Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-498

Az országgyűlés képviselőházának U98. ülése 1931 május hó 6-án, szerdán. 385 Az összes állami és mindenféle más beruházásoknál, ahol a kiadott munkákat a kisiparos is elvégezheti, feltétlenül szükséges, hogy azokat a kisiparosoknak adják ki. Vannak közszükségleti tárgyak, cipő, ruha, stb., közélelmezési ágazatok, ahol nem volna szabad a közüzemeket, nyerészkedésre alapított intézeteket és részvénytársaságokat tűrni, hanem ezeket igenis meg kellene szüntetni, hogy ezáltal a kisipar mindinkább munkaalkalomhoz jusson. Arra kérem az igen t. miniszter urat éppen a kisiparosság érdekében, hogy vegye vizsgálat alá ezeket a nyerészkedésre alapított közüzemeket, intézeteket és egyéb részvénytársaságokat (Helyeslés jobbfelöl és a szélsőbaloldalon.), amelyek ^ nem tartják szem előtt a kisexistenciák érdekeit, rendszabályozza meg és büntesse meg őket. Igen t. Ház! Rá szeretnék mutatni az ipari ágazatok közül a lemodernebbekre. Senki sem fogja tagadni azt, hogy a rádió és a repülőgép a tudománynak, az emberi fantáziának olyan csodálatos találmányai, amelyek határozottan korszakot alkotnak, világot alakítanak át, még magát az embert is átváltoztatják. Ki gondolta volna ezelőtt 35 esztendővel, de még rövidebb idővel ezelőtt is, hogy Budapesten kényelmesen ülve az ember a világ bármely metropolisában lévő operának előadását hallgathatja, vagy ki gondolta volna 30— 35 évvel ezelőtt azt, hogy rövid másfél óra alatt elrepül Bécsbe, vagy öt óra alatt elrepül Berlinbe, vagy ha egy csomagot, vagy levelet itt ma feladunk a repülőgépre, még ugyanazon a napon Európa bármely metropolisában megkapják és kézbesítik azt? Amikor ifjú korunkban Jókainak és Jules Vernének regényeit olvastuk, azokat mint utópiákat és mint fantáziákat láttuk és íme, ezek mind valóra váltak, mert ma itt vannak előttünk a valóságban is. Az, aki a Budapesten minduntalan átszálló repülőgépekre tekint, nem tagadhatja azt sem, hogy a repülőgépekre a jövő szempontjából úgy kereskedelmi, mint közgazdasági szempontból is óriási jelentőség vár. (Esztergályos János: Majd a kortesbeszédeket is repülőgépekről fogják elmondani a nagy kerületekben! — Kun Béla: Lezuhan a repülőgép, ha rossz kortesbeszédet mondanak! — Zaj. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Az összes repülőgépeket átengedjük önöknek, mehetnek! — Esztergályos János: Repülőgépről fogják elmondani a kortesbeszédeket, mert a nép közé nem mernek elmenni! — Folytonos zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Elvesztik a mandátumaikat! — Meskó Zoltán: Megkapják az összes repülőgépeket és mehetnek!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben és őrizzék meg a tárgyalás komolyságát. Kérem a képviselő urat, tessék folytatni beszédét. (Esztergályos János: Meskó már megint köpönyeget változtat! — Meskó Zoltán: Maga mindig vörös marad! — Derültség.) Tabódy Tibor: Azt látjuk, hogy a rádióalkatrészekre, kész rádióberendezésekre itt Budapesten jóformán minden utcában lehet üzletet találni. De nincs az országnak... (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. A képviselő urakat figyelmeztetem, hogy tegyék lehetővé a szónok beszédének elmondását. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Tabódy Tibor: ... egyetlen olyan nagyobb faluja sem, ahol hasonló üzlettel, hasonló kereskedéssel ne lehetne találkozni. Nagyon helyes, hogy így van. A rádiónak is megvan a maga óriási gyakorlati és kulturális haszna, jelentősége és nemzetnevelő hatása, különösen, ha jó kezekben van, úgy, amint minálunk, (Propper Sándor: De milyen jó kezekben van!) de ugyanilyen mértékben megvan gazdasági és kereskedelmi szempontból a repülőgépnek is a jelentősége és határozott jövője. (Propper Sándor: A reakció szócsöve!) Ugyan kérem, t. képviselőtársam, hogyan lehet ilyet mondani? (Propper Sándor: így van!) A rádió és a repülőgép, mint a legmodernebb alkotások, csak nem fejezhetik ki a reakciót. (Propper Sándor: Itt a rádió rossz kezekben van, erről van szó!) Elnök: Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Krisztián Imre: A Propper kezébe kell adni, akkor jó kézben lesz! — Esztergályos János: Már megint Krisztián beszél! — Propper Sándor: Drága pénzért rosszat adnak! — Zaj.) A képviselő urakat újra figyelmeztetem, maradjanak csendben. A képviselő úr tárgyilagos fejtegetései egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy személyeskedést provokáljanak. Tabódy Tibor: Ügylátszik, t. képviselőtársamnak az fáj, hogy a rádió minden este a Himnusszal fejezi be előadását. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tabódy Tibor: Nagyon érdekes, t. Ház, hogy az örökké nyughatatlan emberi fantáziának ez a csodálatos két alkotása valóra vált, a rádió és a repülőgép mennyire összefügg egymással. Ma minden modern utas és postaszállító repülőgépen ott van a rádiós, :iki állandóan kapja a meteorológiai jelentéseket, tájékoztatja^ a pilótát és így maga a rádió megy segítségére a repülőgépnek, hogy annak útját biztonságosabbá legye. így igen természetesnek fogja mindenki találni azt, ha én a rádió-ipar fejlesztése mellett szeretnék éppen a jövő szempontjából tempót látni a repülőgépipar fejlesztésében is. Mert repülőgépipar nálunk jóformán alig van. Egyedül Weisz Manfréd gyárt igen minimális számban megfelelő kereskedelmi és postaszállító, tehát kereskedelmi jellegű gépeket és sportrepülőgépekéT. De meg kell említenem, Lingl Jánost is, aki a vitorlázó repülősport részére német mintára igazán brilliáns és nagyszerű gépéket gyárt. Én nagyon szeretném éppen a magyar jövő szempontjából, éppen a nagy közgazdasági és kereskedelmi jelentőségre való tekintettel, ha itt tényleg egy nagyobb tempó, illetőleg nagyobb produkció mutatkoznék a repülőgépgyártás és a repülőgépipar terén. T. Ház! Tegnap a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál voltam bátor felhívni a t. Ház szíves figyelmét a békeszerződéseket illetőleg fennálló és még a közhitben lévő tévhitre és tájékozatlanságra. Igaz, hogy az 1921. évi londoni egyezmény minden olyan repülőgépet, amely motorral volt felszerelve és amely egyáltalában repülni tudott, hadi és katonai repülőgépnek nyilvánított s annak használatát betiltotta. Közben azonban a világ nagy urai, nagyhatalmai és hatalmasai rájöttek a repülőgép közgazdasági és kereskedelmi jelentőségére s megalkották 1926-ban az úgynevezett párizsi egyezményt, amely egyezmény csak azokat a repülőgépeket minősíti katonai jellegűeknek, amelyek ágyúval, géppuskával s bombavető készülékekkel vannak ellátva s egyébként páncélozottak, máskülönben pedig kimondja az 1926. évi párizsi egyezmény, hogy a repülés szabad, a kereskedelmi és közgazda-