Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-502
138 Az országgyűlés képviselőházának levő hüszárezredes, felismerve a makói és környékbelit kisgazdáknak a lótenyésztés iránt való erős hajlamát és szeretetét, megalapította "a •mezöhegyesi táj faj ta lótenyésztő telepet, amelynek székhelye Makón van. Hosszas 1 és eredményes'kísérletezés után a nemes grófnak, akinél nagyobbra Makó és vidékének népe talán senkit sem becsült és jobban nem szeretett-, sikerült olyan lóanyagot kitenyészteni, amely úgy kocsizásra, mint gazdasági használatra, valamint katonai célokra kiválóan alkalmas és messze földön keresettségre tett szert, sőt a,külföld is erősen vásárolta. ; Amíg D'Orsay gróf kezében volt a tájfajta lótenyésztés, addig ez az értékes telep virágzott, a gazdák vetélkedtek, hogy a telep tagjai lehessenek, aminek hasznát is látták, mert kiváló lóanyagot tenyésztettek, amit jóáron eladhattak. A gróf atyailag bánt a gazdákkal, ellátta őket tanácsokkal, érdekeiket védelmezte és hogy e táj fajta lótenyésztésnek minél nagyobb hírt szerezzen és bebizonyítsa annak kiváló minőségét, 1914-ben, a háború kitörése előtt, Makóról kiindulva le a Balatonra 14 napig tartó távkocsiversenyt rendezett, amelyen több külföldi lószakértő;is részt .vett. À távkocsizás kitűnően sikerült S-a hosszú úton mindenütt elismeréssel ünnepelték a grófot és a- kocsizásban 80 kocsival részt-vett makói kisgazdákat. A nagy siker következtében D'Örsay gróf arra határozta el magát, höjgy a következő évben Berlinbe fog a gazdák élén a makói táj faj ta lovakkal kocsizni és: ott,» Vilmos császárnál tisztelegve, bemutatja a : híres lóanyagot. Jött azonban a háború és ttiiht sok másnak, ennek a tervnek is vége lett. V A gróf nyugalomba vonult, a makói gazdák pártfogás dolgában elárvultak s a maguk erejéből vitték tovább a tájfajta telep ügyét. Egyideig ment jis simán a dolog, később azonban a kormány részéről az az intézkedés történt, hogy a^ méntelepet polgári kezelésből katonai kezelésbe^ csatolták. Azóta átmenetileg bizonyos válság állt be a telep kezelésében, megváltozott a tenyésztés iránya, amivel a gazdák eleinte nem voltak,megelégedve s azt kívánták, hogy a lótenyésztés kerüljön vissza ismét polgári kezelésbe. Ez a hangulat a vezetőség konciliáns és megértő magatartása következtében később lényegesen enyhült s már talán egészen meg is szűnt. T Baj azonban az, hogy súlyos anyagi gondok nehezülnek a táj faj ta lótenyésztő egyletre, ami nagyon gátolja a tenyésztés előbbre jutását. Nagyon fontos állama és közgazdasági érdek, hogy a kiváló lóanyagot tenyésztő és nagy vidékre kiterjedő makói tájfajta telep meg ne szűnjék és működésében zavar ne legyen. Szükséges, hogy a kormányzat mindenképpen törekedjék arra, hogy ebbe az egyesületbe minél több gazda tömörüljön, éppen ezért arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy amenynyiben fenntartandónak tartja a telep katonai vezetését, szíveskedjék gondoskodni arról, hogy a vezetőség mindenkor legyen tekintettel a gazdaközönség ' igényeire és kívánságaira, a kormány pedig juttasson állami segélyt a telepnek, hogy így annak működése eredményesebb legyen az ország és a gazdatársadalom javára. (Helyeslés a jobbóldalon.) A címét elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Melczer László! •j >' Melczer László: T. Képviselőház! Engedjék meg, hogy röviden szpvátegyek pár. vízügyi kérdést s a kultúrmérnöki hivatalnál a mérnöki személyzet csökkentésének ügyét. i Magyarország vizfolyási rendezésének kérr 502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. | dése, amely munkálatok nem az állam költsé| gén, hanem az érdekeltség terhére hajtandók végre, nem mutatják azt a fejlődést, amelyet ! á mezőgazdaság joggal kívánhatna. Az 1914. évi XXXVIII. te. felhatalmazást adott az akkori földmívelésügyi miniszternek arra, hogy lényei ges, az összköltség 70%-áig terjedő államsegéllyel járuljon hozzá a szabályozó érdekelt! ségek segítségére. Ezt a. törvényt, sajnos, nem hajtották végre, miután & megcsonkítás következtében teljesen megváltoztak a viszonyok. A földmívelésügyi kormány, amint méltóztatik tudni, a múlt év őszén törvényjavaslatot : terjesztett a törvényhozás elé, amelynek rendeltetése lett volna ezt az elavult törvényt pótolni. Ez a javaslat, amely még ma sem ; emelkedett törvényerőre, nem tartalmazza azokat a lehetőségeket, amelyeket a régi, 1914. évi XXXVIII. törvénycikk foglal magában és így tulajdonképpen ez a törvényjavaslat térvesztést jelent s az érdekeltek költségén végzendő vízszabályozások keresztülvihetősége igen lényegesen csökkent. Az új törvényjavaslat szerint ugyanis csak akkora Összeg fordítható így rendezések támogatására, amely összeget az évi költségvetés engedélyez. így természetesen tulajdonéppen a pénzügyminiszter úrtól függ végeredményben a vizszabályozás lehetősége. Ilyen körülmények között természetesen a mezőgazdasági érdekeltségek nem sok reménnyel^ tekinthetnek az őket oly súlyosan érintő vízszabályozások jövője elé. A folyó költségvetésben mindössze 280.000 pengőt irányoztak elő ilyen vizszabályozások támogatására, akkor, amikor ; a még mindig tárgyalás alatt álló új vízszabályozási törvény* javaslat eredeti koncepciója szerint húsz éven keresztül 1*8 millió pengővel lett volna ez a cél dotálandó. Világos, hogy ilyen körülmények között igen kevés kilátás van arra, hogy ezek f a mezőgazdaságot lényegesen érintő vízszabályozások megindulhassanak. Hiszen az aránylag ^keskeny völgyekben folyó vizeknek szabályozása katasztrális holdanként az érdekelteket körülbelül 200—300 pengőig is megterheli. További akadálya a munkálatoknak az a sajnálatos körülmény, hogy az általános tisztviselőig létszámredukciót a kultúrmérnöki hivatalnál a mérnökökre is kiterjesztették, holott ezek a hivatalok már évek óta nem tudják a vízszabályozási és talajjavítási munkálatokat olyan ütemben elvégezni, amilyent a mezőgazdaság érdekei megkívánnának. így például a Sajó folyó felvételi munkálatai már két évvel ezelőtt elkészültek, azonban a tervek kidolgozása még mai napig sincsen meg, mert a miskolci kultúrmérnöki hivatal nem rendelkezik elegendő mérnökkel, sőt újabban az amúgy is elégtelen személyzetet még apasztani fogják azzal, hogy onnan is elhelyeznek egy mérnököt. Ilyen körülmények között nincs arra kilátás, hogy a Sajó "szabályozása valamikor is megindulhasson. De tovább megyek. A Sajó folyó körüli érdekeltségnek a folyó szabálvozása érdeké, ben ármentesítő társulattá való alakítása szei rintem majdnem lehetetlen, mert a Sajó kiöntéI sének természetes határai vannak. Ezt az ári teret a folyó még soha át nem hágta. Völgyében legelőket és kaszálókat Önt el tavasszal, amivel nagy hasznára van a területeknek. A Sajónak azonban, minthogy partjának talaja | kavicsos, nagyon gyorsan, kigyószerűen vál: toztatja folyását. Amidőn így eljut a mellette ' 'épült községekhez, azokat igen erősen támadja-
