Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május S-án, pénteken. helye a Komintern. Ez a Komintern pénzzel dolgozik, küldi ügynökeit, agitátorait világszerte, Moszkvától Londonig, Moszkvától Tokióig, innen Kínán keresztül Indiáig, Syrian keresztül Észak-Afrikáig és Marokkóig, sőt átugorva az Atlanti árkot, New-Yorktól San Franciskóig. Es Európa és Amerika szeme láttára, sőt hathatós segítségével felépít így egy gazdaságilag önálló, jól megszervezett államot a szovjet. Mármost újra kérdezem, t. Ház, hogy mit tesz Európa és Amerikai: Görcsösen ragaszkodik a karthágói békeszerződésekhez, a lelkeket revízióval nem iparkodik kibékíteni, — gondoljunk a francia kamara minapi ülésére — a kilometritis betegségnek területgyarapító, expanzív tébolya jobban dühöng ma a nemzetközi diplomáciának nevezett patológiában, semmint a háború előtt vagy alatt. Hipokrita módon leszerelésről és egyebekről vég nélkül konferenciáznak és mikor végre az alapelvekben nagynehezen megegyeznek és a részletek végrehajtására kerülne a sor, akkor hirtelen ismét hajbakapnak. Látjuk ezt a francia-olasz flottaegyezmény meglyukadásánál, viszont a szovjethez közelebb fekvő államokat, Németországot és Magyarországot továbbra is mint legyőzötteket kezelik, és jellemző, hogy mikor a gazdasági nyomorúság, Európa tönkremenetele arra kényszeríti őket, hogy gondolkodjanak a vámhatárok lerombolásáról, és az egyik legfőbb cél, hogy nagy gazdasági egységet alkossanak, és mikor két legyőzött állam ennek értelmében iparkodik ilyen uniót alkotni, akkor egyszerre a leghevesebben mint győzők kezdik ismét szavukat felemelni. Ez az eljárás, a nagyhatalmaknak ez a végnélküli, de üres konferenciázása a jövő historikusa előtt úgy fog feltűnni, mint valami szánalmas történeti batrochomiomachia, béi'degérharc, azonban fájdalom, mint a világtörténelem nagy tragikuma is. A diplomácia Odysseusai csalafintáskodnak és mi hiába sóvárgunk Achilles után. Ezeknek a diplomáciai Odyssousoknak abban igazuk van, hogy külső fegyveres beavatkozás sikere teljesen kilátástalan, hisz Napoleon kardja a végtelen orosz síkságba nemhiába vásott belé. De más, belső ok is szerepel: olyan féltékenyek egymásra a hatalmak, hogy lehetetlenség közös katonai akciót indítaniok, hisz a középkorban sem sikerült ,mikor egységes világnézet és ideák tüzelték a lelkeket a keresztesháborúban, hát még ma! Egy lehetőség van itt, a világbojkott, a szigorú gazdasági blokád. Ez volna a diplomáciának egyedüli becsületbeli kötelessége, ha egyáltalában hisz az emberiség felsőbb missziójában és rendeltetésében. (Bródy Ernő: Mindenki üzletet akar csinálni!) Azonban egy tragikus dilemma előtt áll. Ha tudniillik kimondja a szigorú gazdasági blokádot ós elzárja a határokat, akkor a munkanélküliség még nagyobb lesz, a belső rothadás és bolsevizálódás fokozódik; ha pedig szállít, mint ma, akkor annyit száUít, hogy a szovjet hatalomra és erőre kap, megvalósítja az ötéves tervet és végül maga lép fel támadólag. Ebből a kivezető út mégis az első: elvágni minden gazdasági és ezzel egyszersmind a politikai kapcsolatot és a lehetőségét is a további szovjet propagandának amelynek diplomatái területenkívüliséget élveznek. De mit látunk a világ szolidaritása helyett? Azt látjuk, hogy minden állam sorban verseng egymással, hogy szállítson. (Ügy van! jobbfelől.) Hiszen közismertek ezek a szállítások Angliától kezdve Olaszországig, ami csak szatócskodás Amerika szovjetüzleteihez képest. A kapitalizmus profitéhsége a kardot önönmaga ellen kovácsolja és élesíti, úgy hogy itt valóban a világtörténelem egy grandiózus öngyilkossági kísérletével állunk szemben. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezek az államok olyanok, mint a Balogh Konstantin ügyfelei, tudniillik sietnek a tőkét elvinni a szovjethez, elfeledkezve arról, hogy az egész tőke, az emberi kultúra, minden odavész vele, pusztán a pillanatnyi kosztkamatért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Nagyszerű!) T. Ház! Ha alaposan belemélyedünk a szovjet elemzésébe, súlyos történetmetafizikai kérdések kígyóznak elénk: vájjon miért fejlődött idáig az emberiség, vájjon a demokratikus fejlődés és haladás olyan súlyos áron megszerzett vívmányai hová fognak tűnni, vájjon az emberi személy öncélúsága és méltósága ilyen rendszer szerint hova vész el, vájjon a nemzeteknek, sőt az egész emberiségnek mi a rendeltetése? Egy 200 évvel ezelőtti olasz gondolkodó, Gian Battista Vico, azt mondja, hogy az emberiség hullámszerűen halad, hogy nagy nekilendülések és visszalökődések vannak a történelemben, corsi et ricorsi. A barbárságból a civilizáció állapotába jutnak s onnan megint visszasüllyednek a barbárságba, amely sokkal rosszabb az elsőnél. Félek, hogy mi ilyen hullámvölgybe jutunk most. Befejezem, t. Ház! Moszkvában, mondhatnám a mai cloaca gentiumban, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) éppen a rendőri népbiztosság, az úgynevezett hírhedt G. P. U. házában, az egyik szobában, a falon egy óriási térkép lóg, Európa térképe, teletűzdelve vörös zászlócskákkal, s ezek a vörös zászlócskák meg vannak számozva, hogy ezen számok után a kartotékban meg lehessen találni, hogy kik az egyes országokban az ügynökök, kik az agitátorok, ezeknek micsoda működési köre van, s ezek alapján megállapítják, hogy vájjon kikre számíthatnak, — ott már készülnek az új Csekák — kiket kell majd alkalomadtán eltávolítani, szóval az egész felforgató munka már megvan szervezve. Magyarország is elég sűrűn be van borítva ilyen zászlócskákkal, jóllehet mi már egyszer keresztülmentünk ezen a vöröshimlőn. A mi lefegyverzett és agyongyötört szegény országunk természetesen sokat nem tehet, de a 12 évvel ezelőtti szenvedések történeti jogcímet adnak Magyarországnak arra, hogy éppen ő vesse fel a nemzetközi akciónak a gondolatát, (Ügy van! jobb felől.) hogy felrázza a világ lelkiismeretét, hogy a világfórumok előtt ezen a történelmi jogcímen követelje azt, hogy tegyenek már valamit az emberi kultúra érdekében, ha mindjárt az üzlet árán is. Én itt csak meggondolásra felvetem és a külügyminiszter úr figyelmébe ajánlom azt a gondolatot, hogy éppen ezen történeti jogcím alapján mi, akik saját bőrünkön egyszer már kipróbáltuk a szovjetrendszernek a módszereit, (ügy van! a jobboldalon.) tehát több jogunk van, mint más államoknak erről a kérdésről beszélni, nem indíthatnánk-e meg egy nemzetközi diplomáciai mozgalmat s bár nem tudom ennek a nehézségeit, elsősorban a gazdasági, az üzleti oldalát, amely a legnagyobb akadálya a kérdésnek, de mégis, nem volna-e lehetséges, hogy valami aktívabb módon lépjünk fel egy nemzetközi akció érdekében. A szellem világában az mindegy, hogy egy eszmét egy 92.000 km

2 állam fia vet-e föl, vagy egy 500.000 km

2-nyi állam diplomatája.