Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 5 állásponton vagyok akkor, amikor a mező­gazdasági termelés egy kiragadott ágának ilyen protekcionista pártolását látom, mert ezt a magam részéről határozottan elítélem és ostorozom. A mezőgazdaság nem búzatermelés­ből áll. Megengedem, hogy vannak az ország­nak olyan vidékei, ahol ez a főtermény, ahol kétségtelenül a búzatermelés az, amely az ottani gazdákat táplálja, de viszont van az országnak igen sok olyan vidéke is, ahol a búza- és rozstermelés nagyon mellékes és egyéb más^ mezőgazdasági ágakból kell az illető la­kosságnak megélnie. Ha most ebből a szempontból vizsgálom a kérdést, akkor kénytelen vagyok konstatálni a következőket. A boletta kizárólag csak azokon a búzatermelő gazdákon segít, akiknek felesle­gük van, {Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) mert azon, akinek eladó búzája nincs, a boletta egyáltalában nem segít (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a közéven-) Azon­kívül, ami segítséget nyújtana a gazdának a boletta, annak egy részét lefölözi a börze, amely a börzekialakulásoknál abolettát egy bizonyos mértékig leszámítolja, másik részét pedig lefö­lözi az állam, mert hiszen az egész boletta semmi egyéb, mint burkolt adóbehajtás, amely az adót fizetni nem tudó gazda helyett megfi­zetteti az adót a fogyasztóval. A magyar gyáriparosítás terén a legutóbbi javaslattal, amelyet most már törvényerőre emeltünk, teljesen befejeztük a gyáriparra nézve azt a proceszust, hogy a gyáripar min­den néven nevezendő szükségletét a köz fogja fizetni. Ha ezt most folytatjuk a mezőgazda­ság terén és a meglévő gazdasági bajokat ilyen protekcionizmussal akarjuk reparálni, a vége az lesz, hogy mindenki protekcióból él. De azt kérdezem én, hol lesz akkor az adózó közönség, amely ennek a protekcionizmusnak költségeit végeredményben viselni fogja és tudja? Mint­hogy a boletta kizárólag és egyoldalúlag csak a búza- és rozstermelő gazdákon segít annyi­ban, hogy az adójukat megfizettetik másokkal, a bolettát, amint a múltban elítéltem, a leg­messzeb'bmenőleg^ elítélem a jövőben is és óva inteném a kormányt ettől. Ha tőlem függne, egy tollvonással f kiirtanám még a gondolatát is annak az ideának, amely az egyik oldalon nem segít semmit sem, a másik oldalon pedig óriási igazságtalanságokra és szociális elége­detlenségre vezet. Ha már itt tartok, kénytelen vagyok kon­statálni azt, hogy nemcsak a gabonatermelés nem fizeti ki magát, hanem ma már nincs a magyar mezőgazdaságnak egyetlenep-y olyan ága sem, amelyet haszonnal lehetne lebonyolí­tani. Méltóztassék őket sorra venni. A gabona­termelésnél, a bolettánál vázoltam a helyzetet. Ott a tej kérdése. 14 fillért kap a parasztgazda azért a tejért, amelyet az urak 40 fillérrel fizet­nek meg Budapesten. Menjünk tovább! Ott van az állattenyésztés, a sertésihizlalás. Még a múlt évben, a múlt őszi beállításkor a fiatal süldő kilója 1.60—1.70 pengő volt, ma ezt a süldőt meg lehet kapni vidéken 1 pengőért, 1.10 pen­gőért. A hízott sertésnél ugyanezt méltóztatnak találni. Azok a gazdák, akik az ilyen áron vett sertéseket hizlalásra beállították, most^ eladják potom pénzért és egész hizlalási költségüket a kútba dobták. Itt van a marhahizlalás kérdése. Gyakorlati tapasztalatból beszélek. Az ősszel beállítottunk prima-primissima borjúnagyságú, Svájcba szállítandó tinókat gazdaságonként 1 pengő beállítási költség körül. Ma, 6—7 hónapi hizlalás után, boldogok leszünk, ha el tudjuk adni 80 filléres árban a kihízott prima árut. )2. ülése 1931 május ll-én, hétfőn. 115 Amikor beállítottuk, akkor ennek a kihízott prima árunak 1.20—1.25 volt az ára, ma pedig, amikor eladásra kerül, 80—90 fillér között mo­zog az ára. Méltóztassanak csak azt az egy tényt venni, hogy a gazdák, akik az idén hizla­lási hitelekkel ezt az óriási rizikóval járó hiz­lalást megcsinálták, milyen gyönyörűen néznek ki ennek a kampánynak a végén. De menjünk a mezőgazdaság más ágaira. A borkérdésről ta­lán beszélnem sem kell. Mégis csak abszurdum, hogy amikor vidékenként ma 10—12 fillérért le­het bort venni, — eladni nem lehet, de venni le­het, ebben óriási különbség van — ugyanakkor ugyanazon a vidéken 19 filléres borfogyasztási adó sújtja literenként azt a bort. (Friedrich István: Hogyan lehet ez? Hihetetlen!) Ahol a legkevesebb, ott is 12 fillér. (Mayer János föld­mívelésügyi miniszter: önök vannak a város­nál, önök szabják meg! — Lázár Miklós: Ismé­telten kértük és nem történt semmi ! — Friedrich István: Vidéken is van borfogyasztási adó.) Beszámít ez a diskurálás a negyedórába? Ak­kor nagyon rövid időm lesz. t Méltóztassanak r a gyapjúkérdést venni. Ugyanazok a gazdák, akik három évvel ez­előtt eladták a gyapjújukat, mondjuk 3.50 pen­gőért, azok^ eladták tavaly 2.30-ért, az idén el­adják 1.30-ért és ugyanakkor a t. képviselő urak kabátjában lévő posztó egy garassal nem lett olcsóbb. Ne is beszéljünk a lisztkérdés­ről és ezekről á kérdésekről. Itt konstatálni kí­vánom az ország szine előtt, hogy az egész magyar mezőgazdaság, úgy amint van, a maga egyetemében tisztán deficittel járó üzlet. (Ügy van! Ügy van!) Azt kérdezem, fenn le­het-e tartani azt a gazdasági helyzetet, amely az ország összes terheit erre az egy foglalko­zási ágra rakja rá. (Mayer János földmívelés­ügyi miniszter: Ezért kell boletta! — Fried­rich István: Szerencsétlenség a boletta, higyje el! — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Én nem tartom annak, önök annak tartják! — Friedrich István: Meglátja, katasz­trófa lesz a vége! — Mayer János földmívelés­ügyi miniszter: Szó sincs róla! — Zaj.) A mai borzalmas, nehéz gazdasági helyzetben, ami­kor itt a munkások százezrei munka nélkül vannak, Istentől adott szerencse, hogy a búza olcsó, mert ha a búza nem volna olcsó, hanem drága volna, akkor szeretném tudni, mit csi­nálna a százezernyi munkanélküliek tömege. (Friedrich István: Mind éhen halna!) A liszt már nem olcsó, miniszter úr, de hogy a ga­bona olcsó, azért hálát kell adni az Istennek a szerencsétlen munkanélküliek érdekében. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Azért munkanélküli, mert nincs a búzának ára!) En nem azt kívánom, hogy a mezőgazda­ság ebben a helyzetben sínylődjék tovább, mert ebben ki nem tarthat s el fog pusztulni min­den és mindenki, ha ez így megy tovább; ha­nem igenis, azt kívánom: tessék a mezőgazda­ság adótereit csökkenteni, tessék a magyar államvasuti tarifákat úgy megcsinálni, hogy a Magyar Államvasút ne ellenségesen visel­kedjék a mezőgazdasági termeléssel szemben. Tessék, miniszter úr, olyan vám- és kereske­delmi politikát folytatni, amely arányba hozza az ipari cikkek és a nekünk szükséges terme­lési anyagok árát a mezőgazdasági értékesítés lehetőségeivel. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Rajtunk áll ez?) Tessék azonkívül olyan hitelpolitikát inaugrálni ebben az or­szágban, amely lehetővé tegye azt, hogy egy agrárország nemzeti bankja ne kizárólag egy­oldalú kereskedelmi hiteligényeket honorál­jon, (Ügy van! Ügy van! bal felől.) hanem tes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom