Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

126 Az országgyűlés képviselőházának lajdonának mindig csak egy része esnék bele az ártéri területbe, sajnos, azonban legnagyobb részüknél a birtok 2

/3-ad része, Va-ad része, fele beleesik, az ártéri járulék tehát elviszi az összes jövedelmet. Hogy ez a terület nem bírja el a, 7 millió pengő kölcsönt, ez ki fog derülni akkor, ha meg fogják állapítani, hogy még azok a területek isem képesek 10 P 50 fillért fizetni holdanként, amelyek termővé válnak: a szikes legelők egyrésze sem képes erre. Hogyan lehet elképzelni akkor, hogy azok a területek, amelyek egyenesen veszítettek, vagy amelyek talán csak 10—15 év múlva lesznek termőkké, bírják ezt az ártéri járulékot! Különben is megállapítható írnár most, hogy ezeknek a területeknek csak^ harmadrésze vált termővé, 2

/â részének, tehát 78.000 kat. holdnak semmi néven nevezendő haszna nincs ebből a csatornázásból, illetőleg lecsapolásból. Hát ezek miért és miből fizessenek ártéri járulékot? Hogy lehet azt az érdekelteknek megmagyarázni, hogy fizetni kötelesek olyan lecs ápolásért; miből nincs hasznuk, sőt káruk van? y annak területek, amelyekre a csatorna egyáltalában nincs hatással, amelyeket annakidején tévesen és hibásan vontak be az ártéri területbe. Ma ezek.is ifizetnek és nem tudják miért, mert, rájuk a csatornának egyáltalában semmi néven nevezendő hatása nincs; még csak azon a vidéken sem jár a csatorna. Például homokbuckák vannak bevonva az ártéri területbe és fizetnek 10 pengő 50 fillért holdanként a szöcskéknek és birkanyáj aknák való teljesen terméketlen területek után. Vannak területek, amelyek csak gazdasági átalakítás útján lesznek termőkké tehetők, ez azonban holdanként 100—200 pengőbe kerül és á ^jó Isten tudja, mikor fog bekövetkezni az az idő, hogy ezek termővé tétetnek. Az nem elég, hogy gazdaságilag átalakítja ezeket; termőkké is kell őket tenni. Akik megpróbálták, szomorúan látják, hogy át van ugyan alakítva az a terület, de még nem termő. De még egy nagyobb baj van. A csatorna technikailag sem vált be teljesen, mert amint már régebben mondottam, a nép azt tartja, hogy csatornára nyáron nincs szükség* mert akkorára elpárolog a víz. A népnek, az érdekelteknek tavasszal volna fontos, hogy a területükön lévő vizeket a csatorna elvigye. Tavasszal pedig az a helyzet, hogy nem a csatornában van a víz, hanem a csatorna van a vízben, mert a csatorna tavasszal kiont és egyes helyeken az egész vidék végesvégig egy tenger. (Mozgás a jobboldalon.) Ez így van szószerint. A megművelt területek termése megy tönkre, a befektetett drága munka, pénz és fáradság. (Felkiáltások: Kicsire van -méretezve a csatorna! -- Mojzes János: Nincs esése a csatornának!) Tehát valami technikai hiba is lehet a csatorna elgondolásában. A gazdasági előnyei sem következtek el ma még az egész csatornázásnak, ezt is megállapíthatjuk. Minthogy pedig ezek a gazdasági következmények nem állottak be, gazdasági szakértőknek kellene megállapítani, hogy miféle helyzet állott elő gazdaságilag azokon a területeken a lecsapolás következtében. A további baj, hogy az egész munka félmunka, mert azzal, hogy a lecsapolással a vizet elvitték, az illető terület gazdasági problémáját még meg nem oldották. Az öntözésnek kellene következnie, amire nincs pénze sem az érdekeltségnek, sem az államnak. Pest vármegye közgyűlése a holnapi napon fogja tárgyalni ezt 502, ülése 1931 május 11-én, hétfőn, • a nagyon fontos kérdést. 123.000 katasztrális hold területről, 32 község, 9000 gazda és kisgazda létérdekéről van szó. Kötelességemnek tartottam, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr kegyes figyelmét e

r döntés után ismételten felhívjam arra, hogy átmenetileg ez a közbevetett intézkedés talán egyeseket megnyugtat, de a kérdés a pénzügyminiszteri döntéssel megoldva nincs. Sajnos, ezzel a közérdekű kérdéssel tovább kell foglalkozni és úgy kell megoldani, hogy eldöntessék, hogy azok a területek gazdaságilag mit nyertek és mekkora a teherviselési képességük. Csak ennek megállapítása után lehet eldönteni, hogy az érdekeltek mit fizessenek. Enélkül megnyugvás az érdekelt közönség körében be nem következhetik. Ez a föld a 7 millió pengőt nem bírja el, csak annyit fizethet, amennyit elbír, a többit az államnak kell viselnie. Mert az államnak is haszna van e munkálatokból az adótöbbletekből. A címet egyébként elfogadom. (Elénk helyeslés jobb felől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kossalka János. Kossalka János: T. Ház! Az ország mai súlyos gazdasági helyzetében mind nagyobb súly.lyal nehezedik ránk a munkanélküliség kérdése, nem csupán azért, mert ez a kérdés mindjobban kiélezi a munkanélküli segély ügyét, amit én minálunk nemzeti veszedelemnek tartanék, hanem azért is, mert olyan szegény ország, mint amilyen mi vagyunk, csak akkor tud a nemzetek versenyében előrehaladni, ha minden dolgos kéz intenzive dolgozik is. Azokkal a rendes beruházásokkal, amelyekkel a munkanélküliségen segíteni kívánunk, eredményt elérni nem lehet, mert a rendes beruházások költségösszegének csak egy kis töredéke az, ami munkabérre megy, a többi pedig anyag és egyebek címén költetik el, így tehát nem jut közvetlenül a munkanélküliekhez. Sajnos, hogy ezzel szemben nem rendelkezünk olyan nagy összegekkel, melyek olyan hatalmas beruházó munkálatokat tennének lehetővé, melyekből munkabér címén annyi kerülhetne ki, hogy a munkanélküliséget teljesen eliminálni tudnák. Ezért különösen nagy súllyal esik latba minden olyan munkaalkalom, amely egyrészt alkalmas arra, hogy a nemzeti termelést fokozza és másrészt olyan természetű, hogy a költségeknek túlnyomó nagy része munkabérekre esik. Az Országos Erdészeti Egyesület a Képviselőházhoz emlékiratot intézett, ezt megkapták az összes képviselő urak is, ennélfogva feleslegesnek tartom ismertetni annak tartalmát. Csupán két adatot ragadok ki. Az egyik adat az, hogy 1920-tól 1929-ig összesen 827 millió pengő ára fát hoztunk be, a másik adat pedig az, hogy ugyancsak 1920-tól 1929-ig összesen 607 millió pengő értékű búzát vittünk ki, vagyis ez alatt az idő alatt az összes kivitt búzákkal nem tudtuk fedezni a fabehozatalt és még 220 millió pengő deficit is esik mérlegünk rovására. Az emlékiratban, amelyre céloztam, javaslat foglaltatik, hogy 4.5 millió pengő évi költségösszeg fordíttassák fásításra, erdősítésre, további 4.5 millió pengő pedig arra, hogy a magángazdaságban az erdőkitermelés fokoztassék. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Értve ezalatt azt, hogy nem a költségvetést terhelik meg 9 millió pengő évi összeggel, hanem a behozott fa vámjából — azt hiszem, január l-e óta ez is van, de azelőtt nem volt —- könynyen be lehetne hozni ezt a 9 millió pengőt, amire szükség van. Ügy tudom, hogy időközben a létesített vámok máris körülbelül 7 mii-