fogyasztási Szövetkezete próbál ilyesfélét tenni, de egyelőre még csak idebenn dolgozik. Kérem a miniszter urat, hasson oda akár a Mezőgazdasági Export-Intézet útján, akár egyéb módon, hogy a tojásexport rendsze­resíttessék, hogy a tojástúlprodukció ne ter­helje a budapesti piacot, hanem igyekezzünk külföldié kiszállítani. Arra kívánok még rámutatni, hogy a kísér­502. ülése 1981 május ll~én, hétfőn. letügyi intézményeknél az átköltözködési költ­ségeket és kiküldetési díjakat méltóztatott szin­tén leszállítani 22.000 pengővel. A személyi já­randóságok is 16.000 pengővel vannak csök­kentve. Abba nem akarok beleszólni, hogy ez intézmények említett kiadásai párezer pengővel leszállíttattak, de nem tartom helyesnek, hogy a kísérletügy ilyen gyenge dotációban részesül. Azt tartom, hogy ha valahol a mezőgazdaság­ban van valamely fontos intézmény, amely a mezőgazdaság érdekében van, úgy ez a kísérlet­A kísérletügynek igen sok része ma meg igen kevés dotációban részesül és igen kis ta­laja van. Hogy egyebet ne említsek, itt van az ampelológiai intézet szőlőkísérleti állomása. Nincsen akkora, mint ez a terem és ott próbál­ják ki a különféle oltási módokat, szőlőműve­lési és Isten tudja miféle kísérleteket. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ezek a kísérletügyi állomások a kísérlet­ügyhöz méltó dotációban részesüljenek, akár a költségvetés keretén belül, akár a költségvetés keretén kívül, de megfelelő pénzzel láttassa­nak el. Itt van például egjf igen életrevaló intéz­mény, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr a legutóbb állított fel. Ez a búza- és lisztminő­ségi kísérleti állomás. Ennél fontosabb és oko­sabb dolgot talán nem csináltak sohasem. En­nek köszönhetjük azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr immár abban a helyzetben van, hogy az idén 1000 vágón megfelelőleg nemesí­tett búzát adhat közhasználatra. Ennek az in­tézménynek egész dotációja-azonban csak 25.000 pengő. Igazán nem tudom, hogy ez a kísérleti állomás mit fog csinálni evvel a 25.000 pengő­vel, honnan fogja megcsinálni mindazt, amit mi tőle várunk. Ezt én nem bírom kitalálni. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy próbáljon valahonnan pénzt kerí­teni, mert ez abszolúte semmi. Pedig ma, ami­kor nekünk a búza minőségére is kell dol­goznunk és osak iminősített búzát tudunk ki­vinni, ennél fontosabb kísérleti állomás nin­csen Magyarországon. Méltóztassék tehát éh­nek megfelelő dotációjáról gondoskodni. Még csak azt akarom megemlíteni, hogy a törvények — legutóbb a belügyminiszter úrnak a közigazgatási reformról szóló törvénye is — azt mondják, hogy a boritaladó szintén egyik jövedelme legyen annak az úgynevezett köz­igazgatási alapnak; nem tudom A-alapnak, B-alapnak, vagy minek hívják. En az egész rendszert hibásnak tartom éspedig hibásnak tartom azért, mert ha valamelyik községnek szüksége van valamely jövedelemre, a jövedel­met ne egyes foglalkozási ágaktól szerezze meg, mert ez szerintem helytelen, hanem ha valamely községnek például 10.000 pengőre van szüksége a közigazgatáshoz, mondja ki, hogy ebből 5000 pengőt ki tud fizetni a maga adójából, a másik 5000 pengőt pedig egyszerűen adja oda neki az állam, ne kelljen más községi jövedelmek­ben keresnie fedezetet, sem kereseti adóban, sem borital ad óban, sem semmi egyéb más adó­ban. Ez a kérdés tulajdonképpen nem tartozik ide, csak annyiban, amennyiben itt a borital­adóról van szó. Egyes képviselőtársaim felemlítették, hogy a boritaladót töröljük. Ezt én is mondom. Mert mi az alapja egy adónak? Az adónak, hogy úgy mondjam, jogi alapja az, hogy az illető avval a munkájával, amelyet végez, jövedel­met szerez magának, ebből a jövedelemből le kell adnia bizonyos összeget az állami igazga­táshoz- Ez az adó jogi alapia. Ez igen helyesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom