Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-502
128 Az országgyűlés képviselőházának 25—30 ezer holdas birtokokon. (Eri Márton: Maga sem hiszi! — Kálmán István: Hány van olyan 1 ? Olyan már alig van!) Méltóztassanak csak egy kicsit figyelni rám. Nem arra gondoltam ebben a pillanatban, hogv az 500—1000 holdas birtokokat szabdalják szét, hanem vannak rettenetes nagybirtokok ebben' az országban, amelyeket belterjesen megművelni nem tud a tulajdonos, mert nincs hozzá tőkéje, nincs hozzá tehetsége. (Éri Márton: Vannak bérlői!) Ezeknek a túlontúl nagybirtokoknak a fenntartása, azt hiszem, inkább csak vadászati terület szempontjából kívánatos. (Gaál Mihály: Az is nemzeti haszon!) Én mindenesetre a magam részéről megteszem kötelességemet és felhívom a földmívelésügyi kormányzat figyelmét erre a kérdésre. De kénytelen vagyok ugyancsak szinte ebből folyólag a földmívesnépnek és a kisgazdaközönségnek is rettenetes nyomorára rámutatni. Amellett, hogy terményeit nem tudja megfelelő módon értékesíteni, azt látjuk, hogy az adózás terén olyan áldozatot hoz, amely hovatovább tűrhetetlenné válik. (Gaal Gaston: Ez igaz!) Több községben jártamban-keltemben megvizsgáltam e téren a helyzetet és azt láttam, hogy van négyholdas kisgazda, akinek van egy úgynevezett bogárhátú viskója és 150 pengő adót fizet, sőt találtam községekre, ahol még 150 pengőnél is több adót kell fizetnie egy 4—5 holdas kisgazdának. (Gaal Gaston: Ha háza és ennyi födje van, legfeljebb 50—60 pengő adója lehet!) 70—80 pengőt rendszerint fizetnek ezéken a vidékeken. (Gaal Gaston: Talán az adóhátralékkal együtt volt annyi?) Nem adóhátralékokról beszélek. Szakértőkkel vizsgáltattam meg az adókönyvecskéket. Találtam községet Borsod megyében, ahol a pótadó ötszöröse volt a rendes adónak. Ez olyan rettenetes elképzelhetetlen valami, hogy nem is hittem, amíg erről magam meg nem győződtem. Gaal Gaston t. képviselőtársamról tudom, hogy nagyon behatóan foglalkozik ezzel a kérdéssel, éppen ezért talán nem árt, ha ide méltóztatik figyelni : tényekre hívom fel a figyelmét. (Gaal Gaston: Ott ártéri költségek lesznek képviselő úr, maga az adó nem mehet ennyire, ez ki van zárva, hanem ártéri költségek lesznek ebben!) Én ugyanis beleszámítom az említett összegbe az egyházi adót is. (Gaal Gaston: Ötholdás gazdának nem lehet 150 pengő az adója!) Vannak, akik nekem azt igyekeztek bizonyítani, hogy van, akinek még ennél is több az adója. Idetartozik a párbér is, amit én szintén adónak tekintek. (Eri Márton: Az is! — Gaal Gaston: Ártéri járulékról, lecsapolási járulékról is lehet Ott szó!) Mindenesetre még ha az is benne van (Gaal Gaston: Akkor is sok!) akkor is olyan tetemes összeg, amelyet egy négy-öt holdas kisgazda felfogásom sz-erint nem képes megfizetni, mert ennyi készpénzt egész esztendőben nem lát a kezében, nincsen annyi terménye, amennyit eladhatna, mert amit ő termel, az háziszükségletére kell. Miután tehát készpénzjövedelme nincsen, nem marad más hátra, mint hogy kis birtokát állandóan adóssággal terheli meg. Végeredményében elkel a kis föld, a ház, ^-300 pengőért megveszi valamely bank, valamely hitelezőié és azután földönfutóvá válik. Földönfutóvá válik Magyarország legtiszteletreméltóbb és legnagyobb megbecsülésre méltó dolgos közönsége. Itt van Mezőkövesd, megnevezem a helyet, méltóztassék megvizsgálni a mezőkövesdi viszonyokat. Én a földmívelésügyi miniszter urat úgy tekintem ebben a pillanatban, hogy a földár 0#. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. mívelésügyi miniszter úrnak nemcsak az a kötelessége, ami közvetlen a földmívelésügyi tárca keretébe tartozik, csak erre gondolni és figyelni, én a földmívelésügyi miniszter urat a magyar gazdaközönség, a magyar kisparasztság vezérének is látom, tartom ebben a pillanatban, ebben az időben. (Gaal Gaston: Hivatali kötelessége!) De hivatali kötelessége is megvizsgálni ezeket a dolgokat. Én nagy szeretettel, jóindulattal bírálgatom ezeket a dolgokat, nem kötekedés, nem kortespolitika a célom, nincsen reá szükségem, nekem olyan biztos városi kerületem van, hogy úgy érzem, nincsen szükségem reá, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam. Pusztán ennek a népnek a szeretete vezet, tessék elhinni nekem, ha egyik-másik pontjában tévedek is, annak, amit elmondok, tisztán az vezet, amikor látom ennek a néprétegnek hallatlan, emberfeletti szenvedését, hogy ezt szóvátegyem, hogy talán valami segítséget kieszközöljek számára. Huszonöt—harminc pengős búzaár idején megszabták a párbért és ma is ezen az alapon kell fizetni. (Éri Márton: Az korábban volt megszabva! Fogalma sincs róla!) Ne tessék ilyet mondani, t. képviselő úr; kijelentem, hogy ezekhez az ügyekhez talán sokkal többet értek, mint a képviselő úr. (Zaj.) Ne tessék mondani, hogy fogalmam sincs róla. Hivatkoztam rá, megneveztem a helyet és képviselőket hívok fel tanukul, »tessék megkérdezni Patay Gyula egységespárti képviselő urat, hogy igenis, 28 pengős búzaalapon szedik a párbért Mezőkövesden; erről meggyőződést szereztem, ne tessék tehát azt mondani, hogy fogalmam sincs róla. Micsoda nagy fogalom kell ehhez? Hiszen közteher az a pár bér is. (Éri Márton: Azt nem tagadjuk, hogy közteher!) Azt tehát azon a magasságon meghagyni mégiscsak lelketlenség és lehetetlenség. Én is ehhez az egyházhoz tartozom, de nem tudom szó nélkül hagyni, hogy ez az egyház, amelynek Krisztus parancsa szerint elsősorban elől kellene járnia a szegénység támogatásában, formálisan kiuzsorázza azt a rettenetesen rossz viszonyok között lévő kisgazdaközönséget, ma, amikor a búza ára köztudomás szerint 10—12 pengő, sőt annak a kisgazdának számára még 12 pengő sincsen a búza ára, mert hiszen nem tudja úgy eladni, mint a nagybirtokos, nem tudja az alkalmas időt kivárni, azután kicsiben adja el. (Gaal Gaston: Hihetetlen terhei vannak!) 28 pengős búzaalapon szedik a párbért, majdnem 3 métermázsát fizet az a kisgazda a papnak azért a teljesítményért, amelyért pár esztendővel ezelőtt egy métermázsát adott: ez mégis csak lehetetlen dolog, amit szó nélkül hagyni nem lehet. Különösen nem tudom szó nélkül hagyni, hogy az az egyház, amely mindig prédikálja a szószékről a szeretetet, a krisztiánizmust, 28 pengős búzaalapon szedi a párbért. Ezt sehogy sem tartom összeegyeztethetőnek. Kénytelen vagyok felhívni a földmívelésügyi kormány figyelmét a mezőgazdasági cselédség rettenetesen szomorú helyzetére. Ezek az emberek reggel 3-tól este 8-ig dolgoznak, mert hiszen nem akkor kezdik munkaidejüket, mint méltóztatik tudni, amikor a többi munkás, hanem a jószággal sokkal előbb van dolguk és a munka abbahagyása után még nagyon sok dolguk van a jószággal, mert hiszen ez az ő kötelességük, az a jószág az ő gondjukra van bízva. Ezeknek az embereknek tehát meghoszszabbodik a munkaideje ezáltal még a mezőgazdasági napszámos munkaidejével szemben is. (Egy hang a balközépen; Nyáron!) Nyáron
