Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

386 Az országgyűlés képviselőházának 498. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. sági repülésnek teljes szabad utat ad s hogy az államilag, tehát Magyarország által is támogatható. T. Ház! Ha mármost nézem a költségvetést, úgy azt látom, hogy az itt előirányzott 1,533.200 pengő a /múlt évben előirányzott összegnél 76.000 pengővel kevesebb, vagyis ahelyett, hogy lefelé mennénk és fejlődést mutatnánk ezen a téren, lefelé megyünk. Viszont ha nézem, hogy a külföldi államok milyen hatalmas összegeket állítanak be a kereskedelmi repülésre, akkor azt kell látnom, hogy mi még nem vagyunk áthatva a repülés nagy gondolatától (Eri Márton: Dehogy nem!) s mi még nem érezzük azt, hogy a jövő szempontjából, gazdasági és kereskedelmi szempontból (micsoda óriási jelentősége van a légi forgalomnak. Anglia például 1930-iban 41 millió pengővel járult hozzá csak a kereskedelmi légiforgalom költségeihez. A legyőzött Németország 52 millió pengővel, Olaszország 21 millió pengővel, Franciaország 110 millió pengővel, Csehország, ahol, mondhatom, — ismerem az adatokat — talán a kereskedelmi repülés még a legelhanyagoltabb állapotban van az összes európai államok között, 5 5 millió pengővel járult hozzá a légiforgalom fejlesztéséhez. De ill vannak a városok is és különösen a német városok. Ëzek bámulatraméltóan kiveszik részüket a jövőért való áldozatkészségükben. Itt van például Köln 110.000, Frankfurt 183.000, Breslau 109,000, Hamburg 155.000 márkát stb., stb. szentel évente a légiforgalomra, repülő terek létesítésére, fejlesztésére. (Eri Márton: ök megtehetik!) De különös az, hogy ez a bátor magyar nemzet, amely mindig bátor tud lenni a veszedelmekben, a harcokban, valahogyan különös antagonizmust mutat a repüléssel és a repülőgépekkel szemben ugyanakkor, amikor a Do. X-ek bömbölik a világba a motortechnika óriási biztonságát és hatalmas diadalát, s amikor statisztikák vannak arról, hogy tulajdonképpen mennyire nem veszélyes ez a repülés. Hogy mást ne mondjak, az elmúlt évben, 1930-ban a statisztika szerint a motoros sportrepülésnél 34.000 felszállás volt nálunk s ebből a 34.000 felszállásból egyetlenegy baleset, egyetlenegy sebesülés sem történt, annál kevósbbé haláleset. A statisztika kimutatja azt is, hogy átlag a repülés terén 110.000 kilométerre esik egy haláleset. Ha tehát nézem az autót, a vasutat és kiszámítom aránylagosan is, azt hiszem, különösen az automobilnál sokkal nagyobb százaléka van a halálos eseteknek, a szerenrét fenségeknek, mint a repülőgépeknél. Érdekes például az a statisztika, amely szintén kezemben van s amely azt mutatja, hogy mikép és milyen nemzetiségűek hogyan használták ki azt az egy szerény BudapestWien közti repülővonalat, amelyet a Magyar Légiforgalmi tart fenn. Például az elmúlt évben összesen 6397 utasa volt a magyar légiforgalomnak. Ebből — és itt ez az érdekes — a legkisebb százalék a magyar; csak 10% magyar lakos használta a magyar légi forgalmat, szemben példán] az amerikaiakkal, amennyiben az összes átutazók és utasok 21%-át az amerikaiak tették ki Magyarországon. (Eri Márton: Drága az utazás nagyon! — Meskó Zoltán: Ha szabadjegyet adnak, mindjárt lesz utas! — Derültség.) Roppant érdekein az, hogy a kereskedelem és a posta szempontjából mit jelent tulajdonkeppen a repülőgép. Itt is rendkívül érdekes külföldi adatok vannak birtokomban, sőt egy egész nagy elaborátum, amely kimutatja a surtaxe-okkal azt, hogy tulajdonképpen maga a posta milyen óriási összegeket nyerhetne a repülőposta bevezetésével. En azonlban most nem akarom ezzel a t. Ház türelmét igénybe venni, hanem módot és alkalmat fogok keresni, hogy ezt egy alkalommal a t. miniszter urnak bemutathassam. Ellenben érdekes, hogy például az összes európai államok között a repülés terén is Németország vezet, dacára legyőzöttségének és dacára annak, hogy 1926-ig ab iszolúte nem fejleszthette repülését éppúgy, mint mi. 1926 óta azonban, mióta életbelépett a párizsi egyezmény, óriási módon belefeküdt. Nekünk itt is a múlt hatalmas mulasztásait kell pótolnunk, hogy «a világ nagy versenyében ezen a téren se maradjunk el. Németország például 1929-ben — mert ezek 1929. évi statisztikai adatok — 10,418.745 kilométert repült, postát 160 000 kilogrammot vitt. Itt van azután Franciaország. Űgylátszik a rivalitás itt is kitűnik, mert a következő ezekben a számadatokban Franciaország. Franciaország 10,247.434 kilométert repült, 45.914 utast szállított, postát pedig 152.499 kilogrammot vitt. Itt van a kis Hollandia, amely 2,089.940 kilométert repült, 25529 utast és 72.597 kilogramm postát szállított. (Eri Márton: Nagy gyarmatai vannak!) Nem akarom a t. Ház türelmét tovább Igénybe venni, még csak egyet említek, azt, hogy Magyarország azokkal a milliós számokkal szemben, amelyeket az előbb említettem, mindössze 199.255 kilométert repült és 4116 kilogramm postát szállított. Természetes dolog, hogy a kereskedelmi és közgazdasági repüléshez megfelelő repülőterekre is van szükség. Ha. a nyugati államokat, Franciaországot vagy különösen Németországot nézzük, azt Játjuk, hogy ott a posta forgalmát már éjjeli járatok, éjjeli repülőgépek bonyolítják le. Ehhez »azonban feltétlenül sziik-é ges az, hogy azok a repülőterek éjjeli megvilágítással legyenek ellátva. Egy igen érdekes, nemzetközileg már összeállított repülőpostahálózat van a birtokomban, amely azt mutatj>a, hogy az éjjeli és a nemzetközi posta forgalom tekintetében végeredményében Budapestre is számítanak nemzetközi vonatkozásban. Ha azonban a repülőtéren nem fogjuk az éjjeli világítást megfelelően megcsinálni, ha nem lesz megfelelő repülőterünk, mint a mostani, a mátyásföldi, akkor ki fogunk esni ebből a nemzetközi forgalomból. T. Ház! En elég gyakran szoktam repülni Bécsbe és mondhatom, hogy amikor megérkezem Aspembe és látom az ottani gyönyörű berendezkedéseket, a nagyszerűen felszerelt modern várórsarnokokat és amikor este visszarepülök és leszállok Mátyásföldön, mindig bizonyos elkeseredettség vesz elő, mert látom először hallatlan és nagy szegénységünket, de látom másodszor azt is, hogy szegénységünk mellett is nincsen még itt benne a köztudatban a repülés fontossága, itt még nincsenek áthatva a lelkek attól a hatalmas gondolattól, amelyet a repülés jelent, mert különben nem nézne ki olyan siralmasan az a mátyásföldi repülőtér. Legutóbb Mécsben az asperni repülőtéren 10 percem volt, míg beszálltam a magyar repülőgépbe és ez alatt az idő alatt egymásután jöttek a repülőgépek, jött Velencéből, jött Zürichből, jött Párizsból, jött Prágából, mind tele utassal és a bécsi nép künn Aspernen, annak ellenére, hogy Aspern másfél kilométerrel messzebb van, mint a mátyásföldi repülőtér, bár ez is nagyon messze van, tömegével van kint a nép, a vendéglősnek, azt hiszem.