Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

96 Az országgyűlés képviselőházának 501. illése 1931 május 9-én, szombaton. Budapesten pedig éppen a keresztény városháza nagyobb dicsőségére, az elmúlt napokban szüntették meg az ebédeltetés! akció folytatását. Elbeszélhetném és felhozhatnám indokolásul a rettenetes ruhátlan ságot. Az embereken már nincs egy darab fehérnemű, cafatokban lóg ie róluk a ruha, a lábukon csak valami ócska bőrdarab jelképezi, hogy ott valaha cipő volt. Beszélhetnók a kilakoltatásokról, amelyek az új lakásrendelet következtében meg fognak szaporodni. Ott, ahol várnak még a kilakoltatással, a munkanélküliek feje felett lóg az a borzasztó, gyötrő gond és mardosó bizonytalanság, hogy meddig hagyják meg őket azon a helyen. Beszélhetnék a szeméttúrókról, akik a vásárcsarnokok és piacok körül mint a kutyák, úgy szedik ember létükre a piszokból, a szennyből élelniiszerhuUadékot s ebből az állapotból nem tudnak kiszabadulni. T. Képviselőház! Bármivel indokolnám ennek a napirendi indítványnak szükségességét, úgy érzem, hogy ebben a Házban nem tudok eléggé borzalmas képet festeni, nem tudok eléggé fájdalmas jajgatásról beszámolni arra, hogy a kötelességére ébresztik ezt a kormányzatot a munkanélküliekkel szemben. Nem hozok fel tehát ilyen indokolást indítványom mellett, csupán egy levelet, egy csöndes levelet akarok felolvasni a t. Képviselőháznak, amelyet munkától elnehezült kezek írták. A betűk maguk is erről beszélnek. íróink már eddig is súlyos terhet cipeltek magukkal, az élet első harcától kezdve, mégis visszakívánják azit az életet, amelyben nehéz munkát végeztek, mert most még azt sem végezhetik s amilből most élnek, az csak a lassú halál, a lassú éhhalál, ami előbb-utóbb be fog következni. Ez a levél így szól (olvassa): «A Magyarországi Szociáldemokrata Párt központi vezetőségéhez az alulírott éhező és nyomorgó munkanélküli munkások azzal a kérelemmel fordulnak, hogy legyenek segítségükre és hassanak oda, hogy tegyék szóvá a törvényhozás házában^ a mi rettenetes helyzetünket, mert az éhenhalás előtt állunk, mert ami kis kereset eddig is volt, 99 fillér napszám díjazás személyenként, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan!) azt is megszüntette a helyi hatóság azzal az indokkal, hogy nincsen pénze és ezek után teljesen kereset és kenyér nélkül vagyunk. Értsen meg bennünket mindenki, hogy mi nem óhajtunk bűnözők lenni, mi igazságos, becsületes munkánk után akarunk élni, önmagunkat és családunkat eltartani. Mi nagyon szeretnők azt, ha a helyi hatóság megtanítana bennünket arra, hogyan lehessen az asszonyt és a családot eltartani r ilyen nehéz gazdasági viszonyok között 99 fillérből naponta. (Kabók Lajos: Borzalmas.) Ezekután még egy óhajunk volna, hogy egy kiküldött lejönne hozzánk és jegyzeteket venne fel és szemtanúja lenne az itt való helyzetnek. Tisztelettel végezzük sorainkat. Választ kérünk.» Itt van mellette egy egész sereg nehéz kézzel írt aláírás, csupa drága megható magyar név. T. Képviselőház! T. Törvényhozó urak, ezeknek a leveleknek százait és ezreit kapjuk. Ezek csöndes levelek, valamennyi nagyon csöndes és nagyon alázatos hangon van tartva, de éppen ez a csöndesség a legirtózatosabb vád ez ellen a kormányzat ellen, amely tűri ezeknek lassú éhhalálát, az ellen a kormányzat ellen, amelynek minden uralkodó rétegre volt gondja, csak a dolgozók számára tudott erőszakot produkálni, hogy őket ebben a nyomorúságban megtartsa. Mi közvetítjük ezt a levelet ide önök elé s a kormány helyett a törvényhozás lelkiismeretére appellálunk, a törvényhozás lelkiismeretét akarjuk felrázni. Ha a kormány már eltökélte, vagy elkötelezte volna magát arra, hogy ezt az osztályt, a mi osztályunkat ilyen rabszolgaságban, éhhalállban tartsa, (Mozgás jobbfelől.) ha eltökélte és elkötelezte volna magát arra, hogy őket a kizsákmányolás számára ilyen leláncolt kézzel kész zsákmányként odatartsa, ha ezeknek számára csak rendőrt, csendőrt, szolgabíró^ tud adni, — az ezekre feleslegesen elköltött pénzből igenis, lehetne közmunkát csinálni — akkor mi ezekkel a csöndes levelekkel a törvényhozókhoz fordulunk a kormánnyal szemben és azt mondjuk a törvényhozásnak: nem várhatja a törvényhozás, hogy ezek az emberek tiszteleltben tartsák az ő törvényeit akkor, ha ezek a törvények nem az ország minden lakosának javát szolgálják, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ha ezek a törvények csak bilincsek, ha ezek a törvények csak az állam... Elnök: Figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy a törvényeknek ilyen értelmezésétől tartózkodjék. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A törvényt, t. képviselő urak, tiszteletben kell tartani. (Propper Sándor: Valahol meg kell állani a pusztító munkának! — Várnai Dániel: A törvény az egyik osztálynak cukor, a másiknak bilincs! Ez már régi dolog! — Zaj. — Propper Sándor: Jó volna már egyszer a dolgozó népet védelmezni!) Csendet kérek, képviselő urak! Tessék folytatni. ' Kéthly Anna: Ha a törvény ellenkezésbe kerül az élettel és az igazsággal, akkor az állati sorba lökött dolgozóknak nincs más választásuk, mint keresztüllépni a törvényeken és maguknak megteremteni a maguk emberi méltóságát. (Zaj.) Ez a napirendi indítvány éppen azt célozza, hogy erre ne kerüljön sor, éppen azt célozza, hogy ezen a módon megtaláljuk, megkeressük a segítség módozatait. Éppen azért az elnök úr napirendi indítványával szemben ennek a napirendi indítványnak elfogadását kérjük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Perlaki György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Csatlakozom előttem szólott Kéthly Anna t. képviselőtársam napirendi indítványához és ennek indokolására nekem is legyen szabad olyan ténykörülményeket felemlítenem, amelyek ennek a napirendi indítványomnak elfogadását szerintünk szükségessé teszik. Kéthly Anna képviselőtársam beszélt arról a mérhetetlen nyomorúságról, amely a munkanélküliek táborában található.^ Megállapítható, hogy a munkásság egyik részét munkanélküliségbe döntötték ,és most azt lehet tapasztalni, hogy a munkásság másik részét, a dolgozókat olyan termelésre akarják kényszeríteni, a termelésnek olyan mértékű f elf okozására^ akarják szorítani, amely megint csak munkanélküli tömegeket fog kitermelni. Amikor amúgysem tudnak gondoskodni a munkanélküliek beláthatatlan sokaságáról, gátat kellene emelnie a törvényhozásnak olyan intézkedéssel szemben, amely intézkedés a munkáltatók részéről történik és amely további munkanélküliséget fog előidézni. A Ganz-gyár tegnapi munkáskizárásáról van szó. Sajátságos, hogy a Ganz-gyár . igazgatósága pontosan egy évfordulót használt fel arra, hogy a munkássággal szemben ezt a bru-