Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

106 Az országgyűlés képviselőházának ügyet minél előbb annyiban a gondjaiba venni, hogy az a sok ezer hektó bor, amely ott be van raktározva és amely a beraktározók tulajdona, továbbra is rendszeresen kezeltessék és annak idején majd megfelelően értékesíttessék. Ma ez a vállalat tulajdonképpen csődben van. Lefoglaltak ott mindent. Akik raktározás végett beadták a boraikat, azok természetesen igazolják tulajdonjogukat s remélem, hogy őket ebben a tekintetben semmi veszedelem nem éri. Itt csak a közbeneső időszak ad aggodalomra okot , s ezért kérem a miniszter urat, méltóztassék lehetőleg mindent megtenni abban az irányban, hogy a bor helyes kezelése, esetleg — ha lehetséges — értékesítése ne szenvedjen hiányt. Arra is kérem a miniszter urat, minthogy ez nagy közérdek és érdeke az egész vidéknek, méltóztassék lehetőleg intézkedni, hogy ez a borpince megfelelően szanáltassék. Esetleg minél előbb fel kell oszlatni ezt az alakulást és újra meg kell alakítani és azon lenni, hogy egyfelől a vezetésbe is megfelelő hozzáértő emberek kerüljenek, másfelől pedig az állami ellenőrzés a legszigorúbban keresztülvitessék. Ez a kérelmem az igen t. miniszter úrhoz ennek a nagy vidéknek érdekében, mert hiszen ez nemcsak Kecskemét érdeke, hanem ebben érdekelve van úgyszólván déli Pest megye nagyrésze, ahol csak homoki szőlők vannak. Annak a nagy célnak érdekében, amelyet kitűztünk, hogy t. i. legyen egy olyan pincénk, ahol a borainkat egyenlősítsük, és így megfelelő áron tudjuk eladni borainkat, s ami különösen a mai nehéz viszonyok között még inkább szükségünk van, kell, hogy ezt meg is valósítsuk s azért e kérdés fontosságát ismételten bátor vagyok a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Végül megismétlem kérésemet a nemes gyümölcsök védelme érdekében, amelyekkel mi úgyszólván az egész világon versenyre tudunk kelni. Félő, hogy rájön a betegség a kajszinbarackra, meg vele együtt az úgynevezett rózsabarackra is, amely szerencsére nem olyan érzékeny, mert valamivel később virágzik. Pedig ezek csak ezen a környéken termeszthetők, mert hiába viszik az ország más részébe e gyümölcsök csemetefáit, ilyen Ízletes gyümölcsöt, amilyet itt termelnek, más vidéken nem tudnak termelni. Ez tehát megérdemli a figyelmet nemcsak a hírünk miatt, hanem bevétel szempontjából is, mert nemcsak a gazdának jelent jövedelmet, hanem az államnak is adó formájában és az államvasutaknak is nagy jövedelmet biztosít és ha ez a gyümölcs elpusztul, a deficit még inkább szaporodik. Végül kijelentem, hogy nekünk a földmi velésügyi tárca költségvetését az ellenzéki oldalról is pártfogolni és esetleg elfogadni kellene, de mikor egy ilyen megszorított t és pénzügyileg is nem kellően dotált tárcáról van szó, nem fogadhatom el a címet sem. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gyömörey Sándor ! Cryömörey Sándor: T. Képviselőház! Ügy az előttem felszólaló t. képviselőtársam, Horváth Mihály és az én pártomnak egyik tagja, Kócsán Károly t. képviselőtársam is, ma kifogás tárgyává tették azt, hogy a földmívelésügyi tárcának dotációja feltűnően kevés. Ez igaz. Megállapítom ezt én is, de kénytelen vagyok hozzáfűzni ehhez a megállapításhoz, hogy a mi pártunk, a keresztény gazdasági és szociális párt már évek óta takarékosságot hirdet, 502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. takarékosságot hirdet nemcsak az egyénnel, hanem a társadalom egész sorozatán keresztül, végig fel az államháztartásig, így természetesen a költségvetés és az egyes tárcák minden egyes tételének dotációjánál is. En tehát amondó vagyok, hogy ha a többi tárcánál a költségvetést le kellett szorítani, érthető, ha a pénzügyminiszter úr jelenleg a földmívelésügyi tárcánál is még kevesebb aranyat csurgatott a földmívelésügyi miniszter úr tarsolyába, mint csurgatott az elmúlt esztendőben. Itt azonban nézeteltérések lehetnek afelett, vájjon azok a lefaragások, amelyek történtek, megfelelő helyen történtek-e, vájjon nem lett volna-e esetleg célszerűbb imás helyen eszközölni ezek'et a lefaragásokat. Ezekre a lefaragásokra majd az egyes tételeknél fogok rátérni, most szeretnék egy másik dologgal foglalkozni, amelyről itt-ott a költségvetés^ menetén szó esett és egészen röviden a földmívelésügyi miniszter úr is foglalkozott vele, inkább csak célzott reá, amennyiben védelmébe vette á magyar búzát és kijelentette, hogy nincs rossz magyar búza. (Forster Elek: Nagyon íhelyesen tette! Már úgyis elég sokan gyalázták!) A nemrégmultban folytak le a Magyar Tudományos Akadémián az úgynevezett búzanapok. Ezek a búzanapok azt célozták, hogy & magyar búza értékét és értékesítésének módját meghatározzák. Nem annyira a vita belső értékével szeretnék foglalkozni,^ mint inkább azzal a benyomással, amelyet rám és igen sok gazdatársamra ezek a búzanapok tettek. Már a legelső napon az az érzésem volt, hogy itt egyrészt tudományos harc fejlődik ki az újabb vívmányok felett és bizonyos jelszavak felett, másrészt pedig az a benyomásom volt, hogy dacára annak, hogy mi lovasnemzet lennénk, a magyar gazdák tulajdonképpen rossz lócsiszároknak születtek. Mert tulajdonképpen miről is van szó? Az volt a kérdés, vájjon tényleg jó-e a magyar búza, jobb-e vagy kevésbbé jó, mint a nemesítési korszak előtt és van-e olyan jó, mint a konkurrens külföldi búzák, leginkább az északamerikai nagy tavak körül termesztett Manitoba-búza. A vita célja pedig az volt, hogy megállapíthassák, miért nem lehet jobban és könnyebben értékesíteni a magyar búzát Európában, különösen Közép-Európában. Az orosz búzáról, amely dumpingáron jelent meg a piacon, csodálatosképpen ezeken a búzanapokon igen kevés szó esett. A vita maga helyes volt, jó is volt, tanulságos is volt; az, hogy^ kis összekoccanás és apprehenzió volt, nem játszik szerepet, megtörténik ez minden akadémikus vita alkalmával. A hiba azonban az volt, hogy a vitarendezőség inem gondolta meg ennek a vitának nagy hord1 erejét és nem gondoskodott arról, hogy ne kerüljön szórói-szóra minden megjegyzés a nagy nyilvánosság elé. Az, hogy a magyar búzát teljesen levetkőztették, minden létező és nem létező hibáját feltárva, szerintem nem volt hiba, a hiba csak az volt, hogy állítólagos hibák, amelyek szerintem nincsenek meg, köztudomásra jutottak, eljutottak külföldre, eljutottak a konkurrens eladó államokhoz és ez természetesen azt a ihatást okozza, hogy nemcsak a külföldi kereskedők, hanem itthon is, különösen a malmok, a vételnél legelsősorban mindig csak a magyar búza hibáit kifogásolják, természetesen üzleti szempontból, azért, hogy az alkunak srófhajtóját rá tudják illeszteni a magyar gazdára. Hangzott eF dicséret is. Ez a dicséret azonban csak egyes búzafajtákra hangzott el.