Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 5Óe. ülése 1931 május ll-én, hétfon. 103 és a helyett, hogy megbüntették volna azokat, akik a kihágást elkövették, ebben az esztendőben egy új szabályrendeletet hoztak, melynek értelmében mindenki csak a saját szükségletére hizlalhat. Ott 6—800 négyszögöles kertek vannak és nem áll módjában a megijedt gazdaközönségnek, hogy eladásra sertést hizlaljon, ami pedig magától értetődően meg fogja nehezíteni köztartozásainak lefizetését. Erre azt mondhatná valaki, hogy talán ezt a vármegyével kell elintézni, azonban, mint érdekes esetet a gabonadenaturálás kérdésével kapcsolatban bejelentemEzeket . voltam bátor elmondani, a címet elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik! Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Ház! Néhány kérdést óhajtok a földmívelésügyi miniszter úrhoz intézni ennek a címnek keretében. Tisztelettel kérdezem a földmívelésügyi miniszter urat, hajlandó-e tájékoztatni a Képviselőházat arról, hogyan is van tulajdonképpen a minisztériumban a jutalékrendszer szabályozva? Mindenesetre kívánatos volna, hogy ez nyilvánosságra kerüljön, mert kétségtelenül megállapítható a költségvetésből is, hogy egyes ügyosztályokban bizonyos jutalékrendszer van érvényben, így a mezőgazdasági üzemeknél, azonkívül az állategészségügynél, f azután a kísérletügynél. Mindenesetre talán célszerű volna ezt részletesen is nyilvánosságra hozni, hogy megállapítható legyen, hogy kik kapnak, milyen arányban és milyen összegben jutalékot Azonkívül azt a tiszteletteljes kérdési intézem a földmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy mi volt az oka annak, hogy a földmívelésügyi miniszter úr az Okli. alelnöki állását éveken keresztül nem töltötte be? Mert az Okh. egyik alelnökét a földmívelésügyi miniszter nevezi ki, Sőt, megvallom őszintén, nem tudom, hogy ez az állás egyáltalában be van-e töltve; amennyiben nincs, akkor előáll az a helyzet, hogy az Okh.-nak sem elnöki, sem pedig alelnöki állása nincs betöltve és így véleményem szerint, a minisztériumnak törvényben biztosított ingerenciája tulajdonképpen nem gyakorolható olyan mérvben, mint azt a törvény előírja. Azután méltóztassék a t. miniszter úr megmagyarázni, hogy mi az oka és törvényes magyarázata annak, hogy az 1913 : XIII. tc.-nek azt a rendelkezését, hogy a miniszter évenként a költségvetésben kimutatást ad, előterjesztést tesz a lóversenyekről, nem hajtja végre. A lóversenyeknél az üzletszerű vagy nyilvános fogadásokat és kölcsönös^ fogadások közvetítését szabályozó törvény módosításáról szóló törvénynek azt az intézkedését, hogy a lótenyésztési alap állásáról a 2. $.. b) pontja alapján a földmívelésügyi miniszter évenként a költségvetés beterjesztése alkalmából a törvényhozásnak előterjesztést tesz, nem hajtják végre. Az 1925/26. évi költségvetés indokolásában a miniszter úr azt a megállapítást tette, hogy erről a zárszámadások alapján fog előterjesztést tenni. Véleményem szerint a törvény rendelkezését ilyen • könnyen és egyszerűen mellőzni nem lehet és véleményem szerint, a törvényes szabályozás szerint, a miniszter úrnak előterjesztést kellett volna tennie a költségvetés beterjesztésével kapcsolatban. Mindenesetre célszerű volna ez annyiban is, mert akkor a lótenyésztésre fordított pénzekről jobban lennénk tájékoztatva, így kénytelenek vagyunk a zárszámadásokban utánanézni egyes dolgoknak. Ott azután megállapíthatjuk, -hogy egyes tételek a zárszámadásban mégis túlzottak, mert például az alap bevételének ellenőrzésével kapcsolatban felmerült kiadásokra és jutalmakra ismét 22 000 pengőt számoltak el az 1928/29. évben, azonkívül a háború alatt a földmívelésügyi minisztérium illetékes főosztálya vezetőjének fogattartási költségeire 8890 pengőt számoltak el; a törvény szerint ezt tisztán lótenyésztési célokra kellett volna fordítani. Mindenesetre kétséges, hogy a fogattartási költségek a lótenyésztési célok előmozdítására a legalkalmasabb befektetést képezik-e? De nem is annyira a tételt magát kifogásolom, mint inkább azt, hogy az elszámolás itt ^történt. Tessék ezt a tételt más alapon elszámolni, mert az itt történt elszámolását mégsem látom egészen helyénvalónak. A miniszter úr több kérdésre, amelyeket felszólalásomban említettem, nem válaszolt. Én ezt itt nem rekriminálom, itt csak azt akarom válaszként a t. miniszter úr kijelentésére mondani, hogy az erdőbirtokoknál a miniszter úr szerint elég lényeges tétel a kölcsönök kamata. Igen, körülbelül 150.000 pengő ez a kamat, viszont nem derül ki sehonnan, hogy ezek a kölcsönök részletezve milyen befektetésekre fordíttattak. Már pedig ez a produktivitás elbírálása szempontjából véleményem szerint fontos volna. Éppen ezért az ellenőrzés megkönnyítése szempontjából mégis csak kívánatos volna, ha a minisztérium a költségvetés előterjesztésével kapcsolatban mérleget terjesztene elő az üzemekről, mert megfelelő vagyoni mérleg nélkül egy üzem jövedelmezőségét elbírálni nem lehet. Azt hiszem, hogy ennek semmiféle nehézsége nem volna. Majd a mezőgazdasági üzemekhez a megfelelő címnél még felszólalok, most egyelőre csak enynyit kívántam megjegyezni. Mivel a költségvetés mostani beállítása szerintem a precizitással ellenkezik, a költségvetést és a központi igazgatás címét nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kócsán Károly! Kocsán Károly: T. Képviselőház! Mivel a csonkamagyarországi erdőknek jó része a földmívelésügyi kormány hatáskörébe tartozik, ennél a címnél vagyok bátor a magyar turisták felkérésére és nevében egy kérésnek hangot adni a r turistaság kérdésével kapcsolatban, amely kérdésben itt már egy évtizedre menő harc folyik társadalmi téren. Méltóztatnak tudni, hogy a társadalom különböző elemeiből turista-egyesületek alakulnak, amelyeknek célja, hogy az Istenadta szabad levegőt egészségük helyreállítására fordítsák és élvezzék a szabad természet mindazon gyönyörűségét, amellyel az Úristen teleszórta ezt a világot. Sajnos, a természet élvezésének a^ szabadsága nincs meg, mert a túristáskodás lépten-nyomon olyan, majdnem leküzdhetetlen akadályokba ütközik ez idő szerint, amelyek lehetetlenné teszik, hogy mindaz a jó, amely az egészséget felfrissíti, amely a fizikai érzésen kívül a lelket is edzi, azon tömegek birtokába jusson, amelyek ezt óhajtva óhajtják. A harc a körül folyik, hogy részint az állam, részint a magántulajdon birtokában lévő erdők, hegyek, völgyek, természeti szépségek majdnem azt mondhatni kínai fallal vannak ez idő szerint elzárva és így ma ebben a 14"